„Páter Béla” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Forrás: defsort |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
'''Páter Béla''' ([[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]], [[1860]]. [[szeptember 4.]] – [[Kolozsvár]], [[1938]]. [[június 21.]]) [[erdély]]i magyar botanikus, gyógynövénykutató. |
'''Páter Béla''' ([[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]], [[1860]]. [[szeptember 4.]] – [[Kolozsvár]], [[1938]]. [[június 21.]]) [[erdély]]i magyar botanikus, gyógynövénykutató, ő hozta létre a világ legelső gyógynövénykutató állomását. |
||
==Életútja== |
==Életútja== |
||
| ⚫ | |||
A [[Sáros vármegye|Sáros vármegyei]] Eperjesen született. Ősrégi [[Szepes vármegye|szepesi]] család sarja. Elődei a XVI. század óta [[Lőcse|Lőcsén]] laktak. Apja, Páter Károly [[Lőcse|Lőcsén]] törvényszéki bíró, anyja, Fornét Antónia, a [[Strázsa|strázsai]] (michelsdorfi) evangélikus lelkész leánya. Páter Károly és családja csupán egy évig, 1860-ban tartózkodott Eperjesen, ekkor született hetedik, egyben utolsó gyermekükként Béla fiuk. 1861-ben a család újra [[Lőcse|Lőcsére]] került, Páter Béla itt végezte elemi és középiskolai tanulmányait. |
|||
| ⚫ | A [[Pázmány Péter Tudományegyetem|Budapesti Tudományegyetemet]] és a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|Királyi József Műegyetemet]] látogatva szerzett természetrajz- és földrajzszakos középiskolai tanári oklevelet (1883). Pályáját a Műegyetem [[növénytan]]i tanszékén kezdte, 1885-től [[Kassa|Kassán]], 1894-től Kolozsvárt a Mezőgazdasági Tanintézet növénytan tanára, majd a [[Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem|Mezőgazdasági Akadémiává]] átszervezett intézet rektora csaknem egy évtizedig. A főiskola kiadásában megjelent több tankönyv szerzője. |
||
1904-ben létesítette Kolozsvárt a világ legelső gyógynövénykutató állomását, ennek igazgatója volt 1931-ig. Nem kevesebb mint 136 fajjal kísérletezett, a legtöbbnél első ízben közölt adatokat a termesztésbe vonás lehetőségeiről és a terméshozam gazdasági vonatkozásairól. Műtrágyázási kísérletei úttörő jelentőségűek. |
1904-ben létesítette Kolozsvárt a világ legelső gyógynövénykutató állomását, ennek igazgatója volt 1931-ig. Nem kevesebb mint 136 fajjal kísérletezett, a legtöbbnél első ízben közölt adatokat a termesztésbe vonás lehetőségeiről és a terméshozam gazdasági vonatkozásairól. Műtrágyázási kísérletei úttörő jelentőségűek. |
||
| 13. sor: | 15. sor: | ||
==Forrás== |
==Forrás== |
||
* {{RMIL|4}} |
* {{RMIL|4}} |
||
* Páter Béla emlékezete. Szerkesztették: Farkas Zoltán, Lázár László. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2010. ISBN 978-606-8178-14-1 |
|||
{{portál|Erdély|-}} |
{{portál|Erdély|-}} |
||
A lap 2010. november 25., 17:02-kori változata
Páter Béla (Eperjes, 1860. szeptember 4. – Kolozsvár, 1938. június 21.) erdélyi magyar botanikus, gyógynövénykutató, ő hozta létre a világ legelső gyógynövénykutató állomását.
Életútja
A Sáros vármegyei Eperjesen született. Ősrégi szepesi család sarja. Elődei a XVI. század óta Lőcsén laktak. Apja, Páter Károly Lőcsén törvényszéki bíró, anyja, Fornét Antónia, a strázsai (michelsdorfi) evangélikus lelkész leánya. Páter Károly és családja csupán egy évig, 1860-ban tartózkodott Eperjesen, ekkor született hetedik, egyben utolsó gyermekükként Béla fiuk. 1861-ben a család újra Lőcsére került, Páter Béla itt végezte elemi és középiskolai tanulmányait. A Budapesti Tudományegyetemet és a Királyi József Műegyetemet látogatva szerzett természetrajz- és földrajzszakos középiskolai tanári oklevelet (1883). Pályáját a Műegyetem növénytani tanszékén kezdte, 1885-től Kassán, 1894-től Kolozsvárt a Mezőgazdasági Tanintézet növénytan tanára, majd a Mezőgazdasági Akadémiává átszervezett intézet rektora csaknem egy évtizedig. A főiskola kiadásában megjelent több tankönyv szerzője.
1904-ben létesítette Kolozsvárt a világ legelső gyógynövénykutató állomását, ennek igazgatója volt 1931-ig. Nem kevesebb mint 136 fajjal kísérletezett, a legtöbbnél első ízben közölt adatokat a termesztésbe vonás lehetőségeiről és a terméshozam gazdasági vonatkozásairól. Műtrágyázási kísérletei úttörő jelentőségűek.
Munkássága
Első tudományos írását 1883-ban közölte a budapesti Természettudományi Közlöny, ahol a következő évtizedekben 75 cikkel jelentkezett. Tanulmányait megjelentette a Kolozsvári Botanikus Kert román nyelvű folyóirata is (1922-27). Német és francia szaklapok munkatársa, ezekben számolt be a Romániában termesztett gyógynövényekről. A kék iringó, a gyöngyajak, a fillérfű az ő cikkei alapján került be a jelenkor gyógynövényeinek sorába. Egyaránt foglalkozott a vadon termő gyógynövényekkel (Plante medicinale sălbatice. 1926) és a termesztett fajokkal (Cultura plantelor medicinale. 1926. című munkáiban). Utolsó műve, a magyar nyelvű Csodahatású gyógynövények (Kolozsvár 1936) jelentős szerepet töltött be az erdélyi természettudományos és egészségügyi ismeretterjesztő irodalomban.
Egykori munkatársai közül Kopp Elemér biztosította gyógynövénykutató iskolájának folytatását.
Forrás
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3
- Páter Béla emlékezete. Szerkesztették: Farkas Zoltán, Lázár László. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2010. ISBN 978-606-8178-14-1
.svg){kind=small}