Kopula

A kopula (’kapcsolóige’) a nyelvészetben az összetett mondatrészek segédszava, elsősorban ami az alanyt a névszói vagy határozói állítmánnyal köti össze (kopula: 'kötelék'), illetve azok a szószerkezetek, amelyek ebből származnak.

A kopula gyakran a létige, de a magyarban lehet a lesz, marad, múlik (valahány éves) igék származéka is. Egyes nyelvekben (például az angolban) kopulatívak például a ’látszik, hangzik, hallatszik, érződik, tűnik, bizonyul valaminek/valamilyennek’, ’valamilyen íze, illata, tapintása van’ jelentésű igék; a magyarban azonban ezek nem kopulatívak, mert vagy ‑nak/‑nek ragos vonzatuk van, vagy egész más szerkezettel fejezzük ki őket.

Kopula a magyarban a szókapcsolatokban használt való és volta segédszó is (a legtöbb esetben), pl. a repülőgépről való leszállás, az utas orvos volta.

A magyarban

Összefüggés az állítmánnyal

Az alábbi táblázatban az állítmány aláhúzva, a kopula félkövér betűkkel szerepel.

Igei állítmány	Mari biciklizik.	nincs kopula
Névszói állítmány	Mari ügyes ∅.	testetlen kopula (a legtöbb más nyelvben itt is megjelenik)
Összetett állítmány határozóval névszóval	Mari a szobában van. Ügyes voltál.	van kopula

Kopulatív igék

	Kopulatív állítmány
	névszói része	igei része (a kopula)
Pista	orvos	volt.
		lesz.
		lett.
		maradt.
	harmincéves	múlt.

Jelen időben, (egyes és többes szám) harmadik személyben nem szerepel, ha az állítmány főnév vagy melléknév:

Pista orvos ∅. Pistáék orvosok ∅. ("van", ill. "vannak" nincs kitéve)

Jelen időben, harmadik személyben is szükséges azonban, ha az állítmány a valahol levést fejezi ki:

Pista a szobában van.

Ha egy kopulatív igéből egyéb mondatrészeket képzünk, utána is kopulának nevezhetjük:

Pista orvos akar lenni. – Pista orvos lévén meggyógyította a gyereket.

Más nyelvekben

Az uráli nyelvek többségében gyakran elmarad, míg az indoeurópai nyelvekben általános használatú és igen gyakran rendhagyó ragozású (elsősorban a létige). Az orosz nyelvben ugyanakkor szintén nem szerepel jelen időben.

A török nyelvekben a kopula jelen időben általában nem ige, hanem toldalék jellegű: a névszók predikatív személyragjai, amelyek névmási eredetűek. pl. török ev=ház > evde=házban/otthon > evdeyim=otthon vagyok/a házban vagyok. A törökországi törökben a múlt idejű kopula is toldalék alakú: evdeydim=otthon voltam; küçüktüm=kicsi voltam

A létige kopulatív használatával szembenáll az ún. egzisztenciális használata, amikor nem azt fejezzük ki, hogy valami milyen, hanem hogy létezik, illetve rendelkezésre áll (például Van Pista az osztályunkban.).

Lásd még

• Segédige

Külső hivatkozások

• A kopulatív igék, ill. a többjelentésű igék ilyen használatának felismerése és a cselekvést kifejező igéktől való megkülönböztetésük (angolul)