„I. Magnus norvég király” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
45. sor: 45. sor:
| lábjegyzet =
| lábjegyzet =
}}
}}

{{egyért2|a norvég királyról|I. Magnus (egyértelműsítő lap)}}
{{egyért2|a norvég királyról|I. Magnus (egyértelműsítő lap)}}



A lap 2010. augusztus 8., 10:12-kori változata

I. Magnus

Norvégia királya
Uralkodási ideje
1035 1047
ElődjeKnut
UtódjaIII. Harald
Dánia királya
Uralkodási ideje
1042 1047
ElődjeKnut
UtódjaII. Svend
Életrajzi adatok
UralkodóházYngling-ház
Született1024
Norvégia
Elhunyt1047. október 25. (23 évesen)
Skybbi[1]
NyughelyeTrondheim
ÉdesapjaII. Olaf
ÉdesanyjaAlvhild[2]
Testvére(i)Ulfhild Olavsdatter
GyermekeiRagnhild Magnusdatter
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Magnus témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

I. Magnus Olafsson vagy Jóságos Magnus (1024[3][4] – 1047. október 25.[3]) Norvégia királya (10351047) és Dánia királya (10421047) volt,

II. (Szent) Olaf törvénytelen fiaként született[3][1][1], 1028-ban el kellett hagynia hazáját[5], Novgorodban Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem udvarában nevelkedett, ahonnan Nagy Kanut halála (1035) után tért vissza. Ugyanazok a norvég nemesek, akik apját elűzték, fellázadtak Knut fia Svend[1] és a dán ellen uralom ellen, visszahívták Magnust[5] és trónra segítették[3]. 1038-ban II. Hardeknuttal kötött egy örökösödési szerződést, hogy amelyikük túléli a másikat, egyesíti a dán és a norvég koronát[1]. Ennek alapján 1042-ben követte őt a dán trónon, bár az alkirállyá kinevezett Svend Estridsen (Estrid, Knut nővérének a fia) is magának követelte a trónt[1][5]. 1043-ban fontos csatát nyert Dániától délre, Lyrskov Hede mellett, ekkor szerezte melléknevét is. Ugyancsak a Hardeknuttal kötött szerződés alapján magának követelte az angol trónt is, és támadással fenyegette Angliát, de a dániai harcok miatt erre nem került sor. A dánok többsége Magnust támogatta, mert szükségük volt a segítségére Jütland déli részén, a szláv vendek ellen, és Magnus több csatában is legyőzte Svendet[1]. Svend Estridsen ennek ellenére nem adta fel a harcot, és számos összecsapásra került sor. A király Svendet Dánia grófjává nevezte ki[5]. Amikor Magnus nagybátyja, Harald Sigurdsson 1045-ben visszatért Konstantinápolyból, a két férfi egyezséget kötött, hogy közösen uralkodnak[1]. Így 1046-ban meg kellett osztania a norvég trónt Haralddal[5]. 1047-ben III. Anund svéd király segítségével Magnus kiszorította Svendet Dániából. Svend nem tudott elég erőt gyűjteni és Skåne svéd tartományba menekült. Magnus 1047-ben halt meg egy balesetben, leesett a lováról[5]. Halála előtt állítólag Svendet nevezte meg örökösének Dániában és Haraldot Norvégiában. A testét Norvégiába vitték és a trondheimi katedrálisban temették el, ahol apja is nyugodott. Halálával megszakadt Szent Olaf egyenesági leszármazottjainak uralkodó dinasztiája és csak 1280-ban, II. Erik személyében került újra a trónra, aki Magnus lánytestvérétől származott.

Halála

Svend scaniai főhadiszállásáról növelte a nyomást Magnuson,[6] de 1046 végére Magnus kiszorította Dániából. 1047. október 25-én azonban Magnus hirtelen meghalt Dániában - Zealandon vagy Jutlandon -, egy balesetben vagy betegségben - a beszámolók különbözőek.[7] Van olyan változat, amely szerint kiesett az egyik hajóból, amelyeket Anglia meghóditásához gyűjtött össze, és megfulladt[8], egy másik szerint egy lóról esett le,[9], egy harmadik szerint megbetegedett egy hajón és belehalt.[10] Állítólag Sweynt nevezte meg dániai örököseként es Haraldot Norvégiában; van olyan beszámoló, amely szerint a betegágyán rendelkezett ezekről.[10] A mai Trondheimben lévő Nidaros katedrálisban temették el, ahol apja is nyugodott.[10]

Egyéb

  • Magnus egyetlen lánya, Ragnhild Magnusdatter[2] (édesanyja nem ismert) egy norvég nemes felesége lett. Egy leszármazottjuk Orkney grófjának felesége lett, és ezen az ágon Magnus leszármazottja, I. Jakab Skócia királya lett. Az ő leszármazottja volt VII. Keresztély dán király, akivel Magnus vére visszatért a norvég trónra is.
  • Magnus halála megszakította II. Olaf vérvonalát. 1280-ban azonban II. Erik lett a norvég király, akinek az anyja Magnus törvényes lánytestvérétől származott.

Jegyzetek

  1. a b c d e f g h Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 439. oldal
  2. a b http://genealogy.euweb.cz/scand/norway2.html#M1
  3. a b c d Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001, 12. kötet, 395. oldal
  4. http://www.mittelalter-genealogie.de/mittelalter/koenige/norwegen/magnus_1_der_gute_koenig_1047.html
  5. a b c d e f Csiffáry Tamás: Európai uralkodók könyve, Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, ISBN 978 963 9898 06 6, 218. oldal
  6. Monarkiet i Danmark - Kongerækken at The Danish Monarchy
  7. Gwyn Jones, A History of the Vikings, London: Oxford University Press, 1973, ISBN 0-19-285063-6, 406. oldal
  8. Palle Lauring, A History of the Kingdom of Denmark, tr. David Hohnen, Copenhagen: Høst, 1960, 57-59. oldal
  9. Knut Gjerset, History of the Norwegian People, Volume 1, New York, Macmillan, 1915, 279. oldal
  10. a b c Carl Frederik Bricka, Dansk Biografisk Lexikon, vol. XI [Maar - Müllner], 1897, 44. oldal

Források

Lásd még


Előző uralkodó:
{{{előző}}}
Dánia királya
10421047
A dán uralkodói korona
Következő uralkodó:
{{{következő}}}
Előző uralkodó:
{{{előző}}}
Norvégia uralkodója
10351047
A Norvég Királyság címere
Következő uralkodó:
{{{következő}}}