„Máda” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
PityuBot (vitalap | szerkesztései)
a +NUTS
6. sor: 6. sor:
| képaláírás = A Mádai-szoros
| képaláírás = A Mádai-szoros
| történelmi régió = Erdély
| történelmi régió = Erdély
| fejlesztési régió = Nyugat-romániai fejlesztési régió
| megye = Hunyad
| megye = Hunyad
| rang = falu
| rang = falu
| községközpont = [[Balsa (Hunyad megye)|Balsa]]
| községközpont = [[Balsa (Hunyad megye)|Balsa]]

A lap 2010. június 10., 14:26-kori változata

Máda (Mada)
A Mádai-szoros
A Mádai-szoros
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
KözségBalsa
Rangfalu
KözségközpontBalsa
Irányítószám337021
SIRUTA-kód87905
Népesség
Népesség71 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 59′ 22″, k. h. 23° 08′ 21″Koordináták: é. sz. 45° 59′ 22″, k. h. 23° 08′ 21″
SablonWikidataSegítség

Máda (románul: Mada) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése

Az Erdélyi Érchegységben, Algyógytól tíz kilométerre északnyugatra fekszik.

Története

Először 1407-ben, Mada néven szerepelt, Al-Diód vár tartozékaként. Az algyógyi uradalom román falva volt. Gazdaságában a szarvasmarhatartáson kívül az alma- és szilvatermesztés és a méhészkedés játszott szerepet. (Helyben alakult ki a mádai kormos alma nevű almafajta.[1])

Népessége

  • 1900-ban 1270 lakosából 1266 volt ortodox vallású román.
  • 2002-ben Stăuini településsel együtt 161 román lakosa volt, közülük 153 ortodox és 8 pünkösdista vallású.

Látnivalók

  • A tíz hektáron elterülő Mádai-szoros (Cheile Madei vagy Măzii) egy karsztos hasadék, amelyet a Gyógyi-patak egyik ága vájt ki magának. Nyáron, alacsony vízállásnál a patakban gázolva kb. háromnegyed óra alatt lehet bejárni. A vízszint felett kb. száz méterrel, a szorost keletről határoló sziklafalban nyílik a Peştera Zidită barlang, amelyet a 17. században a portyázó csapatok elől idemenekülő környékbeliek kőfallal és lőrésekkel tettek védhetővé. Az 545 méter járathosszúságú barlangot cseppkövek ékesítik.

Források

  1. Nagy-Tóth Ferenc: Régi erdélyi almák. Kolozsvár, 1998

Külső hivatkozások