„Dulo nemzetség” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
ArthurBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: ro:Clanul Dulo
DSisyphBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: fr:Maison de Doulo következő eltávolítása: sr:Династија Дуло
19. sor: 19. sor:
[[cv:Тулă ăрăвĕ]]
[[cv:Тулă ăрăвĕ]]
[[es:Clan Dulo]]
[[es:Clan Dulo]]
[[fr:Maison de Doulo]]
[[hr:Dulo (dinastija)]]
[[hr:Dulo (dinastija)]]
[[mk:Дуло]]
[[mk:Дуло]]
24. sor: 25. sor:
[[ro:Clanul Dulo]]
[[ro:Clanul Dulo]]
[[ru:Дуло (династия)]]
[[ru:Дуло (династия)]]
[[sr:Династија Дуло]]
[[sv:Huset Dulo]]
[[sv:Huset Dulo]]
[[zh:咄陆]]
[[zh:咄陆]]

A lap 2010. október 8., 10:31-kori változata

A Dulo-klán vagy Dulo-dinasztia volt az onogur-bolgár birodalom uralkodó dinasztiája. A birodalom felbomlása után a dunai bolgár birodalom és Volgai Bolgárország első uralkodói is közülük kerültek ki.[1]

A klán nevezetes tagja volt a birodalomalapító Kuvrat, aki 630 körül az onogurokat függetlenítette a nyugati türköktől és az avaroktól, létrehozva az onogur-bolgár birodalmat. Ugyanekkor jött létre a nyugati türköktől függetlenedő Kazár Birodalom is. Valószínűleg mind Kuvrat, mind az új kazár dinasztia rokonságban állt a nyugati türkök uralkodóival, az Asina-klánnal, esetleg annak mellékága lehetett. A bolgárok mindenesetre személynévként később használták az Asinából eredeztethető Aszent.[1]

Az onogur-bolgár állam felbomlása után Kuvrat fiai, a klán tagjai alapították meg az utódállamokat, Aszparuh a dunai bolgár birodalmat, Kotrag Volgai Bolgárországot.[1]

A csodaszarvas-mondában szereplő Dula alán fejedelem nevének esetleg lehet köze a klánhoz.[1] Az ugyancsak a mondában szereplő Hunor neve az onogurok nevéből származhat.[2]

Jegyzetek

  1. a b c d Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 963 506 140 4  
  2. Korai magyar történeti lexikon : 9–14. század. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. ISBN 963 05 6722 9