„Lótuszfélék” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a „Próteavirágúak” kategória hozzáadva (a HotCattel) |
a Bot: következő hozzáadása: ar, ca, cs, da, de, en, eo, es, et, fr, hi, id, it, ja, ka, ko, lt, pl, ru, sr, th, tr, uk, vi, zh |
||
40. sor: | 40. sor: | ||
[[Kategória:Próteavirágúak]] |
[[Kategória:Próteavirágúak]] |
||
[[en:Nelumbo]] |
|||
[[ar:لوتس (نبات)]] |
|||
[[ca:Nelumbo]] |
|||
[[cs:Lotos]] |
|||
[[da:Lotus (Nelumbo)]] |
|||
[[de:Lotosblumen]] |
|||
[[eo:Lotusaj floroj]] |
|||
[[es:Nelumbonaceae]] |
|||
[[et:Lootos]] |
|||
[[fr:Nelumbo]] |
|||
[[hi:कमल]] |
|||
[[id:Nelumbonaceae]] |
|||
[[it:Nelumbo]] |
|||
[[ja:ハス科]] |
|||
[[ka:ლოტოსი]] |
|||
[[ko:연꽃과]] |
|||
[[lt:Lotosas]] |
|||
[[pl:Lotos]] |
|||
[[ru:Лотос]] |
|||
[[sr:Лотос]] |
|||
[[th:สกุลบัวหลวง]] |
|||
[[tr:Lotus (bitki)]] |
|||
[[uk:Лотос]] |
|||
[[vi:Họ Sen]] |
|||
[[zh:莲属]] |
A lap 2010. február 16., 09:25-kori változata
Lótuszfélék | ||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Az indiai lótusz (Nelumbo nucifera) csodálatos, tündérrózsákra emlékeztető virága
| ||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
Fajok | ||||||||||
| ||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Lótuszfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Lótuszfélék témájú médiaállományokat és Lótuszfélék témájú kategóriát. |
A lótuszfélék (Nelumbonaceae) a valódi kétszikűek (Eudicotyledonopsida, Eudicotyledonae) próteavirágúak rendjének (Proteales) egyik családja. A családba csak egyetlen nemzetség tartozik, a lótusz (Nelumbo), amelynek két faja ismert: az indiai lótusz (Nelumbo nucifera Gaertn.) és az amerikai lótusz (Nelumbo lutea Willd.). A családot főképp virágszerkezetük alapján korábban a tündérrózsafélékkel (Nymphaeaceae) hozták rokonságba: vagy a tündérrózsafélék egyik alcsaládja volt Nelumboideae néven, vagy külön családi rangot kapott, de akkor is a tündérrózsák közelében helyezték el őket.
A molekuláris kladisztika eredményei rávilágítottak arra, hogy valójában a csoport nem a tündérrózsákkal áll szoros rokonsági kapcsolatban, hanem a platánfélékkel (Platanaceae) és a próteafélékkel (Proteaceae), amelyekkel együtt a próteavirágúak rendjébe (Proteales) vonják. Ezekkel a családoknak nem sok közös morfológiai sajátosságuk akad, így ennek a rendnek a létrehozatala jól bizonyítja a molekuláris kladisztikus taxonómia előnyeit a hagyományos morfológiai alapú rendszerekhez képest.
Sajátosságaik
A lótuszok vízi–mocsári növények. Nagyméretű leveleik a víz felszíne fölé emelkednek; jellemző rájuk, hogy nagy, pajzs alakúak, szélük ép, felületük erősen viaszos, erezetük pedig villás. Levélnyelük a levéllemez közepénél ízesül. Virágtakaró-rendszerük kettős. Sziromleveleik és porzóik – a tündérrózsafélék virágához hasonlóan – spirális elrendeződésűek. A bibék széthajlók, hosszú felületűek, a bibeszál szinte teljesen redukálódik, így a bibék szinte közvetlenül a magház külső felületén ülnek (ún. ülő bibe). A termőtáj apokarp. A szabadon álló nagy számú termőlevelük a kiszélesedett termőlevelek között tovább növő virágtengelybe ágyazódik. A locsolókanna rózsájára emlékeztető képződmény likacsain tekintenek ki a bibék, majd később a makktermések, melyek éretten kihullanak. Magvaik nagyon hosszú ideig megőrzik csíraképességüket. Egy 1288 éves india lótusz magvát – melynek korát radiokarbon-módszerrel határozták meg – még sikerült kicsíráztatni. A magvakban nagy sziklevél található, de a táplálószövet (endospermium) teljesen hiányzik.
Fajok
A lótuszfajok már a kréta kor ismeretesek, a harmadkorban, főképp az eocénban voltak igazán elterjedtek. Mára csak egy kétfajú nemzetségük maradt.
Az indiai lótusz (Nelumbo nucifera)
Az indiai lótusz Dél-, Délkelet-Ázsiában és Észak-Ausztráliában honos faj. Gyönyörű virágainak fehér, rózsaszínes vagy egészen piros virágai vannak. A faj minden része ehető. A növény az ősi keleti vallásokban a megtisztulás és az újjászületés jelképe. Virága a buddhizmus egyik fő szimbóluma.
Az amerikai lótusz (Nelumbo lutes)
Az amerikai lótusz Észak-Amerika atlantikus területein őshonos. Szirmai az előbbi fajjal ellentétben sárga színűek. Ugyancsak emberi fogyasztásra alkalmas faj: gyöktörzse sütve édesburgonya ízű, míg magvai gesztenyeízűek.
Forrás és ajánlott irodalom
- Urania Növényvilág III. – Magasabbrendű növények II., Gondolat Kiadó, Bp., 1976
- Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Attila–Nagy János (szerk.): Botanika II. (Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és funkcionális növényökológiába) – Rendszertan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2007
- Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana, ELTE Eötvös Kiadó, Bp., 2007
- Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1998
- Hortobágy Tibor (szerk.): Növénytan 2., Növényrendszertan és növényföldrajz, Tankönyvkiadó, Bp., 1973