„Tettyei romok” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a [[Image:..]], [[File:..]] magyarítása |
a kisebb formai javítások |
||
18. sor: | 18. sor: | ||
== Külső hivatkozások == |
== Külső hivatkozások == |
||
* [http://www.utisugo.hu/telepulesek/pecs Útisúgó.hu Pécs] |
* [http://www.utisugo.hu/telepulesek/pecs Útisúgó.hu Pécs] |
||
{{ |
{{Pécs vallási épületei}} |
||
[[Kategória:Pécs építményei]] |
[[Kategória:Pécs építményei]] |
||
[[Kategória:Kastélyok, paloták]] |
[[Kategória:Kastélyok, paloták]] |
A lap 2010. július 3., 06:39-kori változata
A Tettyei romok Pécs város egyik nevezetessége, melyet főként olyan kulturális események kapcsán szokás emlegetni, mint a Pécsi Szabadtéri Játékok, vagy a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT). Az impozáns látványt nyújtó középkori romok remek lehetőséget adnak kulturális rendezvények szevezésére. A romok a Mecsek oldalában, a Tettye városrészben találhatók, Havihegytől dél-nyugatra.
Története
Szatmári György 1505-1521 között volt Pécs püspöke. A püspöki palota bővíttetése mellett reneszánsz palotát építtetett a Tettyén. A palota egyemeletes, U alakú épület volt, dél felé nyitott udvarral. Dél-keleti oldalán torony kapcsolódott a falhoz, maradványai napjainkban is láthatóak. A török hódoltság idején dervisek éltek a palotában, az elnevezés is innen származik, a török derviskolostor neve „tekke”.[1] A bektasi dervisek Tirana határában álló központi kolostorát az albánok ma is Tettyének nevezik. A palota épségben kerülhetett a törökök kezébe, akik csekély változtatással használták fel saját céljaikra. A jelenleg még álló falakon török átépítés nyomokban sem lelhető fel. A 18. század végén lakatlanná vált. A viszonylag ép falfelületeket 1904-ben konzerválták. A romok előtt álló szökőkutat a Zsolnay kerámiagyárban készítették.
Az EKF-program (Európa Kulturális Fővárosa) keretében megújuló Tettye parkban a több száz éves maradványok támfallal való megvédése közben repedés keletkezett az egyik falban.[2] Az L alakú romépület bástya része megmozdult és elvált az épület főrészétől.[3]