„A létező” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: be-x-old:Экзыстэнцыя |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
A [[Filozófia|filozófiában]] '''a létező''' problémájának a kérdése a [[metafizika]] |
A [[Filozófia|filozófiában]] '''a létező''' problémájának a kérdése a [[metafizika]] problémakörébe tartozik. |
||
A 'létező' kérdésével való foglalkozást két igen korán megfogalmazott filozófiai felismerés tette szükségessé: |
A 'létező' kérdésével való foglalkozást két igen korán megfogalmazott filozófiai felismerés tette szükségessé: |
||
10. sor: | 10. sor: | ||
# Én vagyok. |
# Én vagyok. |
||
# Én nő vagyok. |
# Én nő vagyok. |
||
A létige (lenni) mindkét mondatban más-más szerepet tölt be. Az első mondatban az alany létezését |
A létige (lenni) mindkét mondatban más-más szerepet tölt be. Az első mondatban az alany létezését fejezi ki, a második mondatban az alanyt és a névszói állítmányt kapcsolja össze. Filozófiai nyelvben, a kétféle használatot ''egzisztenciális'' és ''kopulatív'' létigéknek nevezzük. E különbséget elsőként [[Arisztotelész]] ismerte fel. |
||
== Lásd még == |
== Lásd még == |
||
* [[Ontológia]] |
* [[Ontológia]] |
A lap 2010. október 13., 03:57-kori változata
A filozófiában a létező problémájának a kérdése a metafizika problémakörébe tartozik.
A 'létező' kérdésével való foglalkozást két igen korán megfogalmazott filozófiai felismerés tette szükségessé:
- Nem minden létezik (a szó valódi értelmében), ami az érzékszervek számára megjelenik. Továbbá nem minden létező jelenik meg az érzészerveink számára.
- A dolgok valódi természete nem jelenik meg érzékszerveink számára. A gondolkodásnak, erőfeszítéseket kell tennie, hogy felismerje a dolgok valódi természetét.
A létezésre irányuló kérdés nyelvi eredetű. Vegyük a következő két állítást:
- Én vagyok.
- Én nő vagyok.
A létige (lenni) mindkét mondatban más-más szerepet tölt be. Az első mondatban az alany létezését fejezi ki, a második mondatban az alanyt és a névszói állítmányt kapcsolja össze. Filozófiai nyelvben, a kétféle használatot egzisztenciális és kopulatív létigéknek nevezzük. E különbséget elsőként Arisztotelész ismerte fel.
Lásd még
Irodalom
- Filozófia tankönyv (szerk. Steiger Kornél) Holnap Kiadó 1997.