„Plesnivy Károly” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
6. sor: 6. sor:


==Munkássága==
==Munkássága==
A több mint két évtized alatt általa tanított gobelintervező művészek máig mesterüknek vallják. A francia [[gobelin]]technikát és a [[Murális művészet|murális]] jelleget összetartozónak tekintette, nagy felületek komponálása volt igazi területe.
A több mint két évtized alatt általa tanított gobelintervező művészek máig mesterüknek vallják. A francia [[gobelin]]technikát és a [[Murális művészet|murális]] jelleget összetartozónak tekintette, a nagy felületek komponálása volt az igazi területe.

Elsősorban iparművészettel foglalkozott (gobelin, bútorszövet, szőnyeg). Az 1950-es években szakmai érdeklődést váltottak ki [[racka]]kísérletei, a fehér, a szürke, a fekete és a barna rackagyapjú felhasználása a rusztikus perzsaszőnyeg-technikában. Szőnyegei sorozatát natúrgyapjúból készítette (Royal Szálló rackaszőnyegei, [[Genf]]; Találmányi Hivatal nagy szőnyege, Budapest; Budapest Étterem nagy szőnyege, [[Moszkva]]; a [[Magyar Tudományos Akadémia]] ''Tibilisziki'' faliszőnyege; a Művelődésügyi Minisztérium: ''Tátra'' színes rackaszőnyege).


Elsősorban iparművészettel foglalkozott (gobelin, bútorszövet, szőnyeg). Az 1950-es években szakmai érdeklődést váltottak ki [[racka]]kísérletei, a fehér, a szürke, a fekete, a barna rackagyapjú felhasználása a rusztikus perzsaszőnyeg-technikában. Szőnyegei sorozatát natúrgyapjúból készítette (Royal Szálló rackaszőnyegei, [[Genf]]; Találmányi Hivatal nagy szőnyege, Budapest; Budapest Étterem nagy szőnyege, [[Moszkva]]; a [[Magyar Tudományos Akadémia]] ''Tibilisziki'' faliszőnyege; a Művelődésügyi Minisztérium: ''Tátra'' színes rackaszőnyege).
==Díjai==
==Díjai==
1960 - [[Munkácsy Mihály-díj]]
1960 - [[Munkácsy Mihály-díj]]

A lap 2010. február 14., 20:52-kori változata

Plesnivy Károly (Zsigárd, 1930. július 22.Budapest, 1984. szeptember 20.) textiltervező, festő, iparművész, főiskolai és egyetemi tanár

Élete

1948 és 1953 között tanult az Iparművészeti Főiskolán, ahol Schubert Ernő volt a mestere. 1953-tól 1957-ig a kistarcsai textilgyárban lakástextil-tervezőként dolgozott. 1957-ben Derkovits-ösztöndíjban részesült. Az Iparművészeti Főiskola gobelin- és szőnyegtervező szakcsoportjának docenseként 1960-tól tanított, 1980-ban a textil tanszék vezetője, 1981-ben pedig egyetemi tanár lett. 1960-tól festőként és grafikusként is dolgozott, kiállításokon szerepelt olajképeivel, grafikáival és az általa leginkább kedvelt akvarelljeivel. E munkái nagyészt magángyűjteményekbe kerültek. A Kilencek festői csoportosulás több kiállításának résztvevője volt. Számos jelentős közületi megbízást teljesített, alkotásai ma is sok középület díszei. 1954 óta minden jelentősebb iparművészeti rendezvényen részt vett. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének 1958-tól titkára, majd 1963-tól 1968-ig főtitkára volt.

A Farkasréti temető 60/5. percellájában, a 6-25-ös sírhelyen található sírja.

Munkássága

A több mint két évtized alatt általa tanított gobelintervező művészek máig mesterüknek vallják. A francia gobelintechnikát és a murális jelleget összetartozónak tekintette, a nagy felületek komponálása volt az igazi területe.

Elsősorban iparművészettel foglalkozott (gobelin, bútorszövet, szőnyeg). Az 1950-es években szakmai érdeklődést váltottak ki rackakísérletei, a fehér, a szürke, a fekete és a barna rackagyapjú felhasználása a rusztikus perzsaszőnyeg-technikában. Szőnyegei sorozatát natúrgyapjúból készítette (Royal Szálló rackaszőnyegei, Genf; Találmányi Hivatal nagy szőnyege, Budapest; Budapest Étterem nagy szőnyege, Moszkva; a Magyar Tudományos Akadémia Tibilisziki faliszőnyege; a Művelődésügyi Minisztérium: Tátra színes rackaszőnyege).

Díjai

1960 - Munkácsy Mihály-díj 1980 - Érdemes Művész cím

Művei

Köztéri művei

  • Gobelin (gyapjú, 1965, Budapest, XIV. ker., Magyar Szocialista Munkáspárt székháza)
  • Szocialista Magyarországért (gobelin, 1966, Budapest, Iparművészeti Múzeum)
  • Budapest (gobelin, 1966, Budapest, Fővárosi Önkormányzat épülete)
  • Gobelin (gyapjú, 1969, Sály, Mozgásjavító Intézet)
  • Faliszőnyeg (filc, 1969, Kaposvár, Gimnázium)
  • Emberpár (gobelin, 1970, Budapest, volt Szakszervezetek Országos Tanácsa-székház)
  • Építőmunka (gobelin, 1972, Budapest, XIV. ker., Magyar Szocialista Munkáspárt székháza)
  • Kompozíció (gobelin, 1973, Budapest, XII. ker. Tanács)
  • Falikárpit (gyapjú, 1979, Makó, Magyar Szocialista Munkáspárt székháza)
  • Jutagobelin (1980, Balatonszemes, Minisztertanács Üdülő)
  • A repülés története (francia gobelin, 1982, Budapest, Hotel Atrium Hyatt)
  • Textil (gyapjú, 1982, Sopron, Állami Szanatórium)
  • Gyár (gobelin, 1984, a Művelődési Minisztérium tulajdona)
  • Színház I., II. (gobelin, 1984, Szegedi Nemzeti Színház). E két munkájának végső kivitelezését halála miatt tanítványai végezték.
  • Padlószőnyegek (gyapjú, 1985, Kecskemét, Megyei Kórház)
  • Gobelin (gyapjú, 1986, Budapest, Nemzeti Színház)

Egyéb művei

  • Tengerpart, tusrajz, papír, 31x49 cm (szig) [1]
  • Kék-vörös (gobelin, 1972, Budapest, Történeti Múzeum)
  • Barna hegy, 1974. akvarell, 34x48 cm. Jelezve balra lent: PK74 [2]
  • Város (papír monotípia, 1975. Bp., Magyar Nemzeti Galéria)
  • Lány vázával, 1978. olaj, farost, 80x60 cm (szig) [3]
  • Két figura (pasztell, 1981, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria)
  • Vízpart, 1984. Szövet, nyomat, 30 x 45 cm. Jelzett jobbra lent: PK Hátoldalán Képcsarnok címke 1983.01.12. dátummal. [4]
  • Tenger (szövet, nyomat, 28 x 46 cm. Jelzett jobbra lent: Plesnivy. Hátoldalán Képcsarnok cimke 1983.02.09. dátummal.) [5]

Munkáit a Magyar Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum, a Fővárosi Képtár, a Közlekedési Múzeum és a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár közgyűjtemények őrzik.

Egyéni kiállításai

  • 1958 • Csók Galéria, Budapest
  • 1961 • Fiatal Művészek Klubja
  • 1961 • Szófia
  • 1972 • Csontváry terem, Pécs
  • 1973 • Fészek Művészklub
  • 1973 • Képcsarnok, Veszprém
  • 1975 • Derkovits Gyula Terem, Szombathely
  • 1977 • Műcsarnok, Budapest
  • 1978 • VI. Országos Akvarell Biennálé, Eger
  • 1978 • Miskolc
  • 1979 • Makó
  • 1982 • Képcsarnok, Sopron
  • 1983 • Bartók 32 Galéria, Budapest

Csoportos kiállításai

  • 1954 • Iparművészeti Tárlat
  • 1966 • XXXIII. Velencei Biennálé, Velence
  • 1967 • Kilencek, Veszprém
  • 1968 • Kilencek, Műcsarnok, Budapest
  • 1969 • Tokió
  • 1985 • Magyar Gobelin 1945-1985, Műcsarnok, Budapest (posztumusz)
  • 1992 • Repüléstörténet fában és textilben, Közlekedési Múzeum, Budapest (posztumusz)
  • 1998 • Műteremház 1898-1998, Városvédő Egyesület, Budapest (posztumusz)

Forrás

  • Magyar életrajzi lexikon[6]
  • Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve [7]
  • Pogány Ö. G.-Szíj R.-Tasnádi A.: Művész életrajzok, Budapest, 1985. [8]
  • Plesznivy Edit: Plesznivy Károly. Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. ISBN 963-8477-46-6 [9]
  • Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek [10]

Irodalom

  • Kiállítási katalógus-előszó (Bp., 1958)
  • Pogány Ö. Gábor: Plesnivy Károly. In: Magyar Képzőművész és Iparművész Szövetség Tájékoztatója, 1985. 1-2. sz.
  • Kilenc művész kiállítása elé. (Egy műcsarnokbeli csoportkiállításról.). In: Új Írás, 1966. 12. szám 102-103. p.
  • Gergely István: Plesnivy Károly szőnyegeiről. In: Művészet, 1962.
  • Kilencek kiállítása, Budapest, 1968. Műcsarnok, 100 oldal
  • Koczogh Á.: Mai magyar iparművészet. In: Textil, Budapest, 1975
  • Horváth B.: Útkeresés. Plesnivy Károly újabb munkái. In: Művészet, 1979/11.
  • Pogány Ö. G.: Plesnivy Károly (1930-1984). In: A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége tájékoztatója, 1985/1-2.
  • Pálosi J.: A magyar gobelinszövés húsz éve 1960-1980, Budapest, 1994.