„Bouvines-i csata” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a infobox jav AWB
XZeroBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: no, ru, sv következő módosítása: ja
85. sor: 85. sor:
[[fr:Bataille de Bouvines]]
[[fr:Bataille de Bouvines]]
[[it:Battaglia di Bouvines]]
[[it:Battaglia di Bouvines]]
[[ja:ブーーヌの戦い]]
[[ja:ブーヴィーヌの戦い]]
[[lt:Buvino mūšis]]
[[lt:Buvino mūšis]]
[[nl:Slag bij Bouvines]]
[[nl:Slag bij Bouvines]]
[[no:Slaget ved Bouvines]]
[[pl:Bitwa pod Bouvines]]
[[pl:Bitwa pod Bouvines]]
[[pt:Batalha de Bouvines]]
[[pt:Batalha de Bouvines]]
[[ru:Битва при Бувине]]
[[sv:Slaget vid Bouvines]]

A lap 2010. augusztus 5., 15:34-kori változata

Bouvines-i csata
Fülöp Ágost a bouvines-i csatában (Horace Vernet festménye).
Fülöp Ágost a bouvines-i csatában (Horace Vernet festménye).

KonfliktusAngol-francia és Stauf-Welf harcok
Időpont1214. július 27.
HelyszínBouvines, Flandria
EredményDöntő francia győzelem
Szemben álló felek
 Német-Római Birodalom

 Flandriai grófság
Angol Királyság

Boulogne-i grófság
 Francia Királyság
Parancsnokok
 IV. Ottó

 William Longsword, Salisbury hercege
 Renaud de Dammartin

 Ferdinánd, Flandria grófja.
 II. Fülöp Ágost

 II. Róbert Dreux-i gróf
 Fülöp Beauvais-i püspök

III. Odó burgundi herceg
Szemben álló erők
20-25 000[1]
  • 5000 lovas
  • 15 000 gyalogos
kb. 15 000[2]
  • 4000 lovas
  • 11 000 gyalogos
  • Veszteségek
    1000 halott
    9000 fogságba esett[3]
    kevesebb, mint 1000 halott[3]
    Térkép
    Bouvines-i csata (Franciaország)
    Bouvines-i csata
    Bouvines-i csata
    Pozíció Franciaország térképén
    é. sz. 50° 35′ 00″, k. h. 3° 13′ 30″Koordináták: é. sz. 50° 35′ 00″, k. h. 3° 13′ 30″
    A Wikimédia Commons tartalmaz Bouvines-i csata témájú médiaállományokat.

    Az 1214 július 27-én lefolyt bouvines-i csata Franciaország egyesítésének fontos állomása volt. A II. Fülöp Ágost által vezetett francia csapatok vereséget mértek a Földnélküli János angol király és IV. Ottó német-római császár körül szerveződő koalíció seregére, ezzel Fülöp Ágost megszilárdította hódításait.

    Előzmények

    II. Fülöp Ágost a keresztes hadjáratról hazatérve hozzálátott az angol uralkodók uralma alá tartozó területek bekebelezéséhez, Oroszlánszívű Rihárd visszatérése azonban ekkor még meghiúsította terveit. A később Földnélküliként ismert János trónra kerülése után kedvezőbben alakultak számára az események, 1202-ben elkobozta János földjeit, és be is vonult Anjouba, Bretagneba, Mainebe, Normandiába és Tournaiba. Ezt követően állandósultak a harcok János és Fülöp között.[3]

    Eközben a Német-Római birodalomban a welf IV. Ottó nem tudta megszilárdítani hatalmát, és 1210-es kiátkozását követően Mainzban német királlyá koronázták II. Frigyest. Fülöp Frigyest támogatta, mire válaszul Ottó ellene fordult.[3]

    Ottó és János pártjára állt Flandria és Boulogne grófja is. 1214-ben támadásuk két fronton indult meg, János délnyugaton szállt partra, míg Ottó északkelet felől tört be. János délre csalta II. Fülöp seregét, azonban Ottó nem volt elég gyors, és nem tudta kihasználni északon a kedvező alkalmat. Fülöp a visszavonuló János sakkban tartására Lajos herceget 800 lovaggal, 2000 egyéb lovassal és 7000 gyalogossal Poitouban hagyta, ő maga északra vonult, ahol új sereget szervezett, és megütközött Ottóval.[3]

    A csata lefolyása

    Ottó július 12-én érte el Nivelles-t,[3] ahol egyesült szövetségeseivel, majd továbbindult Bouvines felé. A francia csapatokkal július 27-én[4] csaptak össze Bouvines mellett, ahol a Lille és Tournai közötti út hídja átvezet a Marsa folyón.

    27-én reggel Fülöp elhatározta, hogy átkel a folyó bal partjára, azonban amikor az elővéd már átkelt, megfigyelői az ellenség közeledtét jelentették. Megváltoztatta haditervét, és a jobb parton állította fel csatarendjét. A jobbszárnyra kerültek a burgundi lovagok némi gyalogsággal kiegészítve, középen az Ile-de-France-i és normann lovagok álltak fel a király parancsnoksága alatt. A balszárnyat a gyalogság zöme valamint a délnyugati tartományokból érkező nehézlovasság alkotta.[3][5] A közép előtt álltak fel a számszeríjászok.[3] A hagyományoknak megfelelően A sereg szárnyait a Marsa mocsarai is fedezték,[5] és Fülöp a túlpartról visszatérő csapatoktöbbségét a balszárny meghosszabbítására használta fel.[3]

    Ottó azt hitte, menet közben lepi meg a franciákat, azonban a francia hátvéd Adam de Melun vezetésével sikeresen feltartóztatta őket, míg a fősereg felfejlődött. A németek, akik azt hitték, már a francia sereget üldözik, meglepődtek, amikor a rendezett francia sorokba ütköztek. A menetből kibontakozó német csapatok harcrendje a franciákéhoz hasonló volt, jobbszárnyon a lovagi lovasság foglalt helyet Boulogne grófjának vezetésével, őket egészítette ki William Longsword zsoldos gyalogsága.[3] A balszárnyat a flandriai gróf lovagjai, míg a derékhadat a császár vezette német és németalföldi csapatok (főként lándzsás gyalogság) alkották. A csapatok felfejlődése időt vett igénybe, így nem bocsátkozhattak egyszerre harcba.[5]

    A csatát a burgundi herceg támadása nyitotta meg, rohamát azonban a flamand lovagok megállították, majd ellentámadásuk szétszórta a rendeződő burgundiakat.[5] Ekkor tért vissza a folyó túlpartjáról a francia elővéd, amely oldalba támadta a flamand lovagokat, foglyul ejtették Ferdinánd grófot, mire a flandriai lovasság elmenekült.[5]

    A német derékhad eközben diadalmasan nyomult előre, azonban a soraikat ismételten rendező burgundiak és a Fülöp körül álló lovagok kisegítették szorult helyzetéből Fülöpöt, akit kiütöttek a nyeregből, azonban kiváló páncélja megmentette életét ellenségei között.[5]

    A francia lovagok, miután szétszórták a német gyalogságot, a kisebb létszámú, de pihent császári lovagságra vetették magukat. A harcban csaknem foglyul ejtették Ottót, miután megölték alóla lovát.[3] A császárt szász testőrsége kimentette, és miután egyik nemese átadta lovát, Ottó elmenekült a csatatérről. Ez eldöntötte a csatát, bár a szászok és vesztfáliaiak még helytálltak, a zsoldosok menekülni kezdtek.

    A francia balszárnnyal szemben Boulogne grófja gyalogosaiból „erődöt” szervezett, ahova a lovagok visszatérhettek fáradalmaikat kipihenni.[3][5] A francia gyalogság azonban áttörte az erődöt, és foglyul ejtette mind Renaud de Dammartint, mind William Longswordot.

    Következmények

    A francia győzelem után a koalíció felbomlott. A harcokat szeptember 18-án lezáró chinoni fegyverszünetben az angolok lemondtak a Loire-tól északra fekvő birtokaikról. Az Angliába visszatérő Jánost a Magna Charta kiadására kényszerítette a nemesség, és 1216-ban már Lajos herceg szállt partra Dél-Angliában a felkelő nemesség hívására.

    Ottó a vesztes csata után a Német-Római Birodalomban immár a július 23-án Aachenben császárrá koronázott II. Frigyessel találta szembe magát, és hatalmát nem tudta megtartani.

    Lásd még

    Fájl:Commons-logo.svg
    A Wikimédia Commons tartalmaz Bouvines-i csata témájú médiaállományokat.

    Források

    Jegyzetek és hivatkozások

    1. Földi Pál szerint 20 000, a xenophongroup honlapján 25 000 szerepel. A lovasság és a gyalogság számát Földitől vettem át.
    2. Földi művében 11 000 gyalogosról és mintegy 2000 lovasról ír, azonban más források(pl. Xenophon Group, [1]) a francia lovasság számbeli fölényét említik meg. A részletezett számok a Xenophon Group honlapján hivatkozottakkal egyezik meg.
    3. a b c d e f g h i j k l The Battle of Bouvines
    4. Ez a nap egy vasárnapra esett, vagyis a támadás a pápa által előírt fegyvernyugvás, a Treuga Dei megsértését jelentette.
    5. a b c d e f g Földi, 124-126. o.