„Folyamatos írás” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
magyar nyelvre vonatkozó rész átemelve az Egybeírás (magyar nyelv) cikkbe
1. sor: 1. sor:
:''A magyar nyelvben való egybeírásról l. az [[egybeírás (magyar nyelv)]] szócikket.''

Az '''egybeírás''' a szavak [[szóköz]] vagy más tagolójel nélküli írása, amelynek az egyes nyelvek [[helyesírás]]ában fontos szerepe, önálló jelentése lehet.
Az '''egybeírás''' a szavak [[szóköz]] vagy más tagolójel nélküli írása, amelynek az egyes nyelvek [[helyesírás]]ában fontos szerepe, önálló jelentése lehet.


9. sor: 11. sor:
A jelentés megváltozásának, a fogalmak önállósulásának több fajtája van, s ezek közül nem mindet írjuk egybe. A szólások, közmondások is önállósultak ugyan, mert elkülönültek az elemeik szó szerinti jelentésétől (pl. ''csütörtököt mond'': nem 'a pénteket megelőző napot említi', hanem 'tönkremegy'), ám ezeknél megmarad a különírás.
A jelentés megváltozásának, a fogalmak önállósulásának több fajtája van, s ezek közül nem mindet írjuk egybe. A szólások, közmondások is önállósultak ugyan, mert elkülönültek az elemeik szó szerinti jelentésétől (pl. ''csütörtököt mond'': nem 'a pénteket megelőző napot említi', hanem 'tönkremegy'), ám ezeknél megmarad a különírás.


Az egybeírható szavak hossza, az egybeírás szabályai igen eltérőek lehet a nyelvekben: az [[angol nyelv|angolban]] rendszerint csak a rövid elemekből álló összetételeket írják egybe (s azokat se mindig), [[német nyelv|németül]] viszont magyar szemmel nézve szokatlanul hosszú fogalmakat is egybeírnak. Az egyes nyelvek különbségére jellemző, hogy egyazon fogalmat angolul vagy franciául több szóban írnak, míg németül vagy magyarul ugyanezeket sokszor egybeírják.
Az egybeírható szavak hossza, az egybeírás szabályai igen eltérőek lehet a nyelvekben: az [[angol nyelv|angolban]] rendszerint csak a rövid elemekből álló összetételeket írják egybe (s azokat se mindig), [[német nyelv|németül]] viszont meglehetősen hosszú fogalmakat is egybeírnak. Az egyes nyelvek különbségére jellemző, hogy egyazon fogalmat angolul vagy franciául több szóban írnak, míg németül vagy magyarul ugyanezeket sokszor egybeírják.

:Lásd még [[szóösszetétel]].

==Egybeírás a magyar nyelvben==
{{helyesírás}}
A [[magyar nyelv|magyarban]] az egybeírás általában azt jelöli, hogy szavak bizonyos együttese nem szókapcsolat, hanem ''szóösszetétel.'' Más szóval: a szókapcsolatokat különírással, a szóösszetételeket egybeírással jelöljük. (Ez alól a gyakorlatban akadnak néha kivételek.)

Az egybeírást bizonyos okokból néha [[Kötőjel (magyar helyesírás)|kötőjel]] helyettesíti (l. ott), de nyelvileg a kötőjeles írás is egybeírásnak számít.

Az igekötőt, ha közvetlenül az ige előtt áll, egybeírjuk az igével, pl.
*''fölmegy''

A főnevesült kapcsolatokat szintén egybeírjuk:
*''ennivaló, látnivaló''
*''csúszómászó, szántóvető''

==Mellérendelő összetételeknél==

A mellérendelő összetételek közül egybeírjuk azokat, amelyek oly mértékben összefortak, hogy csak a szó végén ragozódnak, pl.
*''rúgkapál, hírneves, icipici''

==Alárendelő összetételeknél==
Az egybeírásnak az alárendelő összetételeknél négy oka lehet:
*jelentésváltozás,
*ragelhagyás,
*hagyomány (l. lent),
*jelentéstömörítő kapcsolatok.

===Jelentésváltozás===
Jelentésváltozás esetén a szavak együttes jelentése más, mint tagjaik jelentésének összege. A jelentésváltozás tényét mindig egybeírás jelöli.
Raggal nem jelölhető összetételek
*alanyos, pl. ''agyafúrt'' ('ravasz')
*minőségjelzős, pl. ''gyorsvonat'' ('vonatfajta')
*mennyiségjelzős, pl. ''hatökör'' ('buta')
Raggal jelölhető összetételek:
*tárgyas, pl. ''jótáll'' ('szavatol')
*határozós, pl. ''napraforgó'' ('növény')
*birtokos jelzős, pl. ''barátfüle'' ('tésztaféle')

===Ragelhagyás===
A ragelhagyás azt jelöli, ha két szót azért írunk egybe, mert a köztük lévő viszonyt jelölő rag elmarad, pl. ''fát vágó'' (''t'' elmarad) > ''favágó.'' Ez a fajta értelemszerűen csak a raggal jelölhető összetételeknél lehetséges:
*tárgyas: ''kéményseprő'' (= kémény'''t''' seprő)
*határozós: ''áldozatkész'' (= áldozat'''ra''' kész)
*birtokos jelzős: ''ablaküveg'' (= az ablak üveg'''e''')

===Jelentéstömörítés===
Egyes szókapcsolatok tagjainak viszonyát csak több szó betoldásával lehet kifejteni, tömörítve fejeznek ki jelentést, pl.:
*''motorcsónak, hófehér''

==Hagyományos (kivételes) esetek==
===Atipikus egybeírás===
A raggal nem jelölhető alárendelő összetételeket néha a hagyomány miatt egybeírjuk:
*alanyos: ''szúette''
*tárgyas: ''jótett''
Bizonyos szavaknál ez a raggal jelölhető alárendelő összetételeknél is előfordul:
*határozós: ''bérbeadás''
*birtokos jelzős: ''napkelte''

Hagyományosan az alábbi összetételeket is egybeírjuk, ha csupán kéttagúak:
*anyagnévi jelzős: ''faasztal''
*számnévi jelzős: ''kétéves, ötnapos''

Előfordul, hogy az egyik hagyomány gátat vet a másiknak: a fenti szabály alapján egybe kéne írni, de valójában különíródnak az alábbiak: ''hány (éves), pár (napos), egész (napos).''

===Atipikus különírás===
Bizonyos esetekben a fentiek által indokolt összetételeket sem írjuk egybe. Ezekre az esetekre alszabályok vonatkoznak, pl.:
*''fel-le járkál''

Azokat az összetételeket, melyeket különírunk, l. a [[különírt összetételtípusok listája]] szócikkben.


{{csonk-dátum|csonk-nyelv|2006 márciusából}}
{{csonk-dátum|csonk-nyelv|2006 márciusából}}


[[Kategória:Nyelvészet]]
[[Kategória:Nyelvészet]]
[[Kategória:Magyar helyesírás]]

A lap 2006. július 27., 11:48-kori változata

A magyar nyelvben való egybeírásról l. az egybeírás (magyar nyelv) szócikket.

Az egybeírás a szavak szóköz vagy más tagolójel nélküli írása, amelynek az egyes nyelvek helyesírásában fontos szerepe, önálló jelentése lehet.

Funkciója általában

Praktikus célú egybeírás Titusz császár diadalívén

Az egybeírásnak néha csak a praktikus oka van, mint például az ókori latin feliratokon, ahol a szövegeket rendszerint folyamatosan, szóköz nélkül jegyezték le.

A legtöbb mai nyelvben azonban az egybeírásnak nyelvi funkciója van: számos esetben szóösszetételek létrejöttét, ezáltal az összekapcsolt szavak fogalmi önállósulását jelzi, máskor a kiejtést tükrözi (mint az olasz névmásoknál vagy a cseh vagy szlovák tagadószónál). A szavak fogalmi önállósulása is összhangban lehet a kiejtéssel, például az összetételeket már jellemzően önálló szóként hangsúlyozzuk (pl. szövegszerkesztő: csak az első szóra esik hangsúly), alkotóelemeiktől függetlenül. A kevésbé meghonosodott, ill. alkalmi összetételek tagjai azonban megőrizhetik önálló kiejtésüket, noha ezeket is egybeírjuk (pl. jádekösöntyű, vö. faasztal).

A jelentés megváltozásának, a fogalmak önállósulásának több fajtája van, s ezek közül nem mindet írjuk egybe. A szólások, közmondások is önállósultak ugyan, mert elkülönültek az elemeik szó szerinti jelentésétől (pl. csütörtököt mond: nem 'a pénteket megelőző napot említi', hanem 'tönkremegy'), ám ezeknél megmarad a különírás.

Az egybeírható szavak hossza, az egybeírás szabályai igen eltérőek lehet a nyelvekben: az angolban rendszerint csak a rövid elemekből álló összetételeket írják egybe (s azokat se mindig), németül viszont meglehetősen hosszú fogalmakat is egybeírnak. Az egyes nyelvek különbségére jellemző, hogy egyazon fogalmat angolul vagy franciául több szóban írnak, míg németül vagy magyarul ugyanezeket sokszor egybeírják.