Centurio

Centurió modern rekonstruálása

A centurio az ókorban a római légió egy centuriájának vezetője volt.

A Római Köztársaság idején a minden egyes légiót 30 manipulus alkotott, és mindegyik manipulus élén 1-1 centurió állt. Később a manipulusokat 2 centuriára osztották, így a centuriók száma is megduplázódott. A császárság alatt is ez a szerveződési rendszer maradt fenn. A köztársaság idején rangfokozatuk függött attól, hogy hastati, principes vagy triarii centurióba tartoztak, vagy aszerint, hogy a manipulus első vagy második centuriájában szolgáltak. Az első centúrió, vagyis a jobb szárny centuriója (centurio prior) mindig az egész manipulust vezette, tehát idősebb és tapasztaltabb volt a bal szárny parancsnokánál (centurio posterior).

A császárság korában a triarii, principes és hastati megkülönböztetés már csak a centuriók rangjelzésében tartotta fenn magát. Az első -dupla erejű - cohors csak öt centuriaból állt, az öt centurió rangelnevezése a következő: primus pilus, princeps prior, hastatus prior, princeps posterior és hastatus posterior. A többi cohors vonatkozásában a következő rangok ismeretesek: pilus prior, princeps prior, hastatus prior, pilus posterior, princeps posterior, hastatus posterior. A centuriók tiszti létszámba tartoztak, és egyben ez volt az egyetlen rang amelyet a közkatonák és altisztek hosszú és fáradságos szolgálattal elérhettek. A császár kezdeményezésére lovagrendűek is centurióként kezdhették meg a pályafutásukat. Ez csábítóbb volt a lovagok számára, mint a tribunusi hivatal, ahol semmilyen jövedelemhez nem juthattak. A centurio már nem léphetett előbbre a légióban, ezért a legtöbben, ha szolgálati idejük letelt, a magánéletbe vonultak vissza. Minthogy a centurio rendszerint 100 emberből álló csapat parancsnoka volt, megjelölése a feliratokon a 100-ast jelző C betű fordított alakja által történt.

Források

• Pecz Vilmos: Ókori Lexikon
• Havas László, Németh György, Szabó Edit: Római történeti kézikönyv (Korona Kiadó, Budapest, 2001) ISBN 963-9191-75-2