Tanácsok Országos Gyűlése

A Tanácsok Országos Gyűlése a Magyarországi Tanácsköztársaság népképviseleti szerve (parlamentje) volt, mely az 1919. április 13-án megtartott választások után a hadi események miatt csak június 14-én ült össze és működött egészen a Tanácsköztársaság teljes bukásáig, azaz augusztus 6-áig. Nem közvetlenül választott testület volt, tagjait az egyes megyei, illetve a városi tanácsok delegálták; 50 ezer választásra jogosult lakosonként egyet-egyet.

Története

Előzmények

Az őszirózsás forradalom győzelmével számtalan országgyűlési képviselő mondott le mandátumáról, míg a többiek megalakították a Magyar Nemzeti Tanácsot, ami aztán az új (nép)köztársaság törvényhozó szerve lett egészen 1919. március 21-éig, a kommunisták hatalomátvételéig. Noha Károlyi Mihály és köre személyében a korabeli választási rendszert élesen bíráló, a mai modern általános választójogot képviselő kormány került hatalomra, tartva a választási elmérgesedésétől mégsem írtak ki választásokat fennállásuk alatt.

1919. március 21-én aztán Kunfi Zsigmond és Kun Béla puccsszerűen eltávolították Károlyit a hatalomból és a Nemzeti Tanács helyüket a budapesti munkás- és katonatanács állt, ami saját ülésén proklamálta a Tanácsköztársaságot és vezette be a proletárdiktatúrát és megágyazta a terepet a még aznap megalakult a Forradalmi Kormányzótanácsnak, ami aztán egyszerre működött kormányként és törvényhozó, sőt, alkotmányozó szervezetként is.

Még a Nemzeti Tanács hozta meg a XXV. néptörvényt március elején, ami általános választásokat írt ki április 13-ára. Az ország közigazgatása hivatalosan 1919 januárja óta ugyan különböző tanácsok rendszeréből állt, így a népképviselet megvolt ugyan, de ezek még nem mindenhol voltak választottak. Ennek megoldására 1919. április 7-8-a körül (itt-ott 1-2 nap eltéréssel) helyi tanácsi választásokat tartottak, amikről a kommunista ideológia alapján a választható és a választópolgárok közül kizártak mindenkit, aki tőkésnek, vagy általában a régi rendszer hívének, kiszolgálójának, vagy (haszon)élvezőjének számított, számíthatott. Magyarország történetében ezen a (későbbiekben el nem ismert) választáson szavazhattak először a nők is, igaz csak elenyésző részük élt vele, néhol pedig még ennek ellenére sem engedték őket az urnákhoz, a szavazás „komolyságát” féltve.

A törvény szerint ennek lezajlása után nem több, mint egy héttel kellett a helyi tanácsoknak kijelölni a megyei tanácsok tagjait, akik aztán kiegészülve a városi tanácsokkal maguk közül delegálhatták a Tanácsok Országos Gyűlése (azaz a parlament) tagjait; 50 ezer választásra jogosult lakosonként egyet. Ebben a rendszerben a budapesti tanácsnak irreálisan nagy ereje lett, ami sok mindenben megnyilvánult; például ennek az ülésén határozták el a Tanácsköztársaság kikiáltását, majd megszűntét is. Mivel a megyei tanácstagok visszahívhatóak voltak, s a helyi tanácsok éltek is ezen jogukkal, a magasabb tanácsok névsora gyakran cserélődött, sőt, néhol új választást is elrendeltek. Mandátumuk egységesen mindössze fél évre szólt (ezt hosszútávon is így gondolták).

Tevékenysége

A Tanácsok Országos Gyűlése az országban uralkodó állapotok miatt csak kijelölése után közel két hónappal, június 14-én tudott először összeülni, akkor viszont tíz napig egyfolytában ülésezett. Elfogadta a Forradalmi Kormányzótanács által kidolgozott új alkotmányt (június 23-án), amiben rögzítették az állam új elnevezését is: Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság. Ezen kívül éles hangú vitákban tárgyalták meg a Tanácsköztársaság kül-, és belpolitikáját és egyéb kérdéseket is. Ezek jegyzőkönyveit (kihagyva belőlük 1-2 jobboldalinak számító hozzászólást) még aznap közzétették.

Megválasztották a 150 tagú Szövetséges Központi Intéző Bizottságot (SZKIB), melynek feladata a kormány kinevezése és felügyelete lett, ezzel teljessé téve a Tanácsköztársaság általuk megálmodott közigazgatási rendszerét. Ugyan kimondatlanul (nem nézték, ki milyen párthoz tartozik), de a TOGY egypárti (pontosabban két pártból gyúrt egypárti) parlament lett, mivel képviselőit közvetlen választás helyett a tanácsok maguk közül küldték, így gyakorlatilag kizárólag kommunisták (Kommunisták Magyarországi Pártja), illetve szociáldemokraták (Magyarországi Szociáldemokrata Párt) alkották, akik ekkorra már egyesültek a Magyarországi Szocialista Pártba.

Források

• Hajdú Tibor: Választójog 1918–1919-ben, História, 1985/056