„Harrán” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a kisebb formai javítások, |
a link ,eliras jav. |
||
| 5. sor: | 5. sor: | ||
[[Ninive]] [[Kr. e. 612]]-es lerombolása után az asszír hadsereg és adminisztráció maradékai Harránban rendezkedtek be [[II. Assur-uballit asszír király|II. Assur-uballit]] vezetésével, de [[Kr. e. 609]]-ben a várost megostromolta és bevette a szövetséges [[Újbabiloni Birodalom|újbabiloni]] – [[médek|méd]] hadsereg. A médeket [[Küaxarész]] [[méd király]] személyesen vezette.<ref name=oktch>{{ÓKTCH}}</ref> [[Szín (isten)|Szín]] templomát ekkor elhagyták, [[Nabú-naid]] uralkodásának kezdetén ([[i. e. 555]]) még mindig üresen állt. A város ekkor még mindig a [[Méd Birodalom]] része volt.<ref name=roaf>{{Roaf}}</ref> |
[[Ninive]] [[Kr. e. 612]]-es lerombolása után az asszír hadsereg és adminisztráció maradékai Harránban rendezkedtek be [[II. Assur-uballit asszír király|II. Assur-uballit]] vezetésével, de [[Kr. e. 609]]-ben a várost megostromolta és bevette a szövetséges [[Újbabiloni Birodalom|újbabiloni]] – [[médek|méd]] hadsereg. A médeket [[Küaxarész]] [[méd király]] személyesen vezette.<ref name=oktch>{{ÓKTCH}}</ref> [[Szín (isten)|Szín]] templomát ekkor elhagyták, [[Nabú-naid]] uralkodásának kezdetén ([[i. e. 555]]) még mindig üresen állt. A város ekkor még mindig a [[Méd Birodalom]] része volt.<ref name=roaf>{{Roaf}}</ref> |
||
A későbbiekben a [[Szeleukida Birodalom]] része és [[Oszrhoéné]] tartomány székhelye lett. A parthus hódítás során önállósodott, és [[arabok|arab]] [[Abgaridák|Abgarida]] fejedelmei [[Kr. e. 132]] – Kr. u. [[114]] között teljes önállóságot élveztek, majd Traianus keleti hadjárata során Róma félautonóm vazallusaivá lettek. A 3. század elején olvasztották a birodalomba egyszerű provincia|provinciaként. |
A későbbiekben a [[Szeleukida Birodalom]] része és [[Oszrhoéné]] tartomány székhelye lett. A parthus hódítás során önállósodott, és [[arabok|arab]] [[Abgaridák|Abgarida]] fejedelmei [[Kr. e. 132]] – Kr. u. [[114]] között teljes önállóságot élveztek, majd [[Traianus]] keleti hadjárata során Róma félautonóm vazallusaivá lettek. A 3. század elején olvasztották a birodalomba egyszerű [[provincia|provinciaként]]. |
||
[[Kr. e. 53]]-ban a város mellett pusztult el [[Marcus Licinius Crassus]] hadserege vezérével együtt a [[parthusok]]kal vívott harcban (ld. [[carrhae-i csata]]). [[217]]-ben [[Caracalla|Caracallát]] szintén itt gyilkolták meg, majd [[296]]-ban Galerius vereséget szenvedett az [[újperzsa Birodalom|újperzsa]] hadseregtől. Ettől kezdve a [[7. század]]i arab hódításig perzsa kézen maradt a város. A kereszténység és a helyi pogány képzetek hatására alakult ki a [[11. század]]ban kihalt [[jazdánizmus|jazdánita]] keresztény szekta. |
[[Kr. e. 53]]-ban a város mellett pusztult el [[Marcus Licinius Crassus]] hadserege vezérével együtt a [[parthusok]]kal vívott harcban (ld. [[carrhae-i csata]]). [[217]]-ben [[Caracalla|Caracallát]] szintén itt gyilkolták meg, majd [[296]]-ban Galerius vereséget szenvedett az [[újperzsa Birodalom|újperzsa]] hadseregtől. Ettől kezdve a [[7. század]]i arab hódításig perzsa kézen maradt a város. A kereszténység és a helyi pogány képzetek hatására alakult ki a [[11. század]]ban kihalt [[jazdánizmus|jazdánita]] keresztény szekta. |
||
| 11. sor: | 11. sor: | ||
A város a muszlimok uralma alatt is megőrizte fontosságát, elsősorban kulturális tekintetben. [[II. Marván]] [[Omajjádok|Omajjád]] [[kalifa]] ([[744]]–[[750]]) Harránt tette meg székhelyévé. |
A város a muszlimok uralma alatt is megőrizte fontosságát, elsősorban kulturális tekintetben. [[II. Marván]] [[Omajjádok|Omajjád]] [[kalifa]] ([[744]]–[[750]]) Harránt tette meg székhelyévé. |
||
Jelenleg [[Törökország]] területén található, híres agyagból tapasztott „méhkaptár”-házairól. |
Jelenleg [[Törökország]] területén található, híres az agyagból tapasztott „méhkaptár”-házairól. |
||
{{csonk-dátum|csonk-ókor|2007 februárjából}} |
{{csonk-dátum|csonk-ókor|2007 februárjából}} |
||
A lap 2010. február 3., 19:32-kori változata
| Mezopotámia földrajza |
|---|
| Sumer |
| Akkád |
|
Babilóniai városok Asszíriai városok |
| Egyéb városok |
Harrán, latinul Carrhae, mai török nevén Sultantepe észak-mezopotámiai város volt, közel Anatólia és a történelmi Szíria határához. A Kr. e. 1. évezredben tett szert nagyobb jelentőségre, mint kereskedelmi csomópont és Szín holdisten kultuszhelye.
Ninive Kr. e. 612-es lerombolása után az asszír hadsereg és adminisztráció maradékai Harránban rendezkedtek be II. Assur-uballit vezetésével, de Kr. e. 609-ben a várost megostromolta és bevette a szövetséges újbabiloni – méd hadsereg. A médeket Küaxarész méd király személyesen vezette.[1] Szín templomát ekkor elhagyták, Nabú-naid uralkodásának kezdetén (i. e. 555) még mindig üresen állt. A város ekkor még mindig a Méd Birodalom része volt.[2]
A későbbiekben a Szeleukida Birodalom része és Oszrhoéné tartomány székhelye lett. A parthus hódítás során önállósodott, és arab Abgarida fejedelmei Kr. e. 132 – Kr. u. 114 között teljes önállóságot élveztek, majd Traianus keleti hadjárata során Róma félautonóm vazallusaivá lettek. A 3. század elején olvasztották a birodalomba egyszerű provinciaként.
Kr. e. 53-ban a város mellett pusztult el Marcus Licinius Crassus hadserege vezérével együtt a parthusokkal vívott harcban (ld. carrhae-i csata). 217-ben Caracallát szintén itt gyilkolták meg, majd 296-ban Galerius vereséget szenvedett az újperzsa hadseregtől. Ettől kezdve a 7. századi arab hódításig perzsa kézen maradt a város. A kereszténység és a helyi pogány képzetek hatására alakult ki a 11. században kihalt jazdánita keresztény szekta.
A város a muszlimok uralma alatt is megőrizte fontosságát, elsősorban kulturális tekintetben. II. Marván Omajjád kalifa (744–750) Harránt tette meg székhelyévé.
Jelenleg Törökország területén található, híres az agyagból tapasztott „méhkaptár”-házairól.
|
Ez az ókori témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Jegyzetek
- ↑ Sablon:ÓKTCH
- ↑ Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8
