„Szék (bútor)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Jotterbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő módosítása: ml:കസേര
8. sor: 8. sor:
Az [[Ókori Egyiptom|ókori egyiptomiak]], falfestmények tanúsága szerint, már három formáját ismerték: a négylábú támlátlan, a hajlott támlával ellátott és a keresztlábakkal ellátott széket. A [[fáraó]]k plasztikus alakokkal díszített [[trón]]széket használtak. A [[Görögország|görögöknél]] ezenkívül az összecsukható hordozható szék volt használatban, mely ollószerűen keresztberakott lábakkal és szövetből, vagy szövött hevederekből alkotott ülőlappal bírt. A görög trónszékeknél [[architektúra|architektonikus]] formákat, [[kannelúra|kannelúrázott]] oszlopokat találunk: díszítésében a [[palmetta|palmettának]] nagy szerepe van. A [[Római Birodalom|rómaiak]] a görög formákat folytatták [[etruszk művészet|etruszk]] elemekkel keverve. A [[Római Birodalom|császárság]] alatt a trónszék ([[latin nyelv|latinosan]] ''trónus'') anyaga [[kő]] vagy [[márvány]] volt, ami masszív formákat, domború díszt és a végződéseknél plasztikus alakokat eredményezett.
Az [[Ókori Egyiptom|ókori egyiptomiak]], falfestmények tanúsága szerint, már három formáját ismerték: a négylábú támlátlan, a hajlott támlával ellátott és a keresztlábakkal ellátott széket. A [[fáraó]]k plasztikus alakokkal díszített [[trón]]széket használtak. A [[Görögország|görögöknél]] ezenkívül az összecsukható hordozható szék volt használatban, mely ollószerűen keresztberakott lábakkal és szövetből, vagy szövött hevederekből alkotott ülőlappal bírt. A görög trónszékeknél [[architektúra|architektonikus]] formákat, [[kannelúra|kannelúrázott]] oszlopokat találunk: díszítésében a [[palmetta|palmettának]] nagy szerepe van. A [[Római Birodalom|rómaiak]] a görög formákat folytatták [[etruszk művészet|etruszk]] elemekkel keverve. A [[Római Birodalom|császárság]] alatt a trónszék ([[latin nyelv|latinosan]] ''trónus'') anyaga [[kő]] vagy [[márvány]] volt, ami masszív formákat, domború díszt és a végződéseknél plasztikus alakokat eredményezett.


A [[középkor]]ban az északi népeknél szintén három székforma volt használatban: az alacsony négylábú [[zsámoly]], az összecsukható szék és a merev hátlappal és szekrényszerű zárt alsórésszel bíró támlásszék. A [[13. század]] folyamán az eddig egyszerű zsámolyt, valószínűleg a [[keresztes hadjáratok]]ban szerzett keleti eredményként, nyolc- vagy hatszögűre készítették, ugyanannyi lábbal. Míg a szekrényszerű felépítés változatlan maradt, addig a dísz a [[gótika|gótikus]] ízlés értelmében gazdagodott, a támlát architektonikus formákat utánzó gazdag faragott dísz borította, amely a felső végződésnél áttört, plasztikus elemekbe ment át. Az összecsukható székeknek már a [[román stílus|román korban]] alkalmazott támlája most szervesen lett felépítve, az összecsukhatóságra már csak az egymást keresztező lábak vallottak, ezek a székek már nem voltak összecsukhatók. Az alacsony zsámoly tovább fejlődött, és egy darabból álló, vagy hevederekkel tagolt hátlapot kapott. A trón alakú díszes székek eltűntek, és a [[16. század]] elejétől kezdve már csak udvaroknál és [[templom]]okban voltak használatban, míg a [[polgárság|polgári]] használatra kevésbé ünnepélyes és könnyebben hordozható bútor alakult ki: egészen egyenes, legfeljebb a kartámlánál hajlott vonalakkal, négy esztergályozott lábbal. Ezeknél a székeknél jelent meg először a [[kárpit]]ozás: a felszegezett párna. Ez azután olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy a [[17. század]]ban, leginkább [[Németalföld]]ön, készültek olyan székek, amelyeknél az összes farészeket a lábak kivételével szövettel burkolták, ezért formáik igen egyszerűek, egyenesek voltak, és a faragott dísz teljesen hiányzott.
A [[középkor]]ban az északi népeknél szintén három székforma volt használatban: az alacsony négylábú [[zsámoly]], az összecsukható szék és a merev hátlappal és szekrényszerű zárt alsórésszel bíró támlásszék. A [[13. század]] folyamán az eddig egyszerű zsámolyt, valószínűleg a [[keresztes hadjáratok]]ban szerzett keleti eredményként, nyolc- vagy hatszögűre készítették, ugyanannyi lábbal. Míg a szekrényszerű felépítés változatlan maradt, addig a dísz a [[gótika|gótikus]] ízlés értelmében gazdagodott, a támlát architektonikus formákat utánzó gazdag faragott dísz borította, amely a felső végződésnél áttört, plasztikus elemekbe ment át. Az összecsukható székeknek már a [[romanika|román korban]] alkalmazott támlája most szervesen lett felépítve, az összecsukhatóságra már csak az egymást keresztező lábak vallottak, ezek a székek már nem voltak összecsukhatók. Az alacsony zsámoly tovább fejlődött, és egy darabból álló, vagy hevederekkel tagolt hátlapot kapott. A trón alakú díszes székek eltűntek, és a [[16. század]] elejétől kezdve már csak udvaroknál és [[templom]]okban voltak használatban, míg a [[polgárság|polgári]] használatra kevésbé ünnepélyes és könnyebben hordozható bútor alakult ki: egészen egyenes, legfeljebb a kartámlánál hajlott vonalakkal, négy esztergályozott lábbal. Ezeknél a székeknél jelent meg először a [[kárpit]]ozás: a felszegezett párna. Ez azután olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy a [[17. század]]ban, leginkább [[Németalföld]]ön, készültek olyan székek, amelyeknél az összes farészeket a lábak kivételével szövettel burkolták, ezért formáik igen egyszerűek, egyenesek voltak, és a faragott dísz teljesen hiányzott.


Ugyancsak a 17. században kezdték a kárpitozást fonott [[nád]]felületekkel helyettesíteni. Itt a farészek ismét teljes egészükben láthatók, ezért a faragás megint elborítja azokat. Az akkor kedvelt csavart oszlop a lábak leggyakoribb alakja, a támla már nem annyira egyenes, gyengén hátrafelé hajlik, de még magas és az eddigi lapos faragások helyett magas [[dombormű]]vekkel, vagy plasztikus áttört oromzattal van ellátva. Ez [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajosnak]] kora, ettől kezdve mindenütt általános volt a [[Franciaország|francia]] hatás. A [[régence]] alatt állt be a hajlott vonalak érvényre jutásával a legnagyobb fejlődés a szék történetében, amely a [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]]-kori ízlésben érte el tetőpontját. Minden vonal hajlítottá vált, és újdonság volt a gyakran alkalmazott kerek, vagy ovális párnázott támla. A finoman hajlott farészeknek a pompás faragás nemcsak díszét, de alapformáját is adta, a párnázott ülőlap és támla a legdrágább, külön e célra szőtt, megfelelő formájú ''(abgepasst)'' szövetekkel vagy [[gobelin]]ekkel volt borítva. A görbe vonalú farészeknél a fa konstrukciója zavarólag hat, ezért a legtöbb esetben aranyozták, vagy festették azokat. A [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]]-kori ízlés ismét egyenes lábakat alkalmazott, de azokat [[hornyolás]]sal díszítrette, szép veretek, finoman rajzolt apró díszítőformák élénkítették a farészeket. A [[nagy francia forradalom|francia forradalom]] után a formák a [[klasszicizmus|klasszicista stílust]] követték, merevek és nehezebbek lettek.
Ugyancsak a 17. században kezdték a kárpitozást fonott [[nád]]felületekkel helyettesíteni. Itt a farészek ismét teljes egészükben láthatók, ezért a faragás megint elborítja azokat. Az akkor kedvelt csavart oszlop a lábak leggyakoribb alakja, a támla már nem annyira egyenes, gyengén hátrafelé hajlik, de még magas és az eddigi lapos faragások helyett magas [[dombormű]]vekkel, vagy plasztikus áttört oromzattal van ellátva. Ez [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajosnak]] kora, ettől kezdve mindenütt általános volt a [[Franciaország|francia]] hatás. A [[régence]] alatt állt be a hajlott vonalak érvényre jutásával a legnagyobb fejlődés a szék történetében, amely a [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]]-kori ízlésben érte el tetőpontját. Minden vonal hajlítottá vált, és újdonság volt a gyakran alkalmazott kerek, vagy ovális párnázott támla. A finoman hajlott farészeknek a pompás faragás nemcsak díszét, de alapformáját is adta, a párnázott ülőlap és támla a legdrágább, külön e célra szőtt, megfelelő formájú ''(abgepasst)'' szövetekkel vagy [[gobelin]]ekkel volt borítva. A görbe vonalú farészeknél a fa konstrukciója zavarólag hat, ezért a legtöbb esetben aranyozták, vagy festették azokat. A [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]]-kori ízlés ismét egyenes lábakat alkalmazott, de azokat [[hornyolás]]sal díszítrette, szép veretek, finoman rajzolt apró díszítőformák élénkítették a farészeket. A [[nagy francia forradalom|francia forradalom]] után a formák a [[klasszicizmus|klasszicista stílust]] követték, merevek és nehezebbek lettek.

A lap 2010. augusztus 9., 14:08-kori változata

A szék a leggyakoribb és legegyszerűbb ülőbútor.

Története

Fájl:Tutronus.jpg
Tutankhamon fáraó trónszéke
Thonet szék (a 14. számú modell 1850)

Az ókori egyiptomiak, falfestmények tanúsága szerint, már három formáját ismerték: a négylábú támlátlan, a hajlott támlával ellátott és a keresztlábakkal ellátott széket. A fáraók plasztikus alakokkal díszített trónszéket használtak. A görögöknél ezenkívül az összecsukható hordozható szék volt használatban, mely ollószerűen keresztberakott lábakkal és szövetből, vagy szövött hevederekből alkotott ülőlappal bírt. A görög trónszékeknél architektonikus formákat, kannelúrázott oszlopokat találunk: díszítésében a palmettának nagy szerepe van. A rómaiak a görög formákat folytatták etruszk elemekkel keverve. A császárság alatt a trónszék (latinosan trónus) anyaga vagy márvány volt, ami masszív formákat, domború díszt és a végződéseknél plasztikus alakokat eredményezett.

A középkorban az északi népeknél szintén három székforma volt használatban: az alacsony négylábú zsámoly, az összecsukható szék és a merev hátlappal és szekrényszerű zárt alsórésszel bíró támlásszék. A 13. század folyamán az eddig egyszerű zsámolyt, valószínűleg a keresztes hadjáratokban szerzett keleti eredményként, nyolc- vagy hatszögűre készítették, ugyanannyi lábbal. Míg a szekrényszerű felépítés változatlan maradt, addig a dísz a gótikus ízlés értelmében gazdagodott, a támlát architektonikus formákat utánzó gazdag faragott dísz borította, amely a felső végződésnél áttört, plasztikus elemekbe ment át. Az összecsukható székeknek már a román korban alkalmazott támlája most szervesen lett felépítve, az összecsukhatóságra már csak az egymást keresztező lábak vallottak, ezek a székek már nem voltak összecsukhatók. Az alacsony zsámoly tovább fejlődött, és egy darabból álló, vagy hevederekkel tagolt hátlapot kapott. A trón alakú díszes székek eltűntek, és a 16. század elejétől kezdve már csak udvaroknál és templomokban voltak használatban, míg a polgári használatra kevésbé ünnepélyes és könnyebben hordozható bútor alakult ki: egészen egyenes, legfeljebb a kartámlánál hajlott vonalakkal, négy esztergályozott lábbal. Ezeknél a székeknél jelent meg először a kárpitozás: a felszegezett párna. Ez azután olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy a 17. században, leginkább Németalföldön, készültek olyan székek, amelyeknél az összes farészeket a lábak kivételével szövettel burkolták, ezért formáik igen egyszerűek, egyenesek voltak, és a faragott dísz teljesen hiányzott.

Ugyancsak a 17. században kezdték a kárpitozást fonott nádfelületekkel helyettesíteni. Itt a farészek ismét teljes egészükben láthatók, ezért a faragás megint elborítja azokat. Az akkor kedvelt csavart oszlop a lábak leggyakoribb alakja, a támla már nem annyira egyenes, gyengén hátrafelé hajlik, de még magas és az eddigi lapos faragások helyett magas domborművekkel, vagy plasztikus áttört oromzattal van ellátva. Ez XIV. Lajosnak kora, ettől kezdve mindenütt általános volt a francia hatás. A régence alatt állt be a hajlott vonalak érvényre jutásával a legnagyobb fejlődés a szék történetében, amely a XV. Lajos-kori ízlésben érte el tetőpontját. Minden vonal hajlítottá vált, és újdonság volt a gyakran alkalmazott kerek, vagy ovális párnázott támla. A finoman hajlott farészeknek a pompás faragás nemcsak díszét, de alapformáját is adta, a párnázott ülőlap és támla a legdrágább, külön e célra szőtt, megfelelő formájú (abgepasst) szövetekkel vagy gobelinekkel volt borítva. A görbe vonalú farészeknél a fa konstrukciója zavarólag hat, ezért a legtöbb esetben aranyozták, vagy festették azokat. A XVI. Lajos-kori ízlés ismét egyenes lábakat alkalmazott, de azokat hornyolással díszítrette, szép veretek, finoman rajzolt apró díszítőformák élénkítették a farészeket. A francia forradalom után a formák a klasszicista stílust követték, merevek és nehezebbek lettek.

Forrás

  • Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.

Külső hivatkozások

Commons:Category:Chairs
A Wikimédia Commons tartalmaz Szék (bútor) témájú médiaállományokat.
File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg szék szék címszót a Wikiszótárban!