„I. Magnus norvég király” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
45. sor: | 45. sor: | ||
| lábjegyzet = |
| lábjegyzet = |
||
}} |
}} |
||
{{egyért2|a norvég királyról|I. Magnus (egyértelműsítő lap)}} |
{{egyért2|a norvég királyról|I. Magnus (egyértelműsítő lap)}} |
||
A lap 2010. augusztus 8., 10:12-kori változata
I. Magnus | |
Norvégia királya | |
Uralkodási ideje | |
1035 – 1047 | |
Elődje | Knut |
Utódja | III. Harald |
Dánia királya | |
Uralkodási ideje | |
1042 – 1047 | |
Elődje | Knut |
Utódja | II. Svend |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Yngling-ház |
Született | 1024 Norvégia |
Elhunyt | 1047. október 25. (23 évesen) Skybbi[1] |
Nyughelye | Trondheim |
Édesapja | II. Olaf |
Édesanyja | Alvhild[2] |
Testvére(i) | Ulfhild Olavsdatter |
Gyermekei | Ragnhild Magnusdatter |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Magnus témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
I. Magnus Olafsson vagy Jóságos Magnus (1024[3][4] – 1047. október 25.[3]) Norvégia királya (1035 – 1047) és Dánia királya (1042 – 1047) volt,
II. (Szent) Olaf törvénytelen fiaként született[3][1][1], 1028-ban el kellett hagynia hazáját[5], Novgorodban Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem udvarában nevelkedett, ahonnan Nagy Kanut halála (1035) után tért vissza. Ugyanazok a norvég nemesek, akik apját elűzték, fellázadtak Knut fia Svend[1] és a dán ellen uralom ellen, visszahívták Magnust[5] és trónra segítették[3]. 1038-ban II. Hardeknuttal kötött egy örökösödési szerződést, hogy amelyikük túléli a másikat, egyesíti a dán és a norvég koronát[1]. Ennek alapján 1042-ben követte őt a dán trónon, bár az alkirállyá kinevezett Svend Estridsen (Estrid, Knut nővérének a fia) is magának követelte a trónt[1][5]. 1043-ban fontos csatát nyert Dániától délre, Lyrskov Hede mellett, ekkor szerezte melléknevét is. Ugyancsak a Hardeknuttal kötött szerződés alapján magának követelte az angol trónt is, és támadással fenyegette Angliát, de a dániai harcok miatt erre nem került sor. A dánok többsége Magnust támogatta, mert szükségük volt a segítségére Jütland déli részén, a szláv vendek ellen, és Magnus több csatában is legyőzte Svendet[1]. Svend Estridsen ennek ellenére nem adta fel a harcot, és számos összecsapásra került sor. A király Svendet Dánia grófjává nevezte ki[5]. Amikor Magnus nagybátyja, Harald Sigurdsson 1045-ben visszatért Konstantinápolyból, a két férfi egyezséget kötött, hogy közösen uralkodnak[1]. Így 1046-ban meg kellett osztania a norvég trónt Haralddal[5]. 1047-ben III. Anund svéd király segítségével Magnus kiszorította Svendet Dániából. Svend nem tudott elég erőt gyűjteni és Skåne svéd tartományba menekült. Magnus 1047-ben halt meg egy balesetben, leesett a lováról[5]. Halála előtt állítólag Svendet nevezte meg örökösének Dániában és Haraldot Norvégiában. A testét Norvégiába vitték és a trondheimi katedrálisban temették el, ahol apja is nyugodott. Halálával megszakadt Szent Olaf egyenesági leszármazottjainak uralkodó dinasztiája és csak 1280-ban, II. Erik személyében került újra a trónra, aki Magnus lánytestvérétől származott.
Halála
Svend scaniai főhadiszállásáról növelte a nyomást Magnuson,[6] de 1046 végére Magnus kiszorította Dániából. 1047. október 25-én azonban Magnus hirtelen meghalt Dániában - Zealandon vagy Jutlandon -, egy balesetben vagy betegségben - a beszámolók különbözőek.[7] Van olyan változat, amely szerint kiesett az egyik hajóból, amelyeket Anglia meghóditásához gyűjtött össze, és megfulladt[8], egy másik szerint egy lóról esett le,[9], egy harmadik szerint megbetegedett egy hajón és belehalt.[10] Állítólag Sweynt nevezte meg dániai örököseként es Haraldot Norvégiában; van olyan beszámoló, amely szerint a betegágyán rendelkezett ezekről.[10] A mai Trondheimben lévő Nidaros katedrálisban temették el, ahol apja is nyugodott.[10]
Egyéb
- Magnus egyetlen lánya, Ragnhild Magnusdatter[2] (édesanyja nem ismert) egy norvég nemes felesége lett. Egy leszármazottjuk Orkney grófjának felesége lett, és ezen az ágon Magnus leszármazottja, I. Jakab Skócia királya lett. Az ő leszármazottja volt VII. Keresztély dán király, akivel Magnus vére visszatért a norvég trónra is.
- Magnus halála megszakította II. Olaf vérvonalát. 1280-ban azonban II. Erik lett a norvég király, akinek az anyja Magnus törvényes lánytestvérétől származott.
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f g h Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 439. oldal
- ↑ a b http://genealogy.euweb.cz/scand/norway2.html#M1
- ↑ a b c d Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001, 12. kötet, 395. oldal
- ↑ http://www.mittelalter-genealogie.de/mittelalter/koenige/norwegen/magnus_1_der_gute_koenig_1047.html
- ↑ a b c d e f Csiffáry Tamás: Európai uralkodók könyve, Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, ISBN 978 963 9898 06 6, 218. oldal
- ↑ Monarkiet i Danmark - Kongerækken at The Danish Monarchy
- ↑ Gwyn Jones, A History of the Vikings, London: Oxford University Press, 1973, ISBN 0-19-285063-6, 406. oldal
- ↑ Palle Lauring, A History of the Kingdom of Denmark, tr. David Hohnen, Copenhagen: Høst, 1960, 57-59. oldal
- ↑ Knut Gjerset, History of the Norwegian People, Volume 1, New York, Macmillan, 1915, 279. oldal
- ↑ a b c Carl Frederik Bricka, Dansk Biografisk Lexikon, vol. XI [Maar - Müllner], 1897, 44. oldal
Források
- Norway, kings. Olav II 1016-1028, Magnus II 1035-1047 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2010. január 5.)
- Magnus I. der Gute, König von Norwegen (1035-1047) (német nyelven). Mittelalterliche Genealogie im Deutschen Reich bis zum Ende der Staufer. (Hozzáférés: 2010. január 5.)
Lásd még
Előző uralkodó: {{{előző}}} |
|
Következő uralkodó: {{{következő}}} |
Előző uralkodó: {{{előző}}} |
|
Következő uralkodó: {{{következő}}} |