Gyulai Pál (történetíró)

Abafáji Gyulai Pál (1550 k. – Abafája, 1592. december 10.) erdélyi magyar orvos, humanista, fejedelmi titkár, alkancellár a krakkói erdélyi kancellárián.

Élete

A szerény sorból származó Gyulai Kolozsváron kezdte tanulmányait, majd Bekes Gáspár támogatásával Páduában végezte az egyetemet (1571). Az Itáliában töltött öt év alatt megtanult olaszul, tovább tanulmányozta a már otthon elsajátított latin és görög nyelvet, filozófiával foglalkozott, emellett az orvosi tudományokból is oklevelet szerzett.

1572 végén – 1573 elején visszatért Erdélybe, és a Bécs által támogatott trónkövetelő Bekes Gáspárhoz csatlakozott. 1573 októberében Báthory István megostromolta Bekes fogarasi várát. Bekes kiszökött a várból, kincseinek őrizetével Gyulait bízva meg, és meghagyta neki, hogy értékes jószágait adja át Báthorynak, nehogy a fosztogatók kezére jussanak. Gyulait gyanúba fogták, hogy a rábízott javak nagyobb részét elrejtette, ezért és a titkos tervek miatt, amelyeket állítólag Báthory ellen szőtt, bebörtönözték.

Utóbb Báthory szabadon bocsátotta Gyulai Pált „finom szelleme, éles s bármely munka elvégzésére képes esze” miatt. Gyulai Bécsbe utazott, ahol mintegy másfél évig Bekes Gáspárt szolgálta titkárként. 1575 májusában Bekes sereget gyűjtött és Erdélybe vonult, de Báthory legyőzte; a bukott trónkövetelő bujdosásra kényszerült, majd 1577-ben meghódolt Báthorynak és a továbbiakban hűséges segítője lett. Feltételezhetően Gyulai elkísérte patrónusát és ő intézte Bekes levelezését.

1577-től Gyulai a lengyel királyi koronát elnyert Báthory István titkára volt, s ebben a minőségében a király közvetlen környezetéhez tartozott. Vele volt akkor is, amikor 1577-ben hadjáratot indított Dancka városa ellen. A harcokban kitüntette magát, és még a hadjárat vége előtt, 1577. november 4-én Marienburg alatt nemességet nyert. 1578-tól Gyulai az erdélyi ügyeket intéző kancellária helyettes vezetője lett az erdélyi kancellárrá kinevezett Kovacsóczy Farkas utódaként. Mivel felettese, Berzeviczy Márton, sokat utazott, Gyulai gyakran látta el a kancellári teendőket. 1579-ben Báthory István IV. Iván orosz cár ellen fordult, célja Polock várának elfoglalása volt. Az ostromnál Gyulai ismét kitűnt vitézségével. 1580-ban, amikor Báthory ismét az orosz hadak ellen indult, Gyulait követségbe küldte Erdélybe, hogy a hadjáratához az erdélyi rendek támogatását kérje. Erről a második orosz hadjáratról szól Gyulai műve: Commentarius rerum a Stephao rege adversus magnum Moscorum ducem gestarum anno 1580 (Emlékirat István királynak az oroszok nagyfejedelme ellen 1580-ban viselt háborújáról).

1582-ben a király megbízásából követségben járt Krakkóban, illetve a gnieznói érseknél. 1583-ban amikor Báthory az addigi tizenkét tagú kormányzótanács helyett triumvirátusra kívánta bízni Erdély vezetését, az utasításokat tartalmazó okmányt Sibrik György kapitány és Gyulai Pál vitték el az erdélyi rendeknek. Az okmányt Gyulai olvasta fel a tanácsnak, és ő kapott megbízást arra is, hogy ellenőrizze a két évvel korábban meghalt Báthory Kristóf temetésének lebonyolítását. 1584-ben és 1585-ben újra Erdélyben járt a király megbízásából.

Báthory István 1586-ban bekövetkezett halála után Gyulai visszatért Erdélybe, ahol az ifjú Báthory Zsigmond fejedelem főkamarásaként Gyulafehérváron lakott. A Bekes házánál antitrinitárius hitre jutott Gyulai a fejedelmet befolyásolva fontos szerepet játszott a jezsuiták 1588-as kiutasításában.

1588–1589 körül feleségül vette Ghyczy Katalint, Ghyczy János kormányzó unokahúgát, aki azonban néhány éven belül meghalt. 1592 elején Gyulai ismét megnősült, második felesége, Füzi Borbála révén a fejedelemmel is rokonságba került. A két házassággal Gyulai növelte vagyonát és társadalmi rangot is szerzett magának. A nemességgel együtt kapott Abafája mellett birtoka volt többek között a marosszéki Szovátán, Kövesden, Szentkirályon, az udvarhelyszéki Siklódon, a bihari Nagymihályfalván, a Torda vármegyei Nagyokloson, Kisokloson, Ivánfalván, Járabányán, Mezőzáhon, Kisnyulason, az aranyosszéki Magyarlétán, Hesdáton, Alsójárán, Felsőjárán és Lupsán.

1591-ben részt vett a gyulafehérvári tanácskozásban, amelyen a főurak elhatározták, hogy véget kell vetni a Báthory Zsigmond fejedelem és unokatestvére Báthory Boldizsár közötti viszálynak, ha másképp nem lehet, Báthory Boldizsárt ki kell űzni az országból vagy kivégeztetni. A gyűlésnek ezen titkos határozatáról Gálfi János és Gyulai értesítették a fejedelmet, akinek Carillo nevű gyóntatója azonban Báthory Boldizsárnak is továbbadta az értesülést. A Báthory Boldizsár haragjától tartó urak mindent Gálfira és Gyulaira hárítottak. 1592. december 10-én a fejedelemmel időközben kibékült Báthory Boldizsár – Báthory Zsigmond beleegyezésével – katonáival Abafáján darabokra kaszaboltatta Gyulait.

Végrendeletében latin és görög könyveit a brassói városi könyvtárra hagyta. Ezer forintot hagyományozott „az kolozsvári és székelyvásárhelyi scholákban tanuló szegény deákok segítségére.” Az 1607-es kolozsvári országgyűlés rehabilitálta a jogtalanul kivégzett Gyulait.

Tragikus életét Kemény Zsigmond dolgozta fel Gyulai Pál (Pest, 1847) című öt kötetes regényében. Mellékszereplőként megjelenik Jósika Miklós Jósika István című regényében is.

Művei

„...hogy ha uj ember kegyelmed a tisztben, ne hidgye azt el magában, hogy mindent jól tudgyon abban kegyelmed, a miben nem forgott, segíti az embert a jo elme, és a természeti okosság, de hogy bátorságosan cselekedhessék dolgaiban, ne bízzék csak maga eszéhez, hanem minden dolgokrol szollyon, beszéllyen, kérdezkedgyék, tanácskozzék azokkal, kik azokban a dolgokban sokat láttak és benne forgottak.”

Gyulai Pál, 1585

• Költeménye Heltai Gáspárhoz, a Bonfini-kiadás megjelentetésének alkalmából. Kiadva: Historia inclyti Matthiae Hunyadi, regis Hungariae augustissimi ex Antonii Bonfini, historici diserti, libris decadis primum tertiae, delinde quartae (quae latuit hactenus nullibique impressa fuit) in unum congesta ac disposita a Caspare Helto Claudiopolitanae ecclesiae ministro ac typographo. Kolozsvár, 1565.
• Commentarius rerum, a Stephano Rege adversus magnum Moschorum Ducem gestarum, Anno 1580. Claudiopoli, 1581. (A szerző, Paulus Giulianus, a Kovacsóczy Farkas erdélyi cancellariushoz intézett ajánlás föliratában nevezi meg magát. Egyetlen ismert példánya a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban van, melyről fényképmásolatok vétettek és a nevezetesebb hazai könyvtáraknak és a krakkói Jagello-könyvtárnak ajándékoztatott egy-egy példány.) Magyarul kiadta Koncz József, 1897.
• Tanácsi Tükör, az az, N. Gyulai Palnak eszes, okos, tanacsos, Oktato Levele, Mellyet Ama nagy emlekezetű Meltoságos Erdélyi Fejedelem és Felséges Lengyel Király Bathori Istvánnak szeginy leginyből lött belső Tanács híve irt, Tanacsi Tükörűl, Sibrik Györgynek, Varadi Fő Kapitannak, Lengyelországi Nipoloinczről, tisztiben hiven és dicseretesen valo el-járására. An. 1585. die 29. Aug. Prov. 12. v. 15 Qui auscultat consilio, Sapiens est. Prov. 27. v. 9. Miképpen a kenet és jó illat meg vidamittya az elmét; ugy mindent az ő baráttyának édes Tanacsa inkáb meg-vidámit, hogy nem mint az ő tulajdon tanácsa. Szeben, 1663. (Gyulai Pálnak ezt az eredetileg latinul írt levelét, melyet oly nevezetesnek tartottak, hogy az erdélyi fejedelmek a váradi kapitányok előtt hivatalukba iktatásuk alkalmával egészen 1660-ig, Várad elestéig, föl szokták olvastatni, Csepregi Turkovics Mihály fordította magyarra, mint az előbeszédből kitetszik. Bethlen Farkas közli Consilii Speculum című tört. munkájában; XVIII. századbeli másolata megvan a m. múzeumi kézirattárban); az Erdélyi Múzeum (1815. II. 140.), a Felsőmagyarországi Minerva (1832. 442.) és a Honművész (1835. 90-93. sz.) is közölte.

Források

• Benkő 1999: Benkő József: Transsilvania specialis : Erdély földje és népe I. Ford. és szerk. Szabó György. Bukarest; Kolozsvár: Kriterion. 1999. ISBN 973-26-0524-3
• Kenyeres 1967: Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. On-line elérés
• MNL 1999: Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 59. o. ISBN 963-9257-00-1  
• Szabó 1974: Szabó György: Abafáji Gyulay Pál. Budapest: Akadémiai. 1974. ISBN 9630501147
• Szinnyei 1896: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.  
• ÚMÉL 2001: Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 1201. o. ISBN 963-547-414-8  
• ÚMIL 2000: Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. 2. jav., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 2000. 798. o. ISBN 963-05-7745-3  

További irodalom

• Erdélyország történetei tára egykorú s magyar nyelven készített történet- iratok-, levelek-, országgyűlési végzések- és törvényczikkelyekből. Kiadják Gróf Kemény József és Nagyajtai Kovács István. Első kötet 1540 – 1600. Kolozsvár: Barra Gábor. 1837.
• Gárdonyi Albert: Abafáji Gyulay Pál. Századok. 1906. évf. 894–910.
• Veress Endre: Carillo Alfonz jezsuita atya levelezése és iratai. Budapest. 1906.
• Szabó György: Adalékok Abafáji Gyulai Pál életéhez. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. Kolozsvár. 1957. 1-4. sz. 133-139. o.