„Sablon:Vitrin/5” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
====[[Vaskapu-szoros]] (A kiemelt státuszt megkapta: 2010. 07. 25.)====
====[[Hector Berlioz]] (A kiemelt státuszt megkapta: 2010. 08. 16.)====


[[Fájl:Danube near Iron Gate 2006.JPG|150px|jobbra]]
[[Fájl:Hector berlioz 1863.jpg|150px|jobbra]]
'''Louis Hector Berlioz''' ([[La Côte-Saint-André]], [[1803]]. [[december 11.]] – [[Párizs]], [[1869]]. [[március 8.]]) [[franciák|francia]] romantikus [[zeneszerző]], [[író]], zenekritikus. Orvosi tanulmányait félbehagyva tért át a zeneszerzésre. Miután a párizsi konzervatóriumban tanulva több ízben pályázott sikertelenül a [[Római-díj]]ra, 1828-ban megrendezte első nyilvános szerzői estjét. 1830-ban, a ''[[Fantasztikus szimfónia]]'' befejezése után, ''Szardanapál utolsó éjszakája'' című [[kantáta|kantátájával]] végre elnyerte az áhított elismerést, és [[Róma|Rómába]] utazott, ahol azonban nem találta helyét, és félbeszakítva az ösztöndíj feltételéül szabott ott-tartózkodást, visszatért a francia fővárosba. 1833-tól mint zeneíró és -kritikus működött. Egész élete során úgy érezte, hogy a párizsi közönség nem értékeli kellőképpen művészetét. Nem sikerült tanári állást szereznie a konzervatóriumban, és az [[Opéra|Opérában]] sem alkalmazták karmesterként. Zűrös magánéletéből a [[belgium]]i és a [[németország]]i hangversenykörutak jelentettek számára menekülést. Később Közép-Európába is eljutott, így többek között [[Budapest]]re is.
A '''Vaskapu-szoros''' ({{ny-ro|Porţile de Fier}}, {{ny-sr|Đerdapska klisura}}) egy folyami szurdokvölgy a [[Duna|Dunán]], a [[Déli-Kárpátok]] és a [[Szerb-érchegység]] között, [[Szerbia]] és [[Románia]] határán. Ez a [[Kárpát-medence]] legnagyobb részének egyetlen kifolyása a világtenger irányába, a másik két kifolyás a Szurdok-szoros ([[Zsil]] folyó) és a 352-360 méter tengerszint feletti magasságon lévő [[Vöröstoronyi-szoros]] ([[Olt]]). A Vaskapu a [[miocén]] és [[pliocén]] időszakokban létezett [[Pannon-tenger]] megszűnésével párhuzamosan jött létre. A szoros tulajdonképpen egy több szakaszból álló, összesen 134 kilométer hosszú rendszer (''[[Galambóc]]i szurdok'', ''Gospodin Vir'' szurdoka, ''Nagy és Kis Kazán-szoros'', ''Sip-szurdok''). Elnevezése a legtöbb hajózó nép nyelvén is Vaskapu jelentésű.


Műveinek java [[programzene]], irodalmi eredetű témák feldolgozása, fantáziadús zenei színekkel. Jellemző vonásuk az egységet biztosító visszatérő téma. Elismert karmester volt. Művei nyitányok, szimfóniák, kórusművek, operák, dalok. Meghangszerelte a ''Rákóczi-indulót'' és belefoglalta a ''[[Faust elkárhozása]]'' című szimfonikus művébe. Leghíresebb műve a ''Fantasztikus szimfónia'', amelyben először alkalmazta a tételeken végigvonuló [[vezérmotívum]]ot, amely mindig új hangulatot, érzelmet hoz. Az elsők között volt, aki a művész legbensőbb érzéseit, szenvedéseit zenei vallomássá, programzenei alkotássá formálta. ''Hangszereléstana'' máig alapvető kézikönyv, ő a máig érvényes, modern szimfonikus hangzás megteremtője: nagy létszámú zenekarra, kórusra írta műveit; és az alapvető ütőhangszerek nála nyerték el állandó helyüket a zenekarban. Élete utolsó szakaszában fordult az operaszínpad felé, ekkor írta meg nagysikerű [[Grand opéra|nagyoperáját]] ''[[A trójaiak]]'' címmel. Az utókorra gyakorolt hatását tekintve az egyik legfontosabb romantikus alkotónak tekinthető, mely hatás a [[Liszt Ferenc]]en, [[Richard Wagner|Wagneren]], [[Giuseppe Verdi|Verdin]] és [[Gustav Mahler|Mahler]]en át egészen [[Richard Strauss]]ig húzódó szimfonikus ív számos jelentős zeneszerzőjének műveiben megfigyelhető.
Az ókortól, azaz a nagy népmozgások és a folyami hajózás megindulásától kezdve természetes határként működött a Kárpát-medence és a [[Délkelet-Európa|Balkán]] északi része között. A hajózás megkönnyítésére [[Tiberius római császár]] i. sz. 33–34 során a szoros jobb partján egy 210 méter hosszú utat építtetett, ennek segítségével lehetett biztosítani a hajók állati erővel való vontatását a zúgókon keresztül. A római építmények elpusztulása után a középkorban a hajózás gyakorlatilag alig működött. A hajózás biztonságossá tételének, az Al-Duna szabályozásának gondolatát [[Széchenyi István]] vetette fel, s a terveket [[Vásárhelyi Pál]]lal készíttette el. A munkálatokat már 1834-ben elkezdték, de egy év múlva abbahagyták, és csak 1856-ban nyílt lehetőség a folytatásra. A szabályozott szakaszt 1896-ban adták át. Mára állandó vízi út vezet át itt az Északi-tengertől a [[Fekete-tenger]]ig, a [[Rajna–Majna–Duna-csatorna]] révén.


<div align="right">''([[Hector Berlioz|Tovább a szócikkhez]]…)''<!--
A Vaskapu-szoros alatti szakaszon két [[vízerőmű]] működik: a ''Vaskapu I'' erőmű 1964 és 1972 között, a ''Vaskapu II'' 1977 és 1984 között épült.

<div align="right">''([[Vaskapu-szoros|Tovább a szócikkhez]]…)''<!--
EZT ITT A DIVBEN NE CSERÉLJÉTEK LE!!! --></br><small>{{szerkeszt|Sablon:Vitrin/5|frissít}}</small></div>
EZT ITT A DIVBEN NE CSERÉLJÉTEK LE!!! --></br><small>{{szerkeszt|Sablon:Vitrin/5|frissít}}</small></div>

A lap 2010. szeptember 7., 08:17-kori változata

Hector Berlioz (A kiemelt státuszt megkapta: 2010. 08. 16.)

Louis Hector Berlioz (La Côte-Saint-André, 1803. december 11.Párizs, 1869. március 8.) francia romantikus zeneszerző, író, zenekritikus. Orvosi tanulmányait félbehagyva tért át a zeneszerzésre. Miután a párizsi konzervatóriumban tanulva több ízben pályázott sikertelenül a Római-díjra, 1828-ban megrendezte első nyilvános szerzői estjét. 1830-ban, a Fantasztikus szimfónia befejezése után, Szardanapál utolsó éjszakája című kantátájával végre elnyerte az áhított elismerést, és Rómába utazott, ahol azonban nem találta helyét, és félbeszakítva az ösztöndíj feltételéül szabott ott-tartózkodást, visszatért a francia fővárosba. 1833-tól mint zeneíró és -kritikus működött. Egész élete során úgy érezte, hogy a párizsi közönség nem értékeli kellőképpen művészetét. Nem sikerült tanári állást szereznie a konzervatóriumban, és az Opérában sem alkalmazták karmesterként. Zűrös magánéletéből a belgiumi és a németországi hangversenykörutak jelentettek számára menekülést. Később Közép-Európába is eljutott, így többek között Budapestre is.

Műveinek java programzene, irodalmi eredetű témák feldolgozása, fantáziadús zenei színekkel. Jellemző vonásuk az egységet biztosító visszatérő téma. Elismert karmester volt. Művei nyitányok, szimfóniák, kórusművek, operák, dalok. Meghangszerelte a Rákóczi-indulót és belefoglalta a Faust elkárhozása című szimfonikus művébe. Leghíresebb műve a Fantasztikus szimfónia, amelyben először alkalmazta a tételeken végigvonuló vezérmotívumot, amely mindig új hangulatot, érzelmet hoz. Az elsők között volt, aki a művész legbensőbb érzéseit, szenvedéseit zenei vallomássá, programzenei alkotássá formálta. Hangszereléstana máig alapvető kézikönyv, ő a máig érvényes, modern szimfonikus hangzás megteremtője: nagy létszámú zenekarra, kórusra írta műveit; és az alapvető ütőhangszerek nála nyerték el állandó helyüket a zenekarban. Élete utolsó szakaszában fordult az operaszínpad felé, ekkor írta meg nagysikerű nagyoperáját A trójaiak címmel. Az utókorra gyakorolt hatását tekintve az egyik legfontosabb romantikus alkotónak tekinthető, mely hatás a Liszt Ferencen, Wagneren, Verdin és Mahleren át egészen Richard Straussig húzódó szimfonikus ív számos jelentős zeneszerzőjének műveiben megfigyelhető.