Nedves kollódiumos eljárás

Története

Fényképészeti negatíveljárás. Mások kísérletei után Frederic Scott Archer dolgozta ki, és publikálta 1851-ben. Az 1850-es évektől az 1880-as évekig volt széleskörű használatban. (Speciális célokra, változatait később is használták egészen a XX. század közepéig.) Ez az eljárás szorította ki az általános gyakorlatból a dagerrotípiát és a talbotípiát. Helyébe a XIX. század végén a zselatinos szárazlemez lép. Pozitívanyagaként a talbotípiánál is használatos só(s)papírt és az albuminpapírt használták leggyakrabban

Az eljárás

Tükörüveglapra (plánüveg), melyet előzőleg gondosan zsír- és portalanítottak, kollódiumot (alkohol és éter keverékében oldott kollódiumgyapot) öntöttek fel, melyben előzőleg különféle - főleg jód - sókat oldottak. A művelet jellegzetes, nagy gyakorlatot ígénylő mozdulattal történt, melynek hatására a folyadék spirálszerű mozgás útján borította be az üveget.

Mikor a réteg kissé megszikkadt, érzékenyítették ezüstnitrát savanyított oldatával. Rögtön (nedvesen) a gépbe helyezték, exponálták, előhívták. A hívás kezdetéig nem volt szabad megszáradnia, mert elvesztette érzékenységét. Ezért mindig közvetlenül felvétel előtt kellett elkészíteni az anyagot. Előhívásra vasszulfát, vasoxalát vagy pirogallol hatóanyagú - savas hívót használtak. Fixálása káliumcianid, nátrium-vagy ammóniumtioszulfát oldatában történt.

Fejlesztése során különféle rétegekkel próbálták lassítani száradását illetve ipari célra száraz kollódiumos réteget is használtak.

Ezzel a technikával működött néhány más, főleg gyorsfényképészeti eljárás mint az ambrotípia, a ferrotípia korai változata és a pannotípia.

Külső hivatkozások

• Történeti Fotóeljárások Magyarországon
• Archaltfotokonzerv - Fototechnika-Történeti (Egészen) Kis Lexikon.