„15 cm schweres Infanteriegeschütz 33” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
névjavítás |
→Löveges harcjárművekben: kis jav. |
||
50. sor: | 50. sor: | ||
|} |
|} |
||
== |
== Alkalmazása harcjárművekben == |
||
A páncélozott gyalogság közvetlen tűztámogatása céljából a 150 mm-es |
A páncélozott gyalogság közvetlen tűztámogatása céljából a 150 mm-es, L/12 űrmérethosszú ''s. I.G. 33'' löveget építették a Panzer I Ausf. B alvázára. Ez lett a legelterjedtebb is a háború első felében. Az így létre hozott önjáró lövésztámogató löveg követni tudta a lövészcsapatokat az ütközetekben. |
||
A német Wehrmacht gyorsan mozgó, gépesített alakulatok áttörésére épülő stratégiája szükségessé tette egy olyan harcjármű megalkotását, amely lépést tudott tartani a gépesített gyalogsággal, tűztámogatást biztosítva azok harcához. A rögtönzés eredményeként született |
A német Wehrmacht gyorsan mozgó, gépesített alakulatok áttörésére épülő stratégiája szükségessé tette egy olyan harcjármű megalkotását, amely lépést tudott tartani a gépesített gyalogsággal, tűztámogatást biztosítva azok harcához. A rögtönzés eredményeként született ''s. I.G. 33''-as löveggel felszerelt harcjárművet, a köznyelvben szintén „sIG 33”-ként emlegették, azonban hivatalos megnevezése az alváztól függően ''[[Sturmpanzer I|s. I.G. 33 I (Sf)]]'', ''s. I.G. 33 II (Sf)'' vagy ''[[Sf 38(t) ausf K]] „Bison”/„Grille”'' volt (az ''Sf'' a német ''Selbstfahrlafette'', azaz ''„önjáró löveg”'' kifejezésre utal). A rögtönzött harcjármű sikere inspirálta a későbbi ''[[Sturminfanteriegeschütz 33 B]]'', illetve a kiforrottabb ''[[Wespe]]'' és [[Hummel (tüzérség)|''Hummel'']] harcjáművek kifejlesztését, amelyek beépített lövege azonban már nem a ''s. I.G. 33'' volt. |
||
A |
A ''s. I.G. 33'' [[Geschützwagen|önjáró lövegekkel]] a 701–706. nehéz lövésztámogató [[üteg|tüzérütegeket]] szerelték fel, melyeket a hat páncéloshadosztály között osztottak el a [[Hollandia]] és [[Franciaország]] elleni hadjárat idején [[1940]] májusában és júniusában. Habár a magas, nyitott felépítmény elég sebezhetőnek bizonyult, a csapatparancsnokok nagyra értékelték a lövegek által nyújtott hatékony tűztámogatást, amely gyakran ütközetet eldöntő tényezőnek bizonyult. Bár a korszerűbb típusok érkezése és az elhasználódás miatt a bevethető ''s. I.G. 33''-ak száma gyorsan csökkent, [[1943]]-ban még jó néhány harcolt az 5. páncéloshadosztály kötelékében a keleti fronton. |
||
{{WWIIGermanGuns}} |
{{WWIIGermanGuns}} |
A lap 2010. január 25., 23:58-kori változata
15 cm s. I.G. 33 | |
[[Fájl:|250px|Német sIG 33 a belgrádi katonai múzeumban]] | |
Német sIG 33 a belgrádi katonai múzeumban | |
Gyártási adatok | |
Típus | Tábori löveg |
Ország | Németország |
Tervező | Rheinmetall |
Gyártó | Rheinmetall, AEG-Fabriken, Bohemisch Waffenfabrik |
Alkalmazás | |
Alkalmazás ideje | 1927–1945 |
Alkalmazó ország | Harmadik Birodalom |
Háborús alkalmazás | II. világháború |
Műszaki adatok | |
Űrméret | 15 cm |
Lőszer | osztott lőszer |
Tömeg | 1800 kg t |
Fegyver hossza | 4420 mm mm |
Csőhossz | 1650 mm L/11 mm |
Gyakorlati tűzgyorsaság | 2-3 lövés/perc |
Csőtorkolati sebesség | 240 m/s |
Hatásos lőtávolság | 4700 m |
Irányzék típusa | Rblf 36 |
Oldalirányzás | 11,5° |
Magassági irányzás | 0° plusz 73° vagy mínusz 4° plusz 75° |
A 15 cm schweres Infanteriegeschütz 33 (rövidítve: 15 cm s. I.G. 33, vagy 15 cm s IG 33) egy szabványos német nehéz gyalogsági löveg volt, amit a második világháború alatt használtak. A korai gyármányok lóvontatásúak voltak fa kerekekkel. A későbbiek préselt lemezből készült kerekekkel készültek, ezeken már gumiabroncs és légfék is volt a járművel törnétő vontatást lehetővé téve. A s IG 33 valamivel nehezebb volt a feladatköréhez viszonyítva, ezért újratervezték az 1930-as évek végén. A löveget könnyebb ötvözetből készítették, így csökkent a súlya. Ennek következtében nagyjából 150 kilogrammal lett könnyebb, de a háború kitörése miatt visszatértek az eredeti tervezethez, mivel a Luftwaffe elsőbbséget élvezett a könnyebb ötvözet felhasználásában. Emiatt mindössze néhány száz készült a módosított változatból. Egy új futóművet is készítettek az új ötvözetből, amit 1939 körül teszteltek le, de végül nem rendszeresítették.
Lőszer
A legtöbb lövedék, amit a sIG 33-hoz használtak egyszerű tervezésűek voltak, kivéve a Stielgranate 42, ami alapjaiban különbözött a többi lövedéktől. Ezt a típust nem páncéloselhárításra tervezték, sokkal inkább erődítmények lerombolására, szögesdrót akadályok és aknamezők felszámolására.
Töltet | Típus | Súly | Robbanótöltet |
I Gr 33 | HE | 38 kg | 8,3 kg amatol |
I Gr 38 Nb | Füst | 40 kg | óleum/habkő |
I Gr 39 Hl/A | Repesz | 25,5 kg | ciklonit/TNT |
Stielgranate 42 | Romboló | 90 kg | 27 kg amatol |
Alkalmazása harcjárművekben
A páncélozott gyalogság közvetlen tűztámogatása céljából a 150 mm-es, L/12 űrmérethosszú s. I.G. 33 löveget építették a Panzer I Ausf. B alvázára. Ez lett a legelterjedtebb is a háború első felében. Az így létre hozott önjáró lövésztámogató löveg követni tudta a lövészcsapatokat az ütközetekben.
A német Wehrmacht gyorsan mozgó, gépesített alakulatok áttörésére épülő stratégiája szükségessé tette egy olyan harcjármű megalkotását, amely lépést tudott tartani a gépesített gyalogsággal, tűztámogatást biztosítva azok harcához. A rögtönzés eredményeként született s. I.G. 33-as löveggel felszerelt harcjárművet, a köznyelvben szintén „sIG 33”-ként emlegették, azonban hivatalos megnevezése az alváztól függően s. I.G. 33 I (Sf), s. I.G. 33 II (Sf) vagy Sf 38(t) ausf K „Bison”/„Grille” volt (az Sf a német Selbstfahrlafette, azaz „önjáró löveg” kifejezésre utal). A rögtönzött harcjármű sikere inspirálta a későbbi Sturminfanteriegeschütz 33 B, illetve a kiforrottabb Wespe és Hummel harcjáművek kifejlesztését, amelyek beépített lövege azonban már nem a s. I.G. 33 volt.
A s. I.G. 33 önjáró lövegekkel a 701–706. nehéz lövésztámogató tüzérütegeket szerelték fel, melyeket a hat páncéloshadosztály között osztottak el a Hollandia és Franciaország elleni hadjárat idején 1940 májusában és júniusában. Habár a magas, nyitott felépítmény elég sebezhetőnek bizonyult, a csapatparancsnokok nagyra értékelték a lövegek által nyújtott hatékony tűztámogatást, amely gyakran ütközetet eldöntő tényezőnek bizonyult. Bár a korszerűbb típusok érkezése és az elhasználódás miatt a bevethető s. I.G. 33-ak száma gyorsan csökkent, 1943-ban még jó néhány harcolt az 5. páncéloshadosztály kötelékében a keleti fronton.