Kolbászfa

Szalámifa
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Árvacsalán-virágúak (Lamiales) Család: Szivarfafélék (Bignoniaceae) Nemzetség- csoport: Coleeae Nemzetség: Kigelia Faj: K. africana
Tudományos név
Kigelia africana (Lam.) Benth.
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szalámifa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szalámifa témájú médiaállományokat és Szalámifa témájú kategóriát.

A kolbászfa vagy szalámifa (Kigelia africana) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályában az árvacsalán-virágúak (Lamiales) rendjéhez, ezen belül a szivarfafélék (Bignoniaceae) családjához és valószínűleg a Coleeae nemzetségcsoportba tartozó Kigelia nemzetség egyetlen faja.

Elterjedése

A nemzetségcsoport többi fajától messze elszakadva, Nyugat-Afrikában, az időszakos trópusi esők övében honos. Díszfaként elterjedt, de nem gyakori. Betelepítették egyebek közt Madeira déli oldalának tengerparti sávjába is (100 méter magasságig).

Megjelenése

Eredeti, meleg és csapadékos termőhelyén mintegy 20 méter magasra nő meg. Koronája eleinte gömbölyded, később kiszélesedik. Szürke kérge eleinte sima, idősebb korában pikkelyekben lehull.

Átellenesen vagy hármas örvökben álló, szárnyalt, összetett leveleinek hossza elérheti az 5 métert, a 7-11 elliptikus vagy visszás-tojásdad levélke 10-15 centiméter hosszú. A levél merev bőrnemű, érdes szőrű.

Mélyvörös–bíborvörös, külső oldalukon sárgán erezett trombita alakú virága 10-15 centiméteres, a párta széles tölcsér alakú, kissé görbült, 5 hátrahajló cimpával. A négy porzó két párban áll. A hosszú kocsányon lecsüngő buga hossza elérheti az 1 métert.

Gyakran méternyi kocsányon csüngő, kolbászra, illetve hurkára emlékeztető alakú termés szürkésbarna, általában 0,5-1 méter hosszú, 18 centiméter vastag; tömege elérheti a 10 kilogrammot. A termések közt megnyúltak és tömzsibbek egyaránt akadnak.

A virága

és a termése

Életmódja

Leveleit a száraz évszakra lehullatja.

Június–augusztusban virágzik. Nappal csak bimbóit vagy elnyílt virágait láthatjuk, mert egy-egy virágja csupán egyetlen éjszakán nyílnak. A megporzó denevéreket kellemetlen szagukkal csalogatják magukhoz.

Felhasználása

Sajátos termése, amelynek a nevét köszönheti, nem ehető, a népi gyógyászatban és a mágiában azonban sokféle célra használják. A reumától a kígyóharapáson és a szifiliszen át a gonosz szellemek rontásáig, sőt a forgószelekig alig akad olyasmi, amire ne javallanák. Emiatt angol nyelvterületen gyakran fétisfának (fetish tree) nevezik.

Források

• Jean G. Rohwer: A trópusok növényei. Szerk. D. Nagy Éva, ford. Lászay György. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. = Természetkalauz, ISBN 9635476221  
• Susanne Lipps: Madeira. A Botanical Melting Pot! Oliver Breda Verlag, Duisburg. p. 18. ISBN 3 938282 09 6