„Móse Sárett” változatai közötti eltérés

	Móse Sárett
	Izrael 2. miniszterelnöke
	Hivatali idő; 1954. január 26. – 1955. november 3.
Előd	David Ben-Gurion
Utód	David Ben-Gurion
	Katonai pályafutása
Csatái	első világháború
Született	1894. október 16.; Herszon
Elhunyt	1965. július 7. (70 évesen); Jeruzsálem
Sírhely	Trumpeldor temető
Párt	Mapai
Szülei	Yacov Shertok
Házastársa	Tzippora Sharett
Gyermekei	Yael Medini
Foglalkozás	politikus; diplomata; fordító; cionista;
Iskolái	London School of Economics; Isztambuli egyetem jogi kar; Herzliya Hebrew Gymnasium; Isztambuli Egyetem;
Díjak	Sokolov Award (1960); Jeruzsálem díszpolgára;
	Móse Sárett aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Móse Sárett témájú médiaállományokat.

Laptörténet interaktív böngészése

(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2010. október 10., 00:32-kori változata

Móse Sárett (héberül משה שרת‎, eredeti nevén Móse Sertok Herszon, Orosz Birodalom (ma Ukrajna), 1894. október 15. – Jeruzsálem, 1965. július 7.) cionista vezető és izraeli politikus. A cionista mozgalomhoz csatlakozva jelentős szerepe volt Izrael megalapításában. A függetlenség kikiáltása után az ország első külügyminisztere és rövid ideig átmeneti miniszterelnöke volt. David Ben-Gurionnal való ellentéte miatt azonban hamarosan lemondásra kényszerült.

Élete

Születésétől Izrael megalapításáig

Móse Sárett 1894. október 15-én született Móse Sertok néven, Herszonban, az Orosz Birodalom területén. Édesapja 1882-ben a BILU tagjaként kivándorolt Palesztinába, majd visszatért az Orosz Birodalomba. 1906-ban már családjával együtt utazott ki Palesztinába, ami akkor az Ottomán Birodalom részét képezte. A család két évet töltött a Ramallahtól északra található Ein Szanija nevű településen, ahol Sárett megtanult arabul. 1908-ban Tel-Avivba költöztek. Ezt követően Konstantinápolyban folytatott jogi tanulmányokat, hogy a zsidó településeket képviselni tudja az Ottomán Birodalomban. Az első világháború kitörésekor visszatért Palesztinába. 1916-ban belépett az ottomán hadseregbe, ahol tiszti végzettséget szerzett és nyelvtudására (török, német, arab) való tekintettel tolmácsi feladatokat látott el. 1922 és 1924 között a London School of Economics-on folytatta tanulmányait, ahol megismerkedett a cionista mozgalommal.^[7]^[8]

1925-ben a Davar napilap megalapításakor felkérték a főszerkesztő-helyettesi feladatok ellátására, 1929-ben pedig a lap angol nyelvű kiadásának szerkesztője lett. 1931-ben Háim Arlozorov munkatársa lett a Zsidó Ügynökségnél. 1933-ban Arlozorovot meggyilkolták és helyette Sárett lett az ügynökség politikai osztályának vezetője, amelynek feladata a zsidók bevándorlásának elősegítése volt. Jelentős szerepe volt Tel-Aviv kikötőjének megépítésében. Erre azért volt szükség, mert az arabok az 1936–1939-es palesztin felkelés során blokád alatt tartották a jaffai és haifai kikötőket. Emellett a zsidó településeken saját rendőri erőt hozott létre. Ösztönzésére a második világháború során sokan harcoltak a Brit Hadsereg oldalán, az úgynevezett Zsidó Brigádokban. A háború után felerősödtek az ellentétek a britekkel, akik akkor uralmukat alatt tartották Palesztinát. A britek fegyverek után kutattak és tömeges méretű letartóztatásokra került sor. 1946. június 29-én, a „fekete szombaton” Sárettet és számos társát cionista tevékenységük miatt letartóztatták és több hónapon keresztül fogvatartották. A britek végül ENSZ-hez fordultak. 1947. november 29-én az ENSZ gyűlése elfogadta Palesztina zsidók és arabok közötti felosztásának tervét. Sárett központi szerepet játszott ebben a politikai küzdelemben.^[7]^[8]

Izraeli politikusként

1948-ban, Izrael megalakulása után kinevezték az ország első külügyminiszterének. Fő faladata az ország nemzetközi közösségbe való beilleszkedésének elősegítése volt. Aktív részese volt a nyugatnémet jóvátételi szerződés létrehozásában, amelyet 1952-ben személyesen írt alá. 1953-ban David Ben-Gurion miniszterelnök ideiglesen visszavonult hivatalától és a külügyminiszteri feladatok ellátása mellett, 1954. január 26-án Sárett lett az utódja. Sárett folytatta a gyors gazdasági fejlesztéseket és a korábbi bevándorlási politikát. 1954 júliusában az IDF (Izraeli Véderő) egységei tudta és hozzájárulása nélkül Egyiptomban tevékenykedtek, amely Pincsasz Lavon védelmi miniszter lemondásához vezetett. Az arabokkal való kapcsolatok stabilizálására tett kísérleteit azonban gyakran kritika éri. Egyes vélemények szerint túlságosan elnéző volt a határmenti betörésekkel és az izraeli civil lakosságot ért támadásokkal szemben. Sárett a békés megoldás híve volt, míg Ben-Gurion és az IDF vezetői a kemény fellépést tartották kívánatosnak. 1955-ben Gamal Abden-Nasszer államosította a Szuezi-csatornát, amely közös brit, francia és izraeli katonai akciót tett lehetővé. David Ben-Gurion azonban tartott attól, hogy ezt Sárett meghiúsítja, ezért a miniszterelnöki pozícióba való visszatérése után a külügyminiszteri pozícióról való lemondásra kényszerítette. Lemondására 1956. június 18-án került sor. 1960-ban megválasztották a Cionista Világszövetség elnökének. 1965-ben Ben-Gurion vizsgálatot akart indítani az 1954-es IDF-fel kapcsolatos ügyeket illetően. Ezt a nyilvánvalóan Sárett elleni fellépést azonban a képviselők elutasították. A két férfi közötti ellentét soha nem szűnt meg. 1965. július 7-én hunyt el Jeruzsálemben.^[7]^[8]

Emlékezete

Arcképe szerepel a 20 izraeli új sékeles bankjegyen.

Jegyzetek

↑ חה"כ משה שרת (שרתוק). Kneszet
↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ https://blogs.lse.ac.uk/mec/2020/05/03/book-review-my-struggle-for-peace-the-diary-of-moshe-sharett/, 2022. június 11.
↑ ^a ^b ^c Encyclopaedia Britannica:Moshe Sharett (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
↑ ^a ^b ^c The President and Prime Minister Memorial Council:Moshe Sharett (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 22.)

Források

Encyclopaedia Britannica: Moshe Sharett(angolul)
The President and Prime Minister Memorial Council: Moshe Sharett(angolul)

Zsidóságportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[c612a1dcbc4bec498688d7c8cf4a7408daffa1f3-1] חה"כ משה שרת (שרתוק). Kneszet

[e3f7e60fd57a19a620f403bcf0bc3c7519ed92fc-2] Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)

[4f9c25ec7542689031adb5b5c56ccb36b75e20a5-3] Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)

[7e3c6dfcab2941905431f9ffaa0145c811101cd4-4] Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[cfb626767996456151198b1e8341d3aa074f0cee-5] SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[3bbe9f38ffcaffc06c87c34d65268c6bac0013ea-6] ttps://blogs.lse.ac.uk/mec/2020/05/03/book-review-my-struggle-for-peace-the-diary-of-moshe-sharett/, 2022. június 11.

[Encyclopaedia_Britannica-7] Encyclopaedia Britannica:Moshe Sharett (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)

[The_President_and_Prime_Minister_Memorial_Council-8] The President and Prime Minister Memorial Council:Moshe Sharett (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 22.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

@@ 40. sor: / 40. sor: @@
 == Élete ==
 === Születésétől Izrael megalapításáig ===
-Móse Sárett [[1894]]. [[október 15]]-én született Móse Sertok néven, [[Herszon]]ban, az [[Orosz Birodalom]] területén. Édesapja [[1882]]-ben a [[BILU]] tagjaként kivándorolt Palesztinába, majd visszatért az Orosz Birodalomba. [[1906]]-ban már családjával együtt utazott ki [[Palesztina|Palesztinába]], ami akkor az [[Ottomán Birodalom]] részét képezte. A család két évet töltött a [[Ramallah]]tól északra található [[Ein Szanija]] nevű településen, ahol Sárett megtanult [[arab nyelv|arabul]]. [[1908]]-ban [[Tel-Aviv]]ba költöztek. Ezt követően [[Konstantinápoly]]ban folytatott jogi tanulmányokat, hogy a zsidó településeket képviselni tudja az Ottomán Birodalomban. Az [[első világháború]] kitörésekor visszatért Palesztinába. [[1916]]-ban belépett az ottomán hadseregbe, ahol tiszti végzettséget szerzett és nyelvtudására (török, német, arab) való tekintettel tolmácsi feladatokat látott el. [[1922]] és [[1924]] között a London School of Economics-on folytatta tanulmányait, ahol megismerkedett a [[cionizmus|cionista]] mozgalommal.<ref name="Encyclopaedia Britannica">{{cite web|url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/538790/Moshe-Sharett#|title=Encyclopaedia Britannica:Moshe Sharett|language=angol|accessdate=2009-09-21}}</ref><ref name="The President and Prime Minister Memorial Council">{{cite web|url=http://www.pmo.gov.il/PMOEng/Government/Memorial/PrimeMinisters/Moshe_Sharet.htm|title=The President and Prime Minister Memorial Council:Moshe Sharett|language=angol|accessdate=2009-09-22}}</ref>
+Móse Sárett [[1894]]. [[október 15.|október 15]]-én született Móse Sertok néven, [[Herszon]]ban, az [[Orosz Birodalom]] területén. Édesapja [[1882]]-ben a [[BILU]] tagjaként kivándorolt Palesztinába, majd visszatért az Orosz Birodalomba. [[1906]]-ban már családjával együtt utazott ki [[Palesztina|Palesztinába]], ami akkor az [[Ottomán Birodalom]] részét képezte. A család két évet töltött a [[Ramallah]]tól északra található [[Ein Szanija]] nevű településen, ahol Sárett megtanult [[arab nyelv|arabul]]. [[1908]]-ban [[Tel-Aviv]]ba költöztek. Ezt követően [[Konstantinápoly]]ban folytatott jogi tanulmányokat, hogy a zsidó településeket képviselni tudja az Ottomán Birodalomban. Az [[első világháború]] kitörésekor visszatért Palesztinába. [[1916]]-ban belépett az ottomán hadseregbe, ahol tiszti végzettséget szerzett és nyelvtudására (török, német, arab) való tekintettel tolmácsi feladatokat látott el. [[1922]] és [[1924]] között a London School of Economics-on folytatta tanulmányait, ahol megismerkedett a [[cionizmus|cionista]] mozgalommal.<ref name="Encyclopaedia Britannica">{{cite web|url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/538790/Moshe-Sharett#|title=Encyclopaedia Britannica:Moshe Sharett|language=angol|accessdate=2009-09-21}}</ref><ref name="The President and Prime Minister Memorial Council">{{cite web|url=http://www.pmo.gov.il/PMOEng/Government/Memorial/PrimeMinisters/Moshe_Sharet.htm|title=The President and Prime Minister Memorial Council:Moshe Sharett|language=angol|accessdate=2009-09-22}}</ref>
-[[1925]]-ben a [[Davar napilap]] megalapításakor felkérték a főszerkesztő-helyettesi feladatok ellátására, [[1929]]-ben pedig a lap angol nyelvű kiadásának szerkesztője lett. [[1931]]-ben [[Háim Arlozorov]] munkatársa lett a [[Zsidó Ügynökség]]nél. [[1933]]-ban [[Arlozorov-gyilkosság|Arlozorovot meggyilkolták]] és helyette Sárett lett az ügynökség politikai osztályának vezetője, amelynek feladata a [[zsidók]] bevándorlásának elősegítése volt. Jelentős szerepe volt Tel-Aviv kikötőjének megépítésében. Erre azért volt szükség, mert az arabok az [[1936–1939-es arab felkelés Palesztinában|1936–1939-es palesztin felkelés]] során blokád alatt tartották a [[jaffa]]i és [[haifa]]i kikötőket. Emellett a zsidó településeken saját rendőri erőt hozott létre. Ösztönzésére a [[második világháború]] során sokan harcoltak a [[Brit Hadsereg]] oldalán, az úgynevezett [[Zsidó Brigád]]okban. A háború után felerősödtek az ellentétek a britekkel, akik akkor uralmukat alatt tartották Palesztinát. A britek fegyverek után kutattak és tömeges méretű letartóztatásokra került sor. [[1946]]. [[június 29]]-én, a „fekete szombaton” Sárettet és számos társát cionista tevékenységük miatt letartóztatták és több hónapon keresztül fogvatartották. A britek végül [[ENSZ]]-hez fordultak. [[1947]]. [[november 29]]-én az [[ENSZ]] gyűlése elfogadta Palesztina zsidók és arabok közötti felosztásának tervét. Sárett központi szerepet játszott ebben a politikai küzdelemben.<ref name="Encyclopaedia Britannica" /><ref name="The President and Prime Minister Memorial Council" />
+[[1925]]-ben a [[Davar napilap]] megalapításakor felkérték a főszerkesztő-helyettesi feladatok ellátására, [[1929]]-ben pedig a lap angol nyelvű kiadásának szerkesztője lett. [[1931]]-ben [[Háim Arlozorov]] munkatársa lett a [[Zsidó Ügynökség]]nél. [[1933]]-ban [[Arlozorov-gyilkosság|Arlozorovot meggyilkolták]] és helyette Sárett lett az ügynökség politikai osztályának vezetője, amelynek feladata a [[zsidók]] bevándorlásának elősegítése volt. Jelentős szerepe volt Tel-Aviv kikötőjének megépítésében. Erre azért volt szükség, mert az arabok az [[1936–1939-es arab felkelés Palesztinában|1936–1939-es palesztin felkelés]] során blokád alatt tartották a [[jaffa]]i és [[haifa]]i kikötőket. Emellett a zsidó településeken saját rendőri erőt hozott létre. Ösztönzésére a [[második világháború]] során sokan harcoltak a [[Brit Hadsereg]] oldalán, az úgynevezett [[Zsidó Brigád]]okban. A háború után felerősödtek az ellentétek a britekkel, akik akkor uralmukat alatt tartották Palesztinát. A britek fegyverek után kutattak és tömeges méretű letartóztatásokra került sor. [[1946]]. [[június 29.|június 29]]-én, a „fekete szombaton” Sárettet és számos társát cionista tevékenységük miatt letartóztatták és több hónapon keresztül fogvatartották. A britek végül [[ENSZ]]-hez fordultak. [[1947]]. [[november 29.|november 29]]-én az [[ENSZ]] gyűlése elfogadta Palesztina zsidók és arabok közötti felosztásának tervét. Sárett központi szerepet játszott ebben a politikai küzdelemben.<ref name="Encyclopaedia Britannica" /><ref name="The President and Prime Minister Memorial Council" />
 === Izraeli politikusként ===
 [[Fájl:Sharett Voting.jpg|bélyegkép|jobbra|210px|Sárett szavazás közben]]
-[[1948]]-ban, [[Izrael]] megalakulása után kinevezték az ország első külügyminiszterének. Fő faladata az ország nemzetközi közösségbe való beilleszkedésének elősegítése volt. Aktív részese volt a [[az Izraellel kötött nyugatnémet jóvátételi szerződés|nyugatnémet jóvátételi szerződés]] létrehozásában, amelyet [[1952]]-ben személyesen írt alá. [[1953]]-ban [[David Ben-Gurion]] miniszterelnök ideiglesen visszavonult hivatalától és a külügyminiszteri feladatok ellátása mellett, [[1954]]. [[január 26]]-án Sárett lett az utódja. Sárett folytatta a gyors gazdasági fejlesztéseket és a korábbi bevándorlási politikát. [[1954]] júliusában az IDF (Izraeli Véderő) egységei tudta és hozzájárulása nélkül [[Egyiptom]]ban tevékenykedtek, amely [[Pincsasz Lavon]] védelmi miniszter lemondásához vezetett. Az [[arabok]]kal való kapcsolatok stabilizálására tett kísérleteit azonban gyakran kritika éri. Egyes vélemények szerint túlságosan elnéző volt a határmenti betörésekkel és az izraeli civil lakosságot ért támadásokkal szemben. Sárett a békés megoldás híve volt, míg Ben-Gurion és az [[IDF]] vezetői a kemény fellépést tartották kívánatosnak. [[1955]]-ben [[Gamal Abden-Nasszer]] államosította a [[Szuezi-csatorna|Szuezi-csatornát]], amely közös brit, francia és izraeli katonai akciót tett lehetővé. David Ben-Gurion azonban tartott attól, hogy ezt Sárett meghiúsítja, ezért a miniszterelnöki pozícióba való visszatérése után a külügyminiszteri pozícióról való lemondásra kényszerítette. Lemondására [[1956]]. [[június 18]]-án került sor. [[1960]]-ban megválasztották a [[Cionista Világszövetség]] elnökének. [[1965]]-ben Ben-Gurion vizsgálatot akart indítani az 1954-es IDF-fel kapcsolatos ügyeket illetően. Ezt a nyilvánvalóan Sárett elleni fellépést azonban a képviselők elutasították. A két férfi közötti ellentét soha nem szűnt meg. [[1965]]. [[július 7]]-én hunyt el [[Jeruzsálem]]ben.<ref name="Encyclopaedia Britannica" /><ref name="The President and Prime Minister Memorial Council" />
+[[1948]]-ban, [[Izrael]] megalakulása után kinevezték az ország első külügyminiszterének. Fő faladata az ország nemzetközi közösségbe való beilleszkedésének elősegítése volt. Aktív részese volt a [[az Izraellel kötött nyugatnémet jóvátételi szerződés|nyugatnémet jóvátételi szerződés]] létrehozásában, amelyet [[1952]]-ben személyesen írt alá. [[1953]]-ban [[David Ben-Gurion]] miniszterelnök ideiglesen visszavonult hivatalától és a külügyminiszteri feladatok ellátása mellett, [[1954]]. [[január 26.|január 26]]-án Sárett lett az utódja. Sárett folytatta a gyors gazdasági fejlesztéseket és a korábbi bevándorlási politikát. [[1954]] júliusában az IDF (Izraeli Véderő) egységei tudta és hozzájárulása nélkül [[Egyiptom]]ban tevékenykedtek, amely [[Pincsasz Lavon]] védelmi miniszter lemondásához vezetett. Az [[arabok]]kal való kapcsolatok stabilizálására tett kísérleteit azonban gyakran kritika éri. Egyes vélemények szerint túlságosan elnéző volt a határmenti betörésekkel és az izraeli civil lakosságot ért támadásokkal szemben. Sárett a békés megoldás híve volt, míg Ben-Gurion és az [[IDF]] vezetői a kemény fellépést tartották kívánatosnak. [[1955]]-ben [[Gamal Abden-Nasszer]] államosította a [[Szuezi-csatorna|Szuezi-csatornát]], amely közös brit, francia és izraeli katonai akciót tett lehetővé. David Ben-Gurion azonban tartott attól, hogy ezt Sárett meghiúsítja, ezért a miniszterelnöki pozícióba való visszatérése után a külügyminiszteri pozícióról való lemondásra kényszerítette. Lemondására [[1956]]. [[június 18.|június 18]]-án került sor. [[1960]]-ban megválasztották a [[Cionista Világszövetség]] elnökének. [[1965]]-ben Ben-Gurion vizsgálatot akart indítani az 1954-es IDF-fel kapcsolatos ügyeket illetően. Ezt a nyilvánvalóan Sárett elleni fellépést azonban a képviselők elutasították. A két férfi közötti ellentét soha nem szűnt meg. [[1965]]. [[július 7.|július 7]]-én hunyt el [[Jeruzsálem]]ben.<ref name="Encyclopaedia Britannica" /><ref name="The President and Prime Minister Memorial Council" />
 == Emlékezete ==
 [[Fájl:20 NIS Bill (polypropylene) Obverse & Reverse.jpg|thumb|20 sékel]]

Móse Sárett

Izrael 2. miniszterelnöke
Hivatali idő 1954. január 26. – 1955. november 3.
Előd	David Ben-Gurion
Utód	David Ben-Gurion
Katonai pályafutása
Csatái	első világháború

Született	1894. október 16.^[1] Herszon
Elhunyt	1965. július 7. (70 évesen)^[2]^[3]^[4]^[5] Jeruzsálem
Sírhely	Trumpeldor temető
Párt	Mapai

Szülei	Yacov Shertok
Házastársa	Tzippora Sharett
Gyermekei	Yael Medini
Foglalkozás	politikus diplomata fordító cionista
Iskolái	London School of Economics^[6] Isztambuli egyetem jogi kar Herzliya Hebrew Gymnasium Isztambuli Egyetem

Díjak	Sokolov Award (1960) Jeruzsálem díszpolgára



Móse Sárett aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Móse Sárett témájú médiaállományokat.

m v sz Izraeli államfők és miniszterelnökök
Államfők	Háim Weizmann (1949–1952) · Jichák Ben Cví (1952–1963) · Zalmán Sazár (1963–1973) · Efráím Kácír (1973–1978) · Jichák Návón (1978–1983) · Háim Hercog (1983–1993) · Ézer Weizman (1993–2000) · Móse Kacav (2000–2007) · Simón Peresz (2007–2014) · Reuvén Rivlin (2014–2021) · Jichák Hercog (2021-)
Miniszterelnökök	Dávid Ben-Gúrión (1948–1954) · Móse Sárett (1954–1955) · Dávid Ben-Gúrión (1955–1963) · Lévi Eskól (1963–1969) · Jigál Allón (1969) · Golda Meir (1969–1974) · Jichák Rabin (1974–1977) · Menáhém Begín (1977–1983) · Jichák Sámír (1983–1984) · Simón Peresz (1984–1986) · Jichák Sámír (1986–1992) · Jichák Rabin (1992–1995) · Simón Peresz (1995–1996) · Benjámín Netanjáhú (1996–1999) · Ehúd Bárák (1999–2001) · Aríél Sárón (2001–2006) · Ehúd Olmert (2006–2009) · Benjámín Netanjáhú (2009–2021) · Naftáli Benet (2021–2022) · Jaír Lapid (2022) · Benjámín Netanjáhú (2022–)