Angyal Endre

Angyal Endre (Pozsony, 1915. szeptember 25. – Pécs, 1976. március 28.) irodalomtörténész.

Egyetemi tanulmányait Budapesten, Münchenben és Firenzében végezte. Hazatérte után Pécsett és Budapesten volt középiskolai tanár, majd tanársegéd lett a debreceni egyetemen. Irodalomtörténeti kutatásai középpontjában leginkább a barokk stílus vizsgálata, különösen a szláv és a magyar barokk állt. Önállóan megjelent kötetei:

Theatrum Mundi (1938); Udvari kultúra, udvari költészet (Kolozsvár, 1944); Barock in Ungarn (Budapest-Lipcse-Milánó, 1945); Reneszánsz és Barokk művészet Kelet-Európában (1961); Kelet-Európa művészete a 18-19. században (1961); August Pavel (Debrecen, 1961); Dobrović az ember, művész és politikus (Pécs, 1968).

Folyóiratokban megjelent fontosabb tanulmányai:

Magyar barokk költők (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1938); A szláv barokk fölfedezése (Új Élet, 1943); A háromszáz éves Szigeti Veszedelem (Magyar Nyelvőr, 1951); A szláv barokk kutatásának újabb eredményei (Világirodalmi Figyelő, 1959); Nép és irodalom a középkorban (Filológiai Közlöny, 1959); stb. Ezeken kívül számos kisebb cikke, bírálata jelent meg magyar és külföldi lapokban.

Források

• Magyar irodalmi lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963–1965. 35. old.
• Új magyar életrajzi lexikon I, (A–Cs). Magyar Könyvklub, 2001. 145–146. old. ISBN 963 547 415 6
• Kortárs magyar írók bibliográfiája 1945–1997