Hányás

A hányás (vomitus vagy emesis) elsősorban védekezési folyamat, melynek során a szervezet megszabadul a tápcsatornába (a gyomorba, a duodenumba vagy a vékonybél további szakaszaiba) került, minőségében vagy mennyiségében nem megfelelő tápláléktól, egyes mérgező anyagoktól vagy fertőző mikroorganizmusoktól. A hányás megelőzi, hogy az ártalmas tartalom végigjuthasson a tápcsatornán, a tartalom a szájon át távozik.

Kiváltó okok

• A gyomor túlzott feszítése (túltelődése és/vagy károsodása például alkohol hatására)
• Kellemetlen szagok, érintés, látványok vagy képzetek miatt
• Garatnyálkahártya érintése
• Terhesség alatt felléphet a reggeli hányás (vomitus matutimus) vagy a hasűri nyomásfokozódás miatt jelentkező emesis (hyperemesis gravidarum)
• Agyi nyomásfokozódás (agyödéma, agyvérzés vagy agydaganat esetén)
• Egyensúlyszerv ingerlése miatt (például tengeribetegség, forgó mozgás)
• Erős fájdalom miatt
• Gyógyszerek hatására (lehetséges terápiás jellegű vomitus, az orvos által szándékosan kiváltott hányás emetikumokkal, például apomorfinnal)
• Sugárterhelés hatására (daganatok besugárzása után)

Lehetséges azonban az ingert leküzdeni, amennyiben nem mérgezés vagy fertőzés lehetősége áll fenn.

Hányinger

Magát a hányást - az esetek többségében - mással össze nem téveszthető szubjektív rosszullét érzete előzi meg, ezt nevezik hányingernek (nausea). Magát a hányingert vegetatív idegrendszeri tünetek alkotják, ezek a következők:

• Szabálytalan vagy szapora szívműködés
• Arcsápadtság
• Verejtékezés
• Fokozott nyáltermelődés

Ez a bevezető szakasz folyamatosan megy át előbb az öklendezés, majd a tulajdonképpeni hányás (expulzió) szakaszába