„Páter Béla” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Új oldal, tartalma: „'''Páter Béla''' (Eperjes, 1860. szeptember 4. – Kolozsvár, 1938. június 21.) erdélyi magyar botanikus, gyógynövénykutató. ==Élet…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
'''Páter Béla''' ([[Eperjes]], [[1860]]. [[szeptember 4.]] – [[Kolozsvár]], [[1938]]. [[június 21.]]) [[erdély]]i magyar botanikus, gyógynövénykutató. |
'''Páter Béla''' ([[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]], [[1860]]. [[szeptember 4.]] – [[Kolozsvár]], [[1938]]. [[június 21.]]) [[erdély]]i magyar botanikus, gyógynövénykutató. |
||
==Életútja== |
==Életútja== |
A lap 2010. szeptember 22., 12:29-kori változata
Páter Béla (Eperjes, 1860. szeptember 4. – Kolozsvár, 1938. június 21.) erdélyi magyar botanikus, gyógynövénykutató.
Életútja
Középiskoláit Lőcsén végezte, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemet és a Műegyetemet látogatva szerzett tanári oklevelet (1883). Pályáját a Műegyetem növénytani tanszékén kezdte, 1885-től Kassán, 1894-től Kolozsvárt a Mezőgazdasági Tanintézet növénytan tanára, majd a Mezőgazdasági Akadémiává átszervezett intézet rektora csaknem egy évtizedig. A főiskola kiadásában megjelent több tankönyv szerzője.
1904-ben létesítette Kolozsvárt a világ legelső gyógynövénykutató állomását, ennek igazgatója volt 1931-ig. Nem kevesebb mint 136 fajjal kísérletezett, a legtöbbnél első ízben közölt adatokat a termesztésbe vonás lehetőségeiről és a terméshozam gazdasági vonatkozásairól. Műtrágyázási kísérletei úttörő jelentőségűek.
Munkássága
Első tudományos írását 1883-ban közölte a budapesti Természettudományi Közlöny, ahol a következő évtizedekben 75 cikkel jelentkezett. Tanulmányait megjelentette a Kolozsvári Botanikus Kert román nyelvű folyóirata is (1922-27). Német és francia szaklapok munkatársa, ezekben számolt be a Romániában termesztett gyógynövényekről. A kék iringó, a gyöngyajak, a fillérfű az ő cikkei alapján került be a jelenkor gyógynövényeinek sorába. Egyaránt foglalkozott a vadon termő gyógynövényekkel (Plante medicinale sălbatice. 1926) és a termesztett fajokkal (Cultura plantelor medicinale. 1926. című munkáiban). Utolsó műve, a magyar nyelvű Csodahatású gyógynövények (Kolozsvár 1936) jelentős szerepet töltött be az erdélyi természettudományos és egészségügyi ismeretterjesztő irodalomban.
Egykori munkatársai közül Kopp Elemér biztosította gyógynövénykutató iskolájának folytatását.
Forrás
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3