„Sztroganov család” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
kisebb formai javítások
a (Bot: következő hozzáadása: he:משפחת סטרוגנוב)
a (kisebb formai javítások)
 
== A család története, híres képviselői ==
Őseik az [[Északi-tenger]] mellékéről (Pomorje) származó parasztok voltak. A család név szerint ismert első őse a 14. század második felében élt ''Szpiridon'' nevű, feltehetően [[novgorod]]i személy, bár van olyan vélemény is, hogy egy tatár előkelőség volt. Dédunkokája, Fjodor a [[Vicsegda]] folyó partján lévő sóforrásoknál telepedett le. Fia, Anyika 1515-ben sófőző telepeket létesített, és a későbbi Sztroganov-birodalomnak az itt kiépült város, Szol-Vicsegodszkaja (ma: [[Szolvicsegodszk]]) lett a központja (''szol'' jelentése: „só”).
 
=== Anyikij és utódai ===
Anyikij (Anyika, Anyikej, Ioannyikij) Fjodorovics (1497–1570) a sótermelést egyre távolabbi vidékekre, kereskedői tevékenységét pedig messze az [[Urál]]on túlra terjesztette ki, olcsón jutott hozzá a legértékesebb prémekhez is. 1558-ban [[IV. Iván orosz cár|Rettegett Iván]] hatalmas területek birtokjogát ajándékozta neki és fiainak a [[Káma]] és a [[Csuszovaja]] folyók mentén, az Urál vidékén. A cár megbízásából Anyika felügyelte az őslakosok kereskedői tevékenységét és behajtotta a természetbeni adót is. Sófőző telepeinek jövedelméből, alkalmazottainak kíméletlen dolgoztatása és a helyi lakosok becsapása árán gyorsan meggazdagodott. Ő alapozta meg a később óriásira duzzadt családi vagyont, melynek révén a Sztroganovok Oroszország vezető családjai közé emelkedtek. Öregkorában elfordult a világi élettől és Ioszaf néven szerzetes lett.
 
Három fia folytatta a megkezdett vállalkozást, a hatalmas, de gyéren lakott területeken több új települést, erődítményt létesítettek, cári engedéllyel magánhadsereget tartottak. A két idősebb fiú, Grigorij és Jakov korábban meghalt. 1579-ben a harmadik fiú, Szemjon, valamint két unokaöccse: Nyikita Grigorjevics (1559–1616) és Makszim Jakovlevics (1557–1624) felosztották egymás között a vagyont és a birtokolt földeket. Szemjoné maradt az eredeti birtokrész, Szol-Vicsegodszkaja és vidéke; Nyikita és Makszim kapta a Káma menti, a [[perm]]i és az Urálon túli területeket. Korabeli okirat tanúsága szerint ekkor összesen mintegy 8 millió gyeszjatyina (kb. 8,74 millió ha) földterülettel rendelkeztek, ezek jelentős része az őslakosok által lakott vidék volt.<ref name="szurm1" />
 
=== A Sztroganovok és a szibériai hódítás ===
Szemjon és két unokaöccse nevéhez kapcsolódik a szibériai fegyveres hódítás kezdete is. A történetet [[Nyikolaj Mihajlovics Karamzin]] szentimentalista író, történetíró ''Az orosz állam története'' című művében úgy meséli el a történetet, hogy birtokaik és erődjeik megvédésére a Sztroganovok meghívták Jermak atamánt és kozákjait, elláták őket a szükséges felszereléssel és [[1581]]-ben útnak indították őket „Szibéria földjének megtisztítására és az istentelen Kucsjum szultán kiűzésére”. Karamzin az orosz közgondolkodásra nagy hatást tett művében Jermakot az „orosz Pizarró”-nak nevezte, a Sztroganovokat pedig nemcsak saját birtokaik, hanem Oroszhon és „a kereszténység keleti határának védelmezői”-ként tüntette fel.<ref name="karamzin" />
 
=== A későbbi századok ===
[[Kép:Grigory stroganov.jpg|bélyegkép|140px|Grigorij Dmitrijevics Sztroganov]]
A 17. század elején, az ún. [[Zűrzavarok időszaka|„zavaros időszak”]] alatt az unokafivérek jelentős összegekkel támogatták a trónt és Vaszilij Sujszkij cárt, aki 1610-ben kivételes címmel ruházta fel őket: ''imenyitije ljugyi'', vagyis olyan személyek lettek, akiknek megszólításakor az apai nevet is használni kell.
 
A 17. század közepére Szemjon dédunokája, '''Grigorij Dmitrijevics''' (1656–1715) lett a Sztroganovok összes vagyonának és birtokának egyetlen örököse. Alekszej Mihajlovics cár 1673-ban kibocsátott oklevele megerősítette őt jogaiban és elismerte a Sztroganovok érdemeit Szibéria meghódításában.<ref name="szili4" /> Elődeihez hasonlóan ő is sokat áldozott a kincstár és főként [[I. Péter cár]] megsegítésére, a [[nagy északi háború]] idején pedig saját költségén [[fregatt]]ot szerelt fel.
 
Fiait I. Péter bárói rangra emelte. Leszármazottaik közül többen elnyerték a grófi címet, a legelőkelőbb családokba házasodtak be, művészetpártolók lettek, állami szolgálatba lépve magas beosztásokba kerültek.
 
=== Grigorij Dmitrijevics fiai és néhány utóduk ===
Grigorij Dmitrijevics Sztroganovnak három fia volt: Alekszandr, Nyikolaj és Szergej.
==== Alekszandr Grigorjevics Sztroganov ====
Alekszandr, a legidősebb fiú háromszor nősült, házassága révén a legelőkelőbb orosz családokkal került rokonságba. Először [[Seremetyev család|Seremetyev]] herceg lányát vette feleségül, esküvőjükön I. Péter és a cári család több tagja is részt vett. Lányai férjhez adásával két további főúri család, a Golicinek és a Sahovszkojok rokona lett.
 
==== Nyikolaj Grigorjevics Sztroganov ====
Nyikolajnak (1700–1758) három fia és három lánya volt. Egyik lánya, Marija egy Szkavronszkij grófhoz ment feleségül, és így a Sztroganovok a cári családdal is rokoni kapcsolatba kerültek. (Egy másik Sztroganov, Alekszandr Grigorjevics szintén a cári családba házasodott, [[Marija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő (1819–1876)|Marija Nyikolajevna nagyhercegnőt]] vette el.)
* Nyikolaj Grigorjevics egyik leszármazottja, Grigorij Alekszandrovics (1770–1859 vagy 1857?) több országban teljesített külügyi szolgálatot, Törökországban követ volt. 1826-ban a trónra lépő I. Miklós cártól grófi címet kapott.
[[Kép:Sergei Stroganov by Konstantin Makovsky.jpg|bélyegkép|140px|Szergej Grigorjevics Sztroganov (1882)]]
** Fia, Alekszandr Grigorijevics (1795–1891) közlekedési utak mérnöki diplomát szerzett, iskolát végzett. A franciák elleni háború idején katonai pályára lépett, többek között a [[lipcsei csata|lipcsei csatában]] és [[Párizs]] bevételében is részt vett. 1839–1841 között belügyminiszter, majd hosszú időn át novorosszijszki és besszarábiai kormányzó volt. Az [[odessza]]i történettudományi társaság elnökeként jelentős támogatást nyújtott a helyi múzeumnak, óriási könyvtárát a [[tomszk]]i egyetemre hagyta.
** Szergej Grigorjevics (1794–1882) a katonai pályát választotta élethivatásul, harcolt [[Borogyino|Borogyinónál]] és későbbi háborúkban is, de nem különösebben érdekelte a katonatiszti karrier. Az uralkodó fiai: Nyikolaj, Alekszandr, Vlagyimir és Alekszej Alekszandrovics nagyhercegek nevelésél bízták meg. Több mint tíz éven volt a moszkvai tankerület felügyelője volt, később részt vett a tanügyi reform kidolgozásában. A moszkvai egyetem régi orosz történeti társaságának elnöki tisztét 30 éven át töltötte be, főként a régészet vonzotta. Kezdeményezésére szervezték meg az Oroszország déli részén és a [[Fekete-tenger]] partján eredményes ásatásokat folytatott régészeti expedíciót.
*** Fia, Alekszandr Szergejevics szintén történelemmel és régészettel foglalkozott, a szentpétervári régészeti társaság tagja és neves [[Numizmatika|numizmatikus]] volt.
 
==== Szergej Grigorjevics Sztroganov ====
[[Kép: Портрет Строганова Александра Сергеевича.jpg|bélyegkép|140px|Alekszandr Szergejevics Sztroganov]]
A legfiatalabb fiú, Szergej (1707–1756) lelkes művészetpártoló és műgyűjtő volt. Bartolomeo Rastrelli, az orosz főváros híres építésze tervezte [[szentpétervár]]i palotáját, melyben gazdag képtárat rendezett be.
* Fia, Alekszandr Szergejevics (1733–1811) két évig a [[genf]]i egyetemen tanult, több nyugati nyelven beszélt, 1761-ben [[Mária Terézia]] a Római birodalom grófja címet adományozta neki, 1798-ban hazájában is grófi méltóságra emelkedett. Az Államtanács tagja, 1800-tól a szentpétervári Művészeti Akadémia elnöke volt. Első házassága M. I. Voroncov gróf, kancellár lányával sikertelen volt. Politikai jellegű nézeteltérések miatt felesége elhagyta. Második felesége, Jekatyerina Trubeckaja hercegnő Párizsban szülte meg fiukat, Pavelt, ám hamarosan egy szépfiú kedvéért elhagyta a családot. Alekszandr Szergejevics fia nevelésében és a művészetpártolásban keresett vigaszt, többek között a festő Levickijnek, G. R. Gyerzsavin költőnek és az állatmeséiről híres I. A. Krilovnak nyújtott anyagi támogatást. Életének utolsó évtizedét a szentpétervári Kazanyi székesegyház építésének szentelte, amire saját vagyonából is sokat áldozott. Hatalmas vagyona ellenére – csupán a Perm-vidéki földbirtokain 18 000 jobbágya volt – fiára jelentős adósságokat hagyott.
** Fia, Pavel Alekszandrovics (1774–1817) Párizsban született. [[I. Sándor orosz cár|I. Sándor cár]] egyik tanácsadója, az Államtanács tagja volt. Szenátor létére a svédekkel vívott háború miatt önkétesként jelentkezett a hadseregbe, később többek között a borogyinói csatában is részt vett. Fia egy ütközetben vesztette életét és utóda nem volt; lánya, Natalja egy távoli rokonához, Szergej Grigorjevics Sztroganovhoz ment feleségül, aki így a grófi cím birtokosa lett.
 
== Források, jegyzetek ==
=== Források ===
* {{hiv-web |url= http://gatchina3000.ru/big/097/97597_brockhaus-efron.htm|cím=Brockhaus és Efron Enciklopédia|elérés=2009-10-28 |szerző= |szerzőhiv= |kiadó= |dátum= |év=1890—1907 |hónap= |formátum= |munka= |nyelv =orosz}}
* {{cite book |author= I. O. Szurmina, Ju. V. Uszova|authorlink= |title=Szamije znamenyitije gyinasztyii Rosszii |publisher= Vecse Kiadó |year= 2001 |edition= | location = Moszkva|language =orosz| id = ISBN 5-7838-0847-4| pages =367-377}}
* {{cite book |author= Szili Sándor|authorlink= |title=Szibéria birtokbavételének koncepciói az orosz és a szovjet történetírásban|publisher= Magyar Ruszisztikai Intézet|year= 2005|edition= | location = Budapest|language =| id =ISBN 963 7730 35 4| pages =16-97 }}
 
=== Jegyzetek ===
<references>
* <ref name="karamzin">
{{hiv-web |url= http://avorhist.narod.ru/publish/kar09_06.htm |cím=Isztorija goszudarsztva Rosszijszkovo|elérés=2009-10-26 |szerző= Nyikolaj Mihajlovics Karamzin|szerzőhiv= |kiadó= |dátum= |év=1826 |hónap= |formátum= |munka= |nyelv =orosz}}</ref>
 
* <ref name="szurm1">
{{cite book |author= I. O. Szurmina, Ju. V. Uszova|authorlink= |title=Szamije znamenyitije gyinasztyii Rosszii |publisher= Vecse Kiadó |year= 2001 |edition= | location = Moszkva|language =orosz| id = ISBN 5-7838-0847-4| pages =368}}</ref>
* <ref name="szurm2">
{{cite book |author= I. O. Szurmina, Ju. V. Uszova|title=im.| pages=372}}</ref>
 
* <ref name="szili1">
{{cite book |author= Szili Sándor|authorlink= |title=Szibéria birtokbavételének koncepciói az orosz és a szovjet történetírásban|publisher= Magyar Ruszisztikai Intézet|year= 2005|edition= | location = Budapest|language =| id =ISBN 963 7730 35 4| pages =14}}</ref>
* <ref name="szili2">
{{cite book |author= Szili Sándor|title=im.|pages =40}}</ref>
* <ref name="szili3">
{{cite book |author= Szili Sándor|title=im.|pages =90}}</ref>
* <ref name="szili4">
{{cite book |author= Szili Sándor|title=im.|pages =27-28}}</ref>
 
== Külső hivatkozások ==
{{commonscat|House of Stroganov}}
* [http://genealogy.euweb.cz/russia/stroganov.html A Sztroganovok családfája (angolul)]
 
{{DEFAULTSORT:Sztroganov csalad}}
[[Kategória:Orosz történelmi családok]]
 
131 512

szerkesztés

Navigációs menü