„Hortobágyi kényszermunkatábor” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
nincs szerkesztési összefoglaló
(+ref)
{{nincs forrás}}
{{forma}}
[[1950]] és [[1953]] között mintegy 10 ezer embert telepítettek ki bírói ítélet nélkül.<ref> {{cite web|url=http://szentkoronaradio.com/taxonomy/term/5157/0|accessdate=2010-03-27|publisher=Szent Korona Rádió|date=2007-06-23|title=A kényszermunkatáborok áldozataira emlékeztek}}</ref> Fegyveres őrizet mellett, embertelen körülmények között kellett kényszermunkát végezniük a [[Hortobágy]], [[Nagykunság]] és [[Hajdúság]] környéki állami gazdaságokban.<ref> {{cite web|url=http://www.dfmc.hu/taborok_main.htm|accessdate=2010-03-27|publisher=Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete|date=2007-06-23|title=Táborok}}</ref> A kitelepítettek az 1953-as amnesztiát követően sem térhettek vissza otthonaikba és kárpótlást sem kaphattak.
 
1950. június 23-án megkezdődött deportálások a kommunista hatalom beteges félelmének jellemző példája voltak. Családok ezreit vitték 12 alföldi munkatáborba az ország nyugati és déli határvidékéről, amelyet az akkori kormányzat ([[Dobi István]], [[Rákosi Mátyás]], [[Nagy Imre]]) a hidegháborús viszonyok miatt nem mondott biztonságosnak. A kitelepítetteknek alig egy órájuk volt holmijaik összeszedéséhez, irataikat elvették, s a lakhelyükön csak mintegy fél méter széles ágyon kaptak helyet. Kényszermunkájukat a környező falvak állami gazdaságaikban végezték egészen addig, amíg az első Nagy Imre vezette kormány 1953 júliusában [[amnesztia|amnesztiát]] hirdetett, és az év őszén feloszlatták az internálótáborokat. A kárvallottak azonban előző lakhelyeikre nem mehettek vissza, és csak segédmunkára vették fel őket. A rendszerellenesnek nyilvánított elhurcoltak házát, vagyonát így végleg elkobozták, amivel a lakosságot akarta a hatalom megfélemlíteni. Az áldozatokat azóta sem kárpótolta senki.

Navigációs menü