„Endrődi sortűz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
egy választási gyűlés mondvacsinált ürüggyel történő betiltásának és erőszakos feloszlatásának azért valami politikai vonatkozása mégiscsak van, még a fegyverhasználattól függetlenül is |
kormányzati utasítások ki: véletlenszerű eseményre nyilván nem volt utasítása |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
Az [[1935-ös választások|1935. évi országgyűlési választási kampány]] alatt, március 20-án Endrőd főterén [[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt|kisgazdapárti]] választási gyűlésre gyülekeztek a település lakói, hogy meghallgassák a párt jelöltjének beszédét. A képviselőjelölt azonban egy óránál többet késett a kezdés előre meghirdetett időpontjához képest, erre hivatkozva az illetékes [[gyomai járás]]i [[főszolgabíró]] elrendelte a karhatalomként kirendelt csendőrségnek a gyűlés feloszlatását. A csendőrök felszólították a résztvevőket a terület elhagyására, akik rendben meg is kezdték elvonulásukat. Ezalatt azonban megérkezett a képviselőjelölt és meg akarta tartani beszédét, ezt viszont a főszolgabíró továbbra sem engedélyezte, és ennek megfelelően utasította a csendőrséget a terület kiürítésének folytatására. Az emiatt kialakuló tumultusban néhány csendőrt megütöttek a tömegből. A csendőrök - az erre vonatkozó szabályokat követve - fegyverüket használták a tömeggel szemben, aminek következtében hat ember a helyszínen, kettő a kórházban később halt bele sebesüléseibe.<ref>Rubicon: ''Csendőrség a Horthy korszakban'', 18. old.</ref> |
Az [[1935-ös választások|1935. évi országgyűlési választási kampány]] alatt, március 20-án Endrőd főterén [[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt|kisgazdapárti]] választási gyűlésre gyülekeztek a település lakói, hogy meghallgassák a párt jelöltjének beszédét. A képviselőjelölt azonban egy óránál többet késett a kezdés előre meghirdetett időpontjához képest, erre hivatkozva az illetékes [[gyomai járás]]i [[főszolgabíró]] elrendelte a karhatalomként kirendelt csendőrségnek a gyűlés feloszlatását. A csendőrök felszólították a résztvevőket a terület elhagyására, akik rendben meg is kezdték elvonulásukat. Ezalatt azonban megérkezett a képviselőjelölt és meg akarta tartani beszédét, ezt viszont a főszolgabíró továbbra sem engedélyezte, és ennek megfelelően utasította a csendőrséget a terület kiürítésének folytatására. Az emiatt kialakuló tumultusban néhány csendőrt megütöttek a tömegből. A csendőrök - az erre vonatkozó szabályokat követve - fegyverüket használták a tömeggel szemben, aminek következtében hat ember a helyszínen, kettő a kórházban később halt bele sebesüléseibe.<ref>Rubicon: ''Csendőrség a Horthy korszakban'', 18. old.</ref> |
||
Az ellenzék az eseményeket (a gyűlés betiltását a késés ürügyén, a csendőrség igénybevételét a feloszlatásához és az eljárás során alkalmazott erőszakot) a választások szabadságának korlátozásaként értékelte. A főszolgabíró az intézkedéseit saját hatáskörben hozta meg |
Az ellenzék az eseményeket (a gyűlés betiltását a késés ürügyén, a csendőrség igénybevételét a feloszlatásához és az eljárás során alkalmazott erőszakot) a választások szabadságának korlátozásaként értékelte. A főszolgabíró az intézkedéseit saját hatáskörben hozta meg. A csendőrség az adott helyzetben a fegyverhasználatra vonatkozó rendkívül szigorú szabályok miatt nem volt döntési helyzetben, a csendőrnek ugyanis mérlegelési lehetőség nélkül azonnal tüzelnie kellett, ha bármilyen támadás érte őt, vagy bajtársát, ellenkező esetben hadbíróság várt rá.<ref>Rubicon: ''Magyar királyi csendőrség'', 7. old.</ref> Támadásként kellett értékelnie már azt is, ha megfogták a puskáját.<ref>Rubicon: ''Magyar királyi csendőrség'', 13. old.</ref> |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
A lap 2010. július 24., 23:25-kori változata
Az endrődi sortűz 1935. március 20-án a Békés vármegyei Endrődön bekövetkezett tragikus esemény, amelynek nyolc halálos áldozata volt. Az endrődi sortűz fogalommá vált a későbbiekben: a Gömbös Gyula nevéhez kapcsolt erőszakos, terrorisztikus módszerek szinonimájává lett. A kommunista-érában Gömböst emiatt is azonosították „fasisztaként”, vagy fasisztoid típusú politikusként. Nevezik a „választási gyűlés véres szétverésének”,[1], a kormányterror megnyilvánulásának,[2] az endrődi kisgazdagyűlés sortüzes feloszlatásának.[3]
Az 1935. évi országgyűlési választási kampány alatt, március 20-án Endrőd főterén kisgazdapárti választási gyűlésre gyülekeztek a település lakói, hogy meghallgassák a párt jelöltjének beszédét. A képviselőjelölt azonban egy óránál többet késett a kezdés előre meghirdetett időpontjához képest, erre hivatkozva az illetékes gyomai járási főszolgabíró elrendelte a karhatalomként kirendelt csendőrségnek a gyűlés feloszlatását. A csendőrök felszólították a résztvevőket a terület elhagyására, akik rendben meg is kezdték elvonulásukat. Ezalatt azonban megérkezett a képviselőjelölt és meg akarta tartani beszédét, ezt viszont a főszolgabíró továbbra sem engedélyezte, és ennek megfelelően utasította a csendőrséget a terület kiürítésének folytatására. Az emiatt kialakuló tumultusban néhány csendőrt megütöttek a tömegből. A csendőrök - az erre vonatkozó szabályokat követve - fegyverüket használták a tömeggel szemben, aminek következtében hat ember a helyszínen, kettő a kórházban később halt bele sebesüléseibe.[4]
Az ellenzék az eseményeket (a gyűlés betiltását a késés ürügyén, a csendőrség igénybevételét a feloszlatásához és az eljárás során alkalmazott erőszakot) a választások szabadságának korlátozásaként értékelte. A főszolgabíró az intézkedéseit saját hatáskörben hozta meg. A csendőrség az adott helyzetben a fegyverhasználatra vonatkozó rendkívül szigorú szabályok miatt nem volt döntési helyzetben, a csendőrnek ugyanis mérlegelési lehetőség nélkül azonnal tüzelnie kellett, ha bármilyen támadás érte őt, vagy bajtársát, ellenkező esetben hadbíróság várt rá.[5] Támadásként kellett értékelnie már azt is, ha megfogták a puskáját.[6]
Jegyzetek
- ↑ kommunista.net
- ↑ Politikus életrajzok
- ↑ A Horthy-korszak csendőrsége
- ↑ Rubicon: Csendőrség a Horthy korszakban, 18. old.
- ↑ Rubicon: Magyar királyi csendőrség, 7. old.
- ↑ Rubicon: Magyar királyi csendőrség, 13. old.