„Óradna” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a Kategória: Beszterce-Naszód megye települései |
||
109. sor: | 109. sor: | ||
{{DEFAULTSORT:Oradna}} |
{{DEFAULTSORT:Oradna}} |
||
[[Kategória:Beszterce-Naszód megye települései]] |
|||
[[en:Rodna]] |
[[en:Rodna]] |
A lap 2010. szeptember 5., 07:50-kori változata
Óradna (Rodna, Altrodenau) | |
Középkori templomának romjai, mellette a görög katolikus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Óradna |
Rang | községközpont |
Polgármester | Alexandru Năşcan (PD-L) |
Irányítószám | 427245 |
Körzethívószám | 0x63[1] |
SIRUTA-kód | 34342 |
Népesség | |
Népesség | 5795 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 481 |
Népsűrűség | 25,85 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 525 m |
Terület | 224,15 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 25′ 18″, k. h. 24° 48′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 25′ 18″, k. h. 24° 48′ 44″ | |
Óradna weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Óradna témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Óradna (Radna, románul Rodna, Rodna Veche, régen Rogna és Rocna is, németül Altrodenau, Roden vagy Rodenau, szászul Rodne vagy Rudne) falu Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
Naszódtól 41 km-re északkeletre, a Radnai-havasok déli, a Borgói-hegység északi lábánál, a Nagy-Szamos két partján fekszik.
Nevének eredete
Neve az ősszláv *ruda (= érc) főnévből származik és egykori ezüstbányájára utal. Elsőnek tekinthető említése egy 1235-ös óorosz krónika 1425 körüli másolatában maradt fenn: Родна. Rogerius mesternél és 1414-ig többször is Rodna, 1358-ban először Radna. 1440-ben Radna maior, 1576-ban Radna Banna, 1733-ban Rothnabánya. Előtagja Újradnától különbözteti meg és először 1888-ból adatolható.
Története
A 12. században települt be német bányászokkal. Az Árpád-kori Magyarország legjelentősebb ezüstlelőhelye, egyben Erdély legnépesebb és legfontosabb településeinek egyike volt. A környező vármegyei területekkel ellentétben kiváltságolt város volt a királyné birtokán, külön ispán (comes) joghatósága alatt. Történetének virágkoráról azonban, a kevés fennmaradt korabeli irat miatt főként csak későbbi forrásokból nyerhetünk – ellentmondásos – képet.
1241-ben talán az első elpusztított település volt. A tatárok állítólag előbb cselből megfutamodtak a felfegyverzett radnaiak elől, majd rátörtek az ünneplő városra. A Friesach-i évkönyvek szerint négyezer lakosát megölték, négyszáz férfit magukkal hurcoltak, sokan pedig a föld alatti járatokba bevezetett Izvor forrás vizébe fúltak. Az életben maradt radnai szászok a tatárokhoz szegődtek és a Maros mentén Gyulafehérvár felé törve, a tatárokkal együtt harcoltak a székelyek ellen. A tatárjárás után a mai Dombhát határában épült Radna vára, amelyet 1268-ban és 1409-ben említenek. Ideiglenesen visszanyerte korábbi jelentőségét. Itt szerkesztették 1268-ban az első, városi önkormányzat által kibocsátott oklevelet Erdélyben.[2] 1270 körül szedték pontokba saját jogszabályait. A 14. században Körmöcbánya mögött fokozatosan háttérbe szorult és 1378 körül összeolvadt a vármegyei területtel.
1444-től említik a Radna-völgyi kerületet, ennek központja azonban Radna vára volt. Radna 1440-ben a többi környékbeli faluhoz hasonló jobbágyfalu. 1469 körül új szász telepesek költöztek be és hozzáláttak a környező hegyek aranyérckészletének kitermeléséhez. 1475-ben oppidum, ismét saját bírákkal és esküdtekkel. Mátyás ekkor Beszterce vidékéhez csatolta, ami annyit jelentett, hogy Besztercével közösen fizette az adókat és kikerült a királyi tisztviselők hatósága alól. Később ismét felhagytak a bányászattal, amit a 16. század elején gazdag besztercei polgárok és vármegyei nemesek indítottak újra.
1514-ben bányászai csatlakoztak a parasztokhoz és feldúlták a Drágfiak udvarházát. 1527-ben esküdtpolgárai között szászokat, magyarokat és románokat is találunk. 1538 és 1551 között a Radna-völggyel együtt a moldvai vajdák birtoka volt. Jó kapcsolatokat ápolt a moldvai városokkal (Hosszúmező, Moldvabánya) – 1632-ben a közhangulatra hivatkozva megtagadta a hadbavonulást Moldva ellen. A 17. század első felében sok szász család költözött át a pusztítások miatt lecsökkent népességű Besztercére, emiatt a szászok szerepe a városban lecsökkent. A 17. században már nem választottak szász bírót, a templomban pedig együtt prédikált a magyar és a szász lelkész.
1721-ben 53 román, 25 szász és 11 magyar család lakta. A szászok többsége ekkor kézműves foglalkozást űzött. 1760-ban kb. 300 román és 30 szász és magyar család élt itt. 1766-ban a Határőrség szervezésével összefüggésben kilenc szász és nyolc magyar családját Felsőszászújfaluba, az ottani románokat pedig ide költöztették. Közben azonban jelentős esemény történt a település életében, kijelölve a radnai bányászat harmadik periódusának kezdetét. Elindult a Radnai-havasok ólomércének bányászata, és 1763-ban ólomkohó létesült. Az új bányához osztrák, szlovák és magyar munkások érkeztek. A bányászok állandó otthont még legalább a 19. század végéig Radnán építettek maguknak és a később Radnaborberekké fejlődő bányásztelepről hétvégenként visszatértek családjukhoz. 1771-ben a túlnyomórészt katolikus bányászok számára kápolna épült, 1782-ben plébániát szerveztek. 1795-ben a bányák a kincstár tulajdonába kerültek.
1876-tól az állami iskola és az EMKE közösen igyekezett (részben vissza-) magyarosítani katolikus lakóit. A vállalkozás csak részleges sikerrel járt. Az 1910-es népszámlálás a bányászokat ugyan egyöntetűen magyar anyanyelvűként vagy magyarul tudóként mutatta ki, a korabeli tudósítások cáfolják ezt a képet. 1930-ban több mint kétszer és 1966-ban is majdnem kétszer annyian vallották magukat magyar nemzetiségűnek, mint magyar anyanyelvűnek. 1934-ben a római katolikus népiskola párhuzamos román osztályok indítására kényszerült. A II. világháború után 1965-ig folyt Óradnán magyar nyelvű oktatás (az utolsó tanévben 140 diákja volt a tagozatnak). 2000-ben a katolikus egyház magyar óvodát létesített, 2006 óta pedig ismét működik magyar nyelvű iskola.[3]
Zsidók valószínűleg az 1820-as években költöztek be a forgalmas vásárokat tartó településre. 1879-ben hoztak létre önálló hitközséget. Többségük haszid volt. A két világháború közt jesivát is működtettek.
1876-ban Naszód vidékétől az egyesített Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták és a vármegye egyik járásának a székhelye lett. 1909-ben kapott vasutat. A bányászat spektruma részben már a 19., de főként a 20. században kibővült. 1934-ben 4001 tonna piritet termeltek ki. A környék bányáiban az 1990-es években 2800 fő dolgozott és jelentős mennyiségben termeltek ki cink-, ólom-, réz- és ezüstércet. Kőbányáiban andezitot, dácitot és mészkövet fejtettek. 2000-ben több bányát bezártak, a bányászok száma a negyedére esett vissza.
Bár bükköseit az előző évszázadokban erősen megritkították, határának több mint a felét még mindig erdők alkotják, további egyharmada pedig legelő és rét.
Népessége
- 1850-ben 2172 lakosából 1431 főt írtak össze román, 316-ot magyar, 271-et német és 96-ot cigány nemzetiségűként; 1530 volt görög katolikus, 599 római katolikus, 29 evangélikus és 14 református vallású.
- 1910-ben 4685 lakosából 2910 vallotta magát román, 1485 magyar és 279 német anyanyelvűnek; 2829 volt görög katolikus, 1361 római katolikus, 329 zsidó, 112 református és 34 evangélikus vallású.
- A 2002-es népszámlálás szerint Óradnán 6078 fő élt, közülük 5500 román, 481 magyar és 88 cigány nemzetiségű; 4636 ortodox, 768 római katolikus, 281 pünkösdista, 92 görög katolikus, 67 baptista és 46 adventista vallású.
(Az adatok értelmezéséhez ld. a történeti részben írtakat.)
Látnivalók, nevezetességek
- Középkori temploma a 13. században a ferencesekhez, őelőttük állítólag a domonkosokhoz tartozott. A tatárjárás után csak részben állították helyre. Ma egyik tornya, mellette a kapuzat és hajója falainak részletei állnak, romokban. Ezek méreteiből is következtethetünk az egykori város nagyságára.
- A középkori templom szentélyének helyén a 16. században a reformátusok építettek maguknak templomot. Ezt 1764-ben a görög katolikusok kapták meg. Itt építették a ma is látható, fa tetőszerkezetű és fatornyos görög katolikus templomot 1825-ben.
- Mai római katolikus temploma 1824-ben épült.
- A piaci házak alatt alagúthálózat található.
Híres emberek
- Itt született 1816. augusztus 28-án Florian Porcius botanikus.
- Itt született 1966. április 17-én Sandu Frunză filozófus, judaista.
- Itt írta 1826-ban Kióvi csata című eposzát Debreczeni Márton verselő, feltaláló.
- Fiatalkorában többször megfordult itt Bodor Ádám író. 1963 karácsonyán saját képeit is sikerült eladnia az óradnai piacon.[4]
Források
- Rudolf Bergner: Siebenbürgen. Eine Darstellung des Landes und der Leute. Leipzig, 1884
- Hunfalvy Pál: Kirándulás Erdélybe. Budapesti Szemle 1887/121. sz.
- Koós Ferenc: Életem és emlékeim. 2. k. Brassó, 1890
- Weisz Tádé: Az erdélyrészi bányászat rövid ismertetése. Budapest, 1891
- Bartha Miklós: Imitt-amott. In B. M.: Összegyüjtött munkái. 2. k. Budapest, 1909, 218–219. o.
- pákei Sándor József: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése 1885–1910. Kolozsvárt, 1910
- Iuliu Moisil: Figuri grăniţereşti năsăudene. Năsăud, 1937
- Kőváry László: Tájképek utazási rajzokban. Bukarest, 1984
- Binder Pál: Közös múltunk. Bukarest, 1982
- Uő: Beszterce vidéke és Radna-völgy történelmi személy- és helynevei, 1698–1865. Budapest, 1994
- Gergely Ferenc: Megoldott kévék. A Nagysajói Református Egyházmegye szórványainak állapotrajza az 1934. évben. Magyar Kisebbség 2000/3. sz.
- Hegyi Géza: Radna és a Radna-völgy a középkorban (1241–1469/1475). Erdélyi Múzeum 2006/3–4. sz., 33–54. o.
- Randolph R. Braham – Tibori Szabó Zoltán: A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. k. Budapest, 2007
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
- ↑ Jakó Zsigmond (szerk.): Erdélyi okmánytár. 1. Bp., 1997, 9. o.
- ↑ Szabadság 2009. szeptember 5.
- ↑ Bodor Ádám: A börtön szaga. Budapest, 2001, 146–148. o.
Külső hivatkozások
Képek
-
A görög katolikus templom a középkori templom tornyának csonkjával, a 20. század első felében
-
Az új ortodox templom
-
Vasútállomás