„Páter Béla” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „'''Páter Béla''' (Eperjes, 1860. szeptember 4.Kolozsvár, 1938. június 21.) erdélyi magyar botanikus, gyógynövénykutató. ==Élet…”
 
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
'''Páter Béla''' ([[Eperjes]], [[1860]]. [[szeptember 4.]] – [[Kolozsvár]], [[1938]]. [[június 21.]]) [[erdély]]i magyar botanikus, gyógynövénykutató.
'''Páter Béla''' ([[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]], [[1860]]. [[szeptember 4.]] – [[Kolozsvár]], [[1938]]. [[június 21.]]) [[erdély]]i magyar botanikus, gyógynövénykutató.


==Életútja==
==Életútja==

A lap 2010. szeptember 22., 12:29-kori változata

Páter Béla (Eperjes, 1860. szeptember 4.Kolozsvár, 1938. június 21.) erdélyi magyar botanikus, gyógynövénykutató.

Életútja

Középiskoláit Lőcsén végezte, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemet és a Műegyetemet látogatva szerzett tanári oklevelet (1883). Pályáját a Műegyetem növénytani tanszékén kezdte, 1885-től Kassán, 1894-től Kolozsvárt a Mezőgazdasági Tanintézet növénytan tanára, majd a Mezőgazdasági Akadémiává átszervezett intézet rektora csaknem egy évtizedig. A főiskola kiadásában megjelent több tankönyv szerzője.

1904-ben létesítette Kolozsvárt a világ legelső gyógynövénykutató állomását, ennek igazgatója volt 1931-ig. Nem kevesebb mint 136 fajjal kísérletezett, a legtöbbnél első ízben közölt adatokat a termesztésbe vonás lehetőségeiről és a terméshozam gazdasági vonatkozásairól. Műtrágyázási kísérletei úttörő jelentőségűek.

Munkássága

Első tudományos írását 1883-ban közölte a budapesti Természettudományi Közlöny, ahol a következő évtizedekben 75 cikkel jelentkezett. Tanulmányait megjelentette a Kolozsvári Botanikus Kert román nyelvű folyóirata is (1922-27). Német és francia szaklapok munkatársa, ezekben számolt be a Romániában termesztett gyógynövényekről. A kék iringó, a gyöngyajak, a fillérfű az ő cikkei alapján került be a jelenkor gyógynövényeinek sorába. Egyaránt foglalkozott a vadon termő gyógynövényekkel (Plante medicinale sălbatice. 1926) és a termesztett fajokkal (Cultura plantelor medicinale. 1926. című munkáiban). Utolsó műve, a magyar nyelvű Csodahatású gyógynövények (Kolozsvár 1936) jelentős szerepet töltött be az erdélyi természettudományos és egészségügyi ismeretterjesztő irodalomban.

Egykori munkatársai közül Kopp Elemér biztosította gyógynövénykutató iskolájának folytatását.

Forrás