„Gall nyelv” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: a(z) als:Gallische Sprache kiemelt szócikk |
a Bot: következő módosítása: sco:Gauls leid; kozmetikai változtatások |
||
9. sor: | 9. sor: | ||
== Jelentősége == |
== Jelentősége == |
||
A gall nyelvnek a nyelvtudományban azért van nagy jelentősége, mivel az [[indogermán]] korból örökölt végződéseket még majdnem teljes mértékben megőrizte. Ezért bizonyos közös hasonlóságok figyelhetőek meg a germán, a latin és a gall között. A (ma már nem elismert) csoportosítás szerint [[q-kelta]] és [[p-kelta]] csoportra a gall nyelv a p-kelta nyelvek körébe sorolható. Egy lóistenség neve például ''Epona'' ''(v.ö. latinul equus, görögül hippos)''. A gall nyelv a [[leponti nyelv|lepontihoz]] és a [[galatai nyelv|galataihoz]] hasonlóan a [[szigeti kelta nylevek]] csoportjából a britanniai csoporthoz állt legközelebb. A szigeti kelta nyelvek és a [[kontinentális kelta nyelvek]] között elsősorban az volt a különbség, hogy az utóbbiakra jellemző volt a szókezdő hangok jelentős mértékű átalakulása és viszont a végződések megtartása. |
A gall nyelvnek a nyelvtudományban azért van nagy jelentősége, mivel az [[indogermán]] korból örökölt végződéseket még majdnem teljes mértékben megőrizte. Ezért bizonyos közös hasonlóságok figyelhetőek meg a germán, a latin és a gall között. A (ma már nem elismert) csoportosítás szerint [[q-kelta]] és [[p-kelta]] csoportra a gall nyelv a p-kelta nyelvek körébe sorolható. Egy lóistenség neve például ''Epona'' ''(v.ö. latinul equus, görögül hippos)''. A gall nyelv a [[leponti nyelv|lepontihoz]] és a [[galatai nyelv|galataihoz]] hasonlóan a [[szigeti kelta nylevek]] csoportjából a britanniai csoporthoz állt legközelebb. A szigeti kelta nyelvek és a [[kontinentális kelta nyelvek]] között elsősorban az volt a különbség, hogy az utóbbiakra jellemző volt a szókezdő hangok jelentős mértékű átalakulása és viszont a végződések megtartása. |
||
== Forrás == |
== Forrás == |
||
*Xavier Delamarre: Dictionnaire de la langue gauloise. Une approche linguistique du vieux-celtique continental. Errance 2003. |
* Xavier Delamarre: Dictionnaire de la langue gauloise. Une approche linguistique du vieux-celtique continental. Errance 2003. |
||
*G. Devoto: Criteri linguistici e criteri archeologici nella definizione del problema gallico. in: Celtica. 3.1956, 324-331. o. |
* G. Devoto: Criteri linguistici e criteri archeologici nella definizione del problema gallico. in: Celtica. 3.1956, 324-331. o. |
||
*G. Dottin: La langue gauloise. Paris 1920. |
* G. Dottin: La langue gauloise. Paris 1920. |
||
*Pierre-Yves Lambert: La langue gauloise. Description linguistique, commentaire d'inscriptions choisies. Paris 1994. |
* Pierre-Yves Lambert: La langue gauloise. Description linguistique, commentaire d'inscriptions choisies. Paris 1994. |
||
*Michel Lejeune (Szerk.): Recueil des inscriptions galloises. vol. I. Textes gallo-grecs. Paris 1985. |
* Michel Lejeune (Szerk.): Recueil des inscriptions galloises. vol. I. Textes gallo-grecs. Paris 1985. |
||
*Leo Weisgerber: "Die Sprache der Festlandkelten." in: Berichte der römisch-germanischen Kommission. 20.1931, 147-226. o. |
* Leo Weisgerber: "Die Sprache der Festlandkelten." in: Berichte der römisch-germanischen Kommission. 20.1931, 147-226. o. |
||
== Külső hivatkozás == |
== Külső hivatkozás == |
||
24. sor: | 24. sor: | ||
[[Kategória:Kelta nyelvek]] |
[[Kategória:Kelta nyelvek]] |
||
[[Kategória: |
[[Kategória:Holt nyelvek]] |
||
{{Link FA|als}} |
{{Link FA|als}} |
||
57. sor: | 58. sor: | ||
[[ro:Limba galică]] |
[[ro:Limba galică]] |
||
[[ru:Галльский язык]] |
[[ru:Галльский язык]] |
||
[[sco:Gauls |
[[sco:Gauls leid]] |
||
[[sl:Galščina]] |
[[sl:Galščina]] |
||
[[stq:Gallisk]] |
[[stq:Gallisk]] |
A lap 2010. szeptember 22., 02:49-kori változata
A gall kelta nyelv, amelyet az ókorban beszéltek Galliában. A kontinens öt mára kihalt kelta nyelve közül a gall nyelvről maradt fönn a legtöbb nyelvemlék. A gall nyelv elnevezése az újkori nyelvészet szüleménye.
Elterjedése
A nyelvet különféle kelta népek és törzsek beszélték a mai Franciaország, Észak-Olaszország, Svájc és esetleg Dél-Németország területén. Ezen különféle népcsoportokat a rómaiak Galli néven foglalták össze. A legkorábbi nyelvemlékek a Kr.e 4. századból származnak, a legkésőbbiek pedig a Kr.u. 3 századból. A kelta törzseknek nem volt írásuk, de szomszédaiktól eltanulták az írás müvészetét. Ezért a gall nyelvemlékek egy része görög ábécé betűivel íródott, míg másik részük latin betűkkel.
A legtöbb gall nyelvemlék kőbe vésett felirat (gyakran áldozati szöveg, egy részük mind latin mind gall nyelven), számtalan rövid mondat cseréptöredékeken (általában azzal a tartalommal, hogy; "Ez és ez készítette ezt"), bizonyos számú ólomból készült átokfelirat, valamint a jelentős coligny-i naptár. Ez a kihalt nyelvek tekintetében szép számú lelet lehetővé teszi a gall relatív jó rekonstrukcióját, de ez persze csak viszonylagos, hisz így is csak néhány tucat igealak, melléknév ismert, valamint nagyobb számú személynév.
Jelentősége
A gall nyelvnek a nyelvtudományban azért van nagy jelentősége, mivel az indogermán korból örökölt végződéseket még majdnem teljes mértékben megőrizte. Ezért bizonyos közös hasonlóságok figyelhetőek meg a germán, a latin és a gall között. A (ma már nem elismert) csoportosítás szerint q-kelta és p-kelta csoportra a gall nyelv a p-kelta nyelvek körébe sorolható. Egy lóistenség neve például Epona (v.ö. latinul equus, görögül hippos). A gall nyelv a lepontihoz és a galataihoz hasonlóan a szigeti kelta nylevek csoportjából a britanniai csoporthoz állt legközelebb. A szigeti kelta nyelvek és a kontinentális kelta nyelvek között elsősorban az volt a különbség, hogy az utóbbiakra jellemző volt a szókezdő hangok jelentős mértékű átalakulása és viszont a végződések megtartása.
Forrás
- Xavier Delamarre: Dictionnaire de la langue gauloise. Une approche linguistique du vieux-celtique continental. Errance 2003.
- G. Devoto: Criteri linguistici e criteri archeologici nella definizione del problema gallico. in: Celtica. 3.1956, 324-331. o.
- G. Dottin: La langue gauloise. Paris 1920.
- Pierre-Yves Lambert: La langue gauloise. Description linguistique, commentaire d'inscriptions choisies. Paris 1994.
- Michel Lejeune (Szerk.): Recueil des inscriptions galloises. vol. I. Textes gallo-grecs. Paris 1985.
- Leo Weisgerber: "Die Sprache der Festlandkelten." in: Berichte der römisch-germanischen Kommission. 20.1931, 147-226. o.