Páter Béla

Páter Béla (Eperjes, 1860. szeptember 4. – Kolozsvár, 1938. június 21.) erdélyi magyar botanikus, gyógynövénykutató, ő hozta létre a világ legelső gyógynövénykutató állomását.

Életútja

A Sáros vármegyei Eperjesen született. Ősrégi szepesi család sarja. Elődei a XVI. század óta Lőcsén laktak. Apja, Páter Károly Lőcsén törvényszéki bíró, anyja, Fornét Antónia, a strázsai (michelsdorfi) evangélikus lelkész leánya. Páter Károly és családja csupán egy évig, 1860-ban tartózkodott Eperjesen, ekkor született hetedik, egyben utolsó gyermekükként Béla fiuk. 1861-ben a család újra Lőcsére került, Páter Béla itt végezte elemi és középiskolai tanulmányait. A Budapesti Tudományegyetemet és a Királyi József Műegyetemet látogatva szerzett természetrajz- és földrajzszakos középiskolai tanári oklevelet (1883). Pályáját a Műegyetem növénytani tanszékén kezdte, 1885-től Kassán, 1894-től Kolozsvárt a Mezőgazdasági Tanintézet növénytan tanára, majd a Mezőgazdasági Akadémiává átszervezett intézet rektora csaknem egy évtizedig. A főiskola kiadásában megjelent több tankönyv szerzője.

1904-ben létesítette Kolozsvárt a világ legelső gyógynövénykutató állomását, ennek igazgatója volt 1931-ig. Nem kevesebb mint 136 fajjal kísérletezett, a legtöbbnél első ízben közölt adatokat a termesztésbe vonás lehetőségeiről és a terméshozam gazdasági vonatkozásairól. Műtrágyázási kísérletei úttörő jelentőségűek.

Munkássága

Első tudományos írását 1883-ban közölte a budapesti Természettudományi Közlöny, ahol a következő évtizedekben 75 cikkel jelentkezett. Tanulmányait megjelentette a Kolozsvári Botanikus Kert román nyelvű folyóirata is (1922-27). Német és francia szaklapok munkatársa, ezekben számolt be a Romániában termesztett gyógynövényekről. A kék iringó, a gyöngyajak, a fillérfű az ő cikkei alapján került be a jelenkor gyógynövényeinek sorába. Egyaránt foglalkozott a vadon termő gyógynövényekkel (Plante medicinale sălbatice. 1926) és a termesztett fajokkal (Cultura plantelor medicinale. 1926. című munkáiban). Utolsó műve, a magyar nyelvű Csodahatású gyógynövények (Kolozsvár 1936) jelentős szerepet töltött be az erdélyi természettudományos és egészségügyi ismeretterjesztő irodalomban.

Egykori munkatársai közül Kopp Elemér biztosította gyógynövénykutató iskolájának folytatását.

Főbb művei

• Növénytan (fordították Páter Béla és Lasz Samu, Budapest, 1884.)
• A gazdasági növénytan vezérfonala (Kassa, 1890.)
• A legfontosabb pázsitfélék gyakorlati ismertetése (Kassa, 1891.)
• A Peronospora viticola és a black-rot (Kassa, 1892.)
• A vetések kifagyásáról (Kassa, 1893.)
• Népszerű gazdasági növénytan alsófokú gazdasági iskolák számára (Kolozsvár, 1895.)
• A gabonafélék, a burgonya és a szőlő legfontosabb gombabetegségei (Kolozsvár, 1895., 5. kiadás 1911.)
• Gazdasági állattan földmívesiskolák számára (Kolozsvár, 1896.)
• A haltenyésztésről (Kolozsvár, 1897.)
• Vetőmag eltartása és a magtárban kárt tevő állatokról (Kolozsvár, 1899., 4. kiadás 1911.)
• A házi állatok fontosabb élősködői (Kolozsvár, 1899., 2. kiadás 1904.)
• Ásványtan és geológia tanuló gazdák számára (Budapest 1899., 2. kiadás Kassa, 1913.)
• Gazdasági Növénytan I. A virágtalan növények ismertetése, különös tekintettel termesztett növényeink betegségére (Kolozsvár, 1902.)
• Gazdasági Állattan. A gazdaságra káros és hasznos állatok ismertetése Földmívesiskolák (esetleg gazdasági taniskolák) számára (Kassa, 1905.)
• A vadon termő gyógynövények, valamint a gazdasági melléktermékek gyógyszertári étékesítésének rövid ismertetése (Budapest, 1906., 4. kiadás 1912.)
• A gyógynövények termesztése (Kolozsvár, 1906.)
• Növényboncz-, alak- és élettan gazdasági akadémiai hallgatók számára (Kassa, 1907.)
• Gazdasági Növénytan II. A virágos növények ismertetése (Kassa, 1908.)
• Rövid útmutatás a vadon termő gyógyító növények gyűjtésére (Kolozsvár, 1908., 2. kiadás 1911.)
• Milyen gyógynövényeket termesszen a kisgazda? (Budapest, 1909.)
• Die Heilpflanzenversuchsanstalt der landwirtschaftlichen Akademie in Kolozsvár (1914–1918.)
• La culture des Plantes médicinales en Hongrie (1914.)
• A gyógynövénytermesztés rövid foglalatja (Kolozsvár, 1924.)
• La culture des plantes médicinales en Roumanie (Bukarest, 1925.)
• Prof. Dr. Páter újabb gyógyító teái és azok használata (magyar, német, román és orosz nyelven, Brassó, 1925.)
• Cultura mătrăgunei (A nadragulya termesztése, Bukarest, 1925.)
• Cultura plantelor medicinale (Gyógynövénytermesztés, 1926)
• Plantele medicinale sălbatice (Vadon termő gyógynövények, 1927)
• A gyümölcsfák téli ápolásáról (Nagyvárad, 1928.)
• A gyümölcsfák betegségei és ellenségei, valamint a gyümölcsfák terméketlenségének okai (Kolozsvár, 1929.)
• Plantele noastre medicinale (Gyógynövényeink. Termesztés és gyűjtés. Potlog A.S.-val közösen, Kolozsvár, 1936.)
• Csodahatású gyógynövények (Kolozsvár, 1932.)

Forrás

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3  
• Páter Béla emlékezete. Szerkesztették: Farkas Zoltán, Lázár László. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2010. ISBN 978-606-8178-14-1