„Ófelnémet nyelv” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
10. sor: 10. sor:
| család2 = [[Germán nyelvek]]
| család2 = [[Germán nyelvek]]
| család3 = [[nyugati germán nyelvek]]
| család3 = [[nyugati germán nyelvek]]
| család4 = [[kögermán nyelvek]]
| család4 = [[közgermán nyelvek]]
| család5 = '''Ófelnémet nyelv'''
| család5 = '''Ófelnémet nyelv'''
|hivatalos=
|hivatalos=
22. sor: 22. sor:
{{Német}}
{{Német}}


Az '''Ófelnémet nyelv''' ([[német nyelv|németül]] ''Althochdeutsch'', rövidítve ''Ahd''.) a (fel)[[német nyelv]] legkorábbi ismert írott nyelvemlékekkel rendelkező változata, időben körülbelül 750-töl 1050-ig határolható be. Kialakulása az [[ófelnémet hangeltolódás]] (vagy második germán hangeltolódás) során ment végbe, valamikor a [[3. század|3.]] és [[8. század]] között, tehát még az első írásos emlékek megszületése eltt.
Az '''Ófelnémet nyelv''' ([[német nyelv|németül]] ''Althochdeutsch'', rövidítve ''Ahd''.) a (fel)[[német nyelv]] legkorábbi ismert írott nyelvemlékekkel rendelkező változata, időben körülbelül 750-től 1050-ig határolható be. Kialakulása az [[ófelnémet hangeltolódás]] (vagy második germán hangeltolódás) során ment végbe, valamikor a [[3. század|3.]] és [[8. század]] között, tehát még az első írásos emlékek megszületése eltt.


A német szó először egy 786-ból származó [[latin nyelv]]ü dokumentumban jelenik meg, mint ''theodiscus''. Egy egyházi összejövetelen a határozatokat ''tam latine quam theodisce'' felolvasták, tehát latinul és németül is. Az önmegnevezés ófelnémetül csak jóval késöbbi idöböl származik. Egy ókori latin nyelvű nyelvkönyv egy másolatában, valószínűleg a [[9. század]] második negyedéből, található egy szerzetes bejegyzése, aki nem értette a latin ''galeola'' (sisak alakú edény) szót. Valószínűleg megtudakolta egy társától a szó jelentését és jelentését anyanyelvén, ófelnémetül bejegyezte. Jegyzetében az ófelnémet nyelvű ''diutisce gellit'' jelenik meg.
A német szó először egy 786-ból származó [[latin nyelv]]ü dokumentumban jelenik meg, mint ''theodiscus''. Egy egyházi összejövetelen a határozatokat ''tam latine quam theodisce'' felolvasták, tehát latinul és németül is. Az önmegnevezés ófelnémetül csak jóval későbbi időből származik. Egy ókori latin nyelvű nyelvkönyv egy másolatában, valószínűleg a [[9. század]] második negyedéből, található egy szerzetes bejegyzése, aki nem értette a latin ''galeola'' (sisak alakú edény) szót. Valószínűleg megtudakolta egy társától a szó jelentését és jelentését anyanyelvén, ófelnémetül bejegyezte. Jegyzetében az ófelnémet nyelvű ''diutisce gellit'' jelenik meg.


== Nyelvemlékek ==
== Nyelvemlékek ==

A lap 2010. május 16., 23:30-kori változata

 Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión!

A szócikk/szakasz építőjének: Ha az építés várhatóan néhány napnál tovább tart, inkább saját allapon végezd! A többieknek: amíg az építés nem fejeződik be, használd a vitalapot, hogy elkerüld a szerkesztési ütközéseket a cikk építőjével!
Legutóbbi módosítás: 2010. május 16.

Ófelnémet nyelv
deutisc
Beszélika mai Németország nyugati részén, Ausztriában, Hollandiában és Belgiumban Brügge, Lüttich és Metz vonaláig bezárólag Franciaországban és Svájcban az 8. és 11. század között
Beszélők száma0 fő
NyelvcsaládIndoeurópai nyelvcsalád
   Germán nyelvek
    nyugati germán nyelvek
     közgermán nyelvek
      Ófelnémet nyelv
Írásrendszerkiegészített latin írás
Nyelvkódok
ISO 639-1nincs
ISO 639-2goh
ISO 639-3goh
A Wikimédia Commons tartalmaz deutisc témájú médiaállományokat.
Német nyelv
A német nyelv története
Rokon (germán) nyelvek
Sablon:Német

Az Ófelnémet nyelv (németül Althochdeutsch, rövidítve Ahd.) a (fel)német nyelv legkorábbi ismert írott nyelvemlékekkel rendelkező változata, időben körülbelül 750-től 1050-ig határolható be. Kialakulása az ófelnémet hangeltolódás (vagy második germán hangeltolódás) során ment végbe, valamikor a 3. és 8. század között, tehát még az első írásos emlékek megszületése eltt.

A német szó először egy 786-ból származó latin nyelvü dokumentumban jelenik meg, mint theodiscus. Egy egyházi összejövetelen a határozatokat tam latine quam theodisce felolvasták, tehát latinul és németül is. Az önmegnevezés ófelnémetül csak jóval későbbi időből származik. Egy ókori latin nyelvű nyelvkönyv egy másolatában, valószínűleg a 9. század második negyedéből, található egy szerzetes bejegyzése, aki nem értette a latin galeola (sisak alakú edény) szót. Valószínűleg megtudakolta egy társától a szó jelentését és jelentését anyanyelvén, ófelnémetül bejegyezte. Jegyzetében az ófelnémet nyelvű diutisce gellit jelenik meg.

Nyelvemlékek

A latin betűkészletet az ófelnémetben átvették. Ez természetesen problémás volt, mert egyrészt bizonyos betűből túl sok volt pl. <v> és <f> másrészt bizonyos ófelnémet hangoknak (diftongusok, affrikáták, /pf/, /ts/, /tʃ/ és olyan mássalhangzóknak mint /ç/ <ch> és /ʃ/ nem volt latin nyelvű megfelelőjük. Az ófelnémet /f/ fonéma jelölésére az <f> grafémát használták, ezért pl. fihu (németül ma Vieh, marha), filu (németül ma viel, sok), fior (németül ma vier, négy), firwizan (németül ma verweisen, utal) és folch (németül ma Volk, nép). A középfelnémetben viszont ezt a fonémát már <v> grafémával jelölték. Ennek eredménye, hogy a mai német nyelvben ugyanazon /f/ fonéma jelölésére mind az <f> (Freund-barát, Frau-nő, frei-szabad) mind a <v> (Vogel-madár,Vieh-marha, viel-sok) használatos.

Az ófelnémet nyelvemlékek tartalmuk szerint nagyobb részt egyháziak (imák, keresztelési eskük, bibiliafordítások) a világi tartalmú szövegek csak igen ritkán találhatóak (Hildebrandslied ószászul; Ludwigslied ófelnémetül) illetve rövidebb feliratok és ráolvasások (Inschriften, Zaubersprüche). Az egyik legjelentősebb ófelnémet nyelvemlék a Straßburgi eskü (Straßburger Eide) 842-böl, amely azonban sajnos csak egy újlatin nyelvű másolóműhelyben készült 10. vagy 11. századi kéziratban maradt fenn. A politikai és társadalmi szituáció megváltozásának következtében a 10. századtól nagy általánosságban véve az ófelnémet nyelvű szövegek produkciója megritkult illetve megszűnt. A 11. század második felétől újra fellendült a német nyelvű szövegek produkciója, de mivel a korábbi szövegemlékekhez képest jelentős hangtani (és nyelvtani) változások következtek be, az 1050 utáni német nyelvet már középfelnémetnek hívjuk. Több szakirodalom az ófelnémet írásbeliség végét a szent galleni Notker 1022-es halálával definiálja.

Nyelvtan

Ófelnémet nyelvemlékek

Lásd még

Forrás

  • Rudolf Schützeichel: Althochdeutsches Wörterbuch. Niemeyer, Tübingen 1995, ISBN 3-484-10636-0
  • Bergmann, Pauly, Moulin: Alt- und Mittelhochdeutsch. Arbeitsbuch zur Grammatik der älteren deutschen *Sprachstufen und zur deutschen Sprachgeschichte. 7. kiadás, Göttingen 2007, ISBN 978-3-525-20836-6
  • Wilhelm Braune: Althochdeutsche Grammatik. Niemeyer, Tübingen 2004, ISBN 3-484-10861-4
  • Eckhard Meineke, Judith Schwerdt: Einführung in das Althochdeutsche. (=UTB 2167). Schöningh, Paderborn u. a. 2001, ISBN 3-8252-2167-9
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ófelnémet_nyelv&oldid=7685360”