„Dolisnyánok” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
csonks |
|||
12. sor: | 12. sor: | ||
* [[Bonkáló Sándor]]: ''A rutének (ruszinok)'' (Basel-Budapest, [[1996]]) Sajtó alá rend., jegyz. és utószó: [[Salga Attila]]. |
* [[Bonkáló Sándor]]: ''A rutének (ruszinok)'' (Basel-Budapest, [[1996]]) Sajtó alá rend., jegyz. és utószó: [[Salga Attila]]. |
||
{{csonk- |
{{csonk-nép}} |
||
{{portál|Kárpátalja|-}} |
{{portál|Kárpátalja|-}} |
A lap 2009. december 21., 13:51-kori változata
A dolisnyánok vagy „síklakó ruszinok” (dolinyánok, blyáchák) a ruszinok egyik fő néprajzi csoportja.
Őshazájukat minden valószínűség szerint a volhíniai Poleszjében, valamint Podóliában találjuk meg. Valószínűleg Moldván és Erdélyen keresztül jutottak el Kárpátaljára. A mai Székelyföldön tartózkodhattak előbb hosszabb-rövidebb ideig, s onnan vándoroltak észak felé, mai lakóhelyeikre. Háromszék tele van szláv eredetű helységnévvel, és a székely nyelvjárásba is bekerült több ruszin szó, mely másutt a magyarságnál ismeretlen. A Korjatovics-legenda is közvetett bizonyítékul szolgálhat. A legenda állítása szerint Koriatovics podóliai herceg a 14. században 40 000 embert telepített le Kárpátalja délkeleti részébe, tehát a dolisnyánok lakta földekre. A dolisnyánok eszerint mindegy 600-700 éve telepedtek meg Kárpátalján.
Mindig érintkeztek a magyarsággal és sok tekintetben hasonultak hozzájuk. Hagyományos életmódjuk, lakásuk, ruházatuk nagyjából olyan volt, mint a kárpátaljai magyaroké. A dolisnyánok fő tápláléka hagyományosan a kukorica, míg a magyaroké a búza volt. A 20. században azonban a dolisnyánok is áttértek a búzakenyér fogyasztására.
A legnagyobb válaszfal a dolisnyánok és magyarok között a vallás, illetve az egyház volt.
Forrás
- Bonkáló Sándor: A rutének (ruszinok) (Basel-Budapest, 1996) Sajtó alá rend., jegyz. és utószó: Salga Attila.