„Aldo Moro” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
formázás
a Miniszterelnökök” kategória hozzáadva (a HotCattel)
26. sor: 26. sor:
[[Kategória:Olasz politikusok]]
[[Kategória:Olasz politikusok]]
[[Kategória:Meggyilkolt politikusok]]
[[Kategória:Meggyilkolt politikusok]]
[[Kategória:Miniszterelnökök]]


[[en:Aldo Moro]]
[[en:Aldo Moro]]

A lap 2010. május 3., 22:08-kori változata

Aldo Moro a Vörös Brigádok fogságában
Aldo Moro emléktáblája, Via Caetani - Róma

Aldo Moro (1916. szeptember 23. – 1978. május 9.) olasz politikus.

Fiatal korában az Olasz Katolikus Egyetemek Szövetsége és a Katolikus Diplomások Mozgalma nevű szervezetek elnöke volt. A 2. világháború után az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagja lett, majd később is képviselő maradt. Több kormánytisztséget is betöltött, többször volt miniszter. 1963 decemberében alakított először kormányt, amelyben az Olasz Szocialista Párt is részt vett.

Miniszterelnöksége

  • 1963. december 4. – 1964. július 22. (először)
  • 1964. július 22. – 1966. február 23. (másodszor)
  • 1966. február 23. – 1968. június 24. (harmadszor)

Aldo Moro a 2. világháború utáni Olaszország egyik leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfője volt. 1976-tól a kereszténydemokraták elnökeként az egyik legbefolyásosabb olasz politikusnak számított, és elrablása pillanatában éppen arra készült, hogy szakítva a 2. világháború óta tartó politikai hagyománnyal, bevonja az egyik legerősebb olaszországi pártot – a kommunista pártot – a kormányt támogató parlamenti többségbe.

Halála

Aldo Morót 1978. március 16-án rabolta el a Vörös Brigádok nevű olasz kommunista terrorszervezet. 54 napig tartották fogva, ami alatt a brigádok egy titkos tárgyaláson halálra ítélték, majd a hatóságoktól az életéért cserébe 16 brigádos szabadon bocsátását követelték. Aldo Moro holttestét Róma belvárosában találták meg egy parkoló autó csomagtartójában 1978. május 9-én. Egyes vélekedések szerint az olasz politikai elit „történelmi kompromisszumot” ellenző része szándékosan maradt tétlen, hogy így szabaduljon meg egyik legnagyobb politikai ellenfelétől.

Külső hivatkozások