„Fitjari csata” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
8. sor: 8. sor:
== Az utójáték ==
== Az utójáték ==


II. Harald hűbéresküt tett [[I. Harald dán király|Kékfogú Haraldnak]], aki később egész Norvégiát elfoglalta és akit az állandó hadakozásba belefáradt norvégok eleinte lelkesen fogadtak. Később a [[Hjørungavåg-i csata]]ban az először nemzetként egyesült norvégok megverték.
II. Harald hűbéresküt tett [[I. Harald dán király|Kékfogú Haraldnak]], aki később egész Norvégiát elfoglalta és akit az állandó hadakozásba belefáradt norvégok eleinte lelkesen fogadtak. Később a [[Hjørungavåg-i csata|hjørungavåg-i csatában]] az először nemzetként egyesült norvégok megverték.


== Forrás ==
== Forrás ==

A lap 2010. január 25., 19:42-kori változata

A Fitjari csata 961-ben a mai Fitjar területén zajlott Jó Håkon (Håkon den Gode Adalsteinsfostre)(ejtsd: hókon den gúde adalsteinförstre) és testvére Véresbárd Erik (Eirik Blodøks Haraldsson) fiai között.

A csata

A csata Håkon és unokaöccsei között nem csak Håkon királyságáról, hanem az Erik fiait támogató Kékfogú Harald dán király által megfogalmazott igényről a norvég királyi címre és így a mai Oslo-fjord körüli területekről is szólt. Noha Håkon győzelmet aratott, egy nyíl megsebezte a karján és a vérmérgezésbe nem sokkal később belehalt. Halálos ágyán - azzal a feltétellel, hogy jó lesz barátaihoz és szolgáihoz - Erik legidősebb fiára Szürkepalást Haraldra (Harald II (Eiriksson) Gråfell) hagyta a koronát. A csatában Håkon arany sisakot hordott, ez ma Fitjar címere.

Az utójáték

II. Harald hűbéresküt tett Kékfogú Haraldnak, aki később egész Norvégiát elfoglalta és akit az állandó hadakozásba belefáradt norvégok eleinte lelkesen fogadtak. Később a hjørungavåg-i csatában az először nemzetként egyesült norvégok megverték.

Forrás

• Snorre Sturlasson, Heimkringla • Bergljot Solberg, Jernalderen i Norge 500 før Kristus til 1030 etter Kristus. Oslo 2000