„Kötél” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
2 bájt hozzáadva ,  10 évvel ezelőtt
[[Fájl:SuperMacro Rope.JPG|right|250px|thumb|Hárompászmás, keresztsodrású kötél]]
 
A sodrott (vert) kötelek szerkezete – függetlenül attól, hogy sodronykötélről vagy hagyományos textilanyagból készült kötélről van-e szó – túlnyomórészt egyforma felépítésű. A növényi szálasanyagbólszálas anyagból vert kötelek készítésében három fázis különül el. Először a textiliparban ismert [[fonás]]sal [[fonal]]akat készítenek. A fonás során a hosszirányba rendezett egyedi szálak kötegét megcsavarják és felcsévélik. A második fázisban legalább három fonalat összesodornak ([[varrócérna|cérnáznak]]), ami már lényegében egy vékonyabb kötélnek tekinthető; ezt a kötélgyártó iparban ''pászmának'' nevezik. Végül több (leglábblegalább három) pászma összesodrásából alakítják ki a kötelet. Az egyes fázisoknál a sodrás iránya általában ellentétes, tehát ha az első cérnázás jobb sodrattal készül, az így előállított pászmákat bal sodrattal egyesítik, majd a végleges kötél ismét jobbsodratú lesz. Erre azért van szükség, hogy a teher alatt a kötél lehetőleg ne legyen hajlamos kipörgésre.
 
Az egyes fonalakban a véges hosszúságú elemi szálakat a [[súrlódás]] tartja össze. A sodrat [[csavarvonal]] alakú, ezért amikor húzóerő terheli, kissé megnyúlik és kisebb lesz a térbeli csavarvonal átmérője. A sodrás következtében a szálak úgy érintkeznek egymással, hogy a kötélerő növekedése önműködően növeli a szálakat egymáshoz szorító felületi normális erőt, így ezzel arányosan a súrlódási erőt is. Ezt a működést a műszaki terminológia önzárásnak nevezi és sok más alkalmazása is van. Ebből következik, hogy a kötél húzószilárdságát nem a súrlódás határolja be, hanem az elemi szálak [[szakítószilárdság]]a. Ez a kötél működésének mechanikai alapelve és legalább olyan zseniális találmánya a történelem előtti idők ismeretlen technikusának, mint a [[kerék]] vagy az [[egyszerű gép]]ek. A kötél másik kiváló tulajdonsága a hajlíthatósága, amit annak köszönhet, hogy az elemi szálak vékonyak, ezért hajlítómerevségük nagyságrenddel kisebb, mint az ugyanolyan keresztmetszetű (és ezért azonos húzószilárdságú) tömör hengeres rúdé. A sodronyköteleknél ehhez még az a további előny is járul, hogy a vékony huzalok anyagának szakítószilárdsága nagyobb, mint a tömör rúdé, mivel a fémkristályok a dróthúzás során a huzal hossztengelye irányába rendeződnek, kedvezőbb lesz a fém szövetszerkezete. A súrlódás segít abban is, hogy az egyes elemi szálak között egyenletesen oszoljék meg a húzóerő.
Névtelen felhasználó

Navigációs menü