„Edward Carr” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő módosítása: ko:E. H. 카; kozmetikai változtatások |
a Forrás hiányzik |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{nincs forrás}} |
|||
'''Edward Hallett Carr''' ([[London]], [[1892]]. [[június 28.]] – [[Cambridge]], [[1982]]. [[november 5.]]) angol történész, diplomata, újságíró. A [[nemzetközi kapcsolatok]] elméletének egyik jelentős teoretikusa, a [[politikai realizmus]] iskolájának követője. |
'''Edward Hallett Carr''' ([[London]], [[1892]]. [[június 28.]] – [[Cambridge]], [[1982]]. [[november 5.]]) angol történész, diplomata, újságíró. A [[nemzetközi kapcsolatok]] elméletének egyik jelentős teoretikusa, a [[politikai realizmus]] iskolájának követője. |
||
A lap 2010. január 1., 21:16-kori változata
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Edward Hallett Carr (London, 1892. június 28. – Cambridge, 1982. november 5.) angol történész, diplomata, újságíró. A nemzetközi kapcsolatok elméletének egyik jelentős teoretikusa, a politikai realizmus iskolájának követője.
Élete
Iskoláit a londoni Merchant Taylors’ Schoolban, majd a Cambridge-i Trinity College-ban végezte, ahol elsősorban ókortudományokkal foglalkozott. 1916-ban a Külügyminisztérium állományába lépett, és 1936-ig a hazájában és külföldön különböző külügyi feladatokat látott el. 1933-tól 1936-ig a Külügyminisztérium első titkára. 1936-tól 1947-ig az University College of Wales nemzetközi politikai tanszék professzora volt. 1941 és 1946 között a Times szerkesztőjeként dolgozott. 1953–1955 között az oxfordi Balliol College-ban a politikaelmélet oktatója volt, 1955-től pedig a Cambridge-i Trinity College tanára lett. 1966-ban az oxfordi Balliol College önkormányzati szervezetének tiszteletbeli tagjának választották. 1920-ban megkapta a Commander of the Order of the British Empire kitüntetést. Történészként nevét mindenekelőtt a monumentális Szovjet-Oroszország története című műve tette ismertté, melyet Guardian „századunk egyik legfontosabb angol történeti művének”, míg a Times „kiemelkedő történetírói teljesítménynek” nevezett. Tizennégy kötetes művén 1945-től kezdve közel harminc évig dolgozott.
Carr 1982. november 5-én Cambridge-ben halt meg. Nekrológjában a Times ezt írta: „Írásainak logikája ugyanolyan metsző és éles volt, mint modora. A boncnok hűvös szaktudásával tárta fel a múlt anatómiáját… egyértelmű, hogy a történészek és a társadalomtudósok utána következő generációira komoly hatást gyakorolt.”
Jelentősebb művei
- The Romantic Exiles: a Nineteenth Century Portrait Gallery (1933)
- F. M. Michael Bakunin (1937)
- 1926-1929: Foundations of a Planned Economy (1926-1929, magyarul 1969-ban jelent meg)
- 1919-1939: A húszéves válság (magyarra fordítva: 1966, eredeti címe: Iternational Relations between the Two World Wars)
- 1942: Békefeltételek
- 1946: Szovjet hatás a nyugati világra
- 1950-1978: Szovjet-Oroszország története (1-10) (eredeti címe: A history of Soviet Russia)
- 1951: Az új társadalom
- What is History? (1961, magyarra fordítva 1993-ban[1])
- 1968: 1917: Before and After
- 1980: Napóleontól Sztálinig
Jegyzetek
- ↑ Edward Hallet Carr: Mi a történelem? Osiris, Budapest, 1995, ISBN 963-379-106-5