A Vietnámi Köztársaság gazdasága

A Vietnami Köztársaság (Dél-Vietnam) gazdasága nyitott, fejlődő piacgazdaság volt. 1963 és 1973 között az ország piaca szabad jellegű volt. Mindazonáltal a gazdasági fejlődés alapja a négy vagy öt éves tervek voltak. A gazdaság az első 10 évben stabilan állt, majd a háború elhúzódása miatt nehézségekbe ütközött a gazdaág is. Ennek következtében bizonytalanná vált a gazdasági növekedés, megnőtt az költségvetési hiány mértéke, nagy lett az infláció és a kereskedelmi mérleg hiánya. A dél-vietnami kormánynak kétszer kellett földreformot végrehajtania. Gazdasági és technikai segítségekkel az Egyesült Államok fontos szerepet játszott az ország gazdaságában.

Növekedési szakaszok

1965 előtt

Az 1965 előtti korszakra a dél-vietnami GDP gyors emelkedése volt a jellemző. Ehhez a fogyasztási árindex mérsékelt növekedése társult. A Vietnami Köztársaság korai költségvetési mérlegei általában többletet mutattak, de ez a mérleg 1961-től a deficit irányába billent át. Továbbra is magas maradt a beruházások mértéke, az ipar és a mezőgazdaság is magas növekedési rátákat tudott felmutatni. 1955-ben Ngô Đình Diệm kormánya megalapította a Nemzeti Bankot, az Árfolyamhivatalt, s bevezetett egy új, dél-vietnami đồng nevű fizetőeszközt, ami a francia indokínai piastre helyébe lépett, kezdetekkor pedig 1 USD értéke 35 dồng volt. Elkezdték az 1960.-ig tartó földreformot. A használaton kívüli földeket kimérték, s felosztották a földművesek között. Egy ember tulajdonában legfeljebb 1 négyzetkilométernyi (100 hektárnyi) földterület lehetett. Az ezen felüli területet el kellett adni a kormánynak, s a kormány az így megszerzett földterületeket tovább adta azoknak a földműveseknek, akiknek szüksége volt rá. A földet megművelőknek és a tulajdonosoknak szerződést kellett kötniük, melynek kötelezően részét képezte a földbérletről szóló bekezdés. A földbirtokok átalakításának az lett a következménye, hogy Dél-Vietnam termőterületének kétharmada a gazdag földbirtokosok tulajdonába került.. Ennek következtében Nguyễn Văn Thiệu kormányának ismét földreformot kellett indítania, hogy megváltoztassa ezt a földszerkezetet. 1956-ban a Vietnami Köztársaság elfogadott egy alkotmányt, mely részletesen szabályozta a Nemzeti Gazdasági Bizottság felállítását. A bizottság élén a Vietnami Köztársaság elnökhelyettese állt. Az ország ugyanebben az évben csatlakozott a Nemzetközi Valutaalaphoz. 1957. márciusban Ngô Đình Diệm kihirdette Vietnam 1. Elnökének Kiáltványát, melyben külföldi és hazai befektetők figyelmét kívánta arra felhívni, hogy fektessenek be minél nagyobb összegeket az ország területén, s biztosította őket arról, hogy a kormányzat szem előtt tartja a befektetők érdekeit, s ezt a folyamatot támogató döntéseket fog meghozni. (előnyös adókulcsok, földbérlet, jövedelemadó...).

Ngô Đình Điệm kormánya exportorientált iparosítási politikát folytatott, céljai között ott volt az import javak hazaival történő helyettesítése s a kereskedelmi protekcionizmus bevezetése. Vámokat és nem vám jellegű költségeket vetettek ki, hogy megakadályozzák a kevésbé tőkeigényes ipari termékek kereskedelmét. Ennek eredményeképp 1961-ben Biên Hòában létrehozták Vietnam első papírgyárát, az An Hao Papírgyárat. Ez biztosította a gazai papírkereslet 30–40%-ának a kielégítését. Ugyanakkor elsőbbséget adtak a gépek, berendezések, alapanyagok importjának, melyek szükségesek voltak a védett iparágak fejlődéséhez. Ugyanakkor számos termék exportja állami támogatást élvezett. Az átváltási árfolyam is az exportot segítette. Az ország exportja 1955 és 1965. között egyenletesen növekedett. A kormány az 1957–1962. közötti ötéves gazdasági tevének ez volt az egyik legfőbb célja.

A Vietnami Köztársaság gazdasága ezen időszak alatt haladónak mutatkozott, de belső konfliktusok, zavargások (fegyveres összetűzések klikkek között, folyamatos államcsínyek, a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front egyre nagyobb hatalma) gátat vetett ezen politikák eredményessége elé.

1965–1969 közötti időszak

A Vietnami Köztársaság ipari, mezőgazdasági fejlődésének a trendje

Ebben az időszakban megnőtt a feketegazdaság szerepe, megugrott a költségvetési deficit. A gazdaságot hiperinfláció sújtotta, a fizetőeszközt gyorsan értékelték le, s ennek következtében mély gazdasági válság alakult ki. A háború negatív hatást gyakorolt a gazdasági növekedésre. Mindezek közül leginkább az 1968-as Tet Offenzíva gyakorolta a legrosszabb hatást a gazdaságra.

1965-ben Dél-Vietnam ahelyett, hogy rizst exportált volna, ebből a terményből is behozatalra szorult. A rizst egészen az ország 1975-ös megszűnéséig importálniuk kellett. Ennek az volt az oka, hogy a gabonafélék hozama 1965. és 1968. között lecsökkent. 1968-ban a terményhozamok emelkedni kezdtek, mely leginkább a művelésbe vont terület növekedésével és a terményhozam növekedésével magyarázható. Utóbbi leginkább a műtrágyázás elterjedése, a gépesítés és az új, nagy termelékenységű fajták eredményeképp jött létre. A rizsimport 1975-ig történt fennmaradását az magyarázza, hogy a NFL felügyelete alatt álló területeken növekedett a rizs iránti kereslet, mivel egyre több és több észak-vietnami katona jött a déli ország területére.

1965-ben felfüggesztették az exportorientált iparosítási politikát, ami számos, újonnan létrehozott iparágban problémákhoz vezetett. Ilyen terület volt a textilágazat, a nádcukorral foglalkozó terület. Ezzel párhuzamosan más iparágak felélesztésére csoportosították át a pénzeket. 1968. és 1972. kivételével ismét növekedett az ipari termelés. Ezekben az években a termelés mértéke stabil maradt, ennek legfőbb indoka a háború (Ted Offenzíva, Észak-Korea légi támadásai).

Ebben az időszakban került sor a kódnevén Bong Lan kampányként (Chiến dịch Bông Lan) elhíresólt valutareformra, melynek keretében Nguyễn Văn Thiệu 1966. június 18.-án hivatalba lépett kormánya új, a Második Köztársaság bankjegyei néven ismertté vált bankjegysorozatot hozott forgalomba.

1969–1975 közötti időszak

Mikor az Egyesült Államok és szövetségesei elhagyták Dél-Vietnamot, az ország gazdaságának nagy keresleti visszaeséssel kellett szembenéznie. Annak ellenére, hogy növekedett a hazai forrású bevétel és az amerikaiaktól is kaptak segélyeket, a külltségvetési deficit nagyon megugrott. A kormánynak saját magának kellett a katonai cselekmények hatásait vállalnia. Erre az időszakra a hiperinfláció volt a jellemző. Egy átlagos saigoni ember fogyasztói árindexét alapul véve az infláció elérte a 36,8%-ot. Ez a ráta 1973-ban 44,5%. volt A Vietnami Köztársaság létezésének utolsó évében a kormány importkorlátozásokat vezetett be, serkenteni akarta az exportot és a hazai termékek fogyasztását. Ez egyszerre vezetett az export és az import emelkedéséhez.

Referenciák

Ez a szócikk részben vagy egészben az Economy of the Republic of Vietnam című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Đặng Phong (2004), Kinh tế Miền Nam Việt nam thời kỳ 1955 - 1975, Nhà xuất bản Khoa học xã hội, Hà Nội, tháng 12.
• Douglas C. Dacy (1986), Foreign aid, war, and economic development: South Vietnam, 1955-1975, Cambridge University Press.
• Trần Văn Thọ chủ biên (2000), Kinh tế Việt Nam 1955 - 2000: Tính toán mới, phân tích mới, Nhà xuất bản Thống kê, Hà Nội, tháng 12.
• Ngân hàng Quốc gia Việt Nam (1974), Kinh tế niên báo, Sài Gòn.