„Höchstädti csata (1704)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tobi (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
Tobi (vitalap | szerkesztései) a a vessző a tizedesjegy jele, tanuljuk meg |
||
11. sor: | 11. sor: | ||
|parancsnokok1=[[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|25px]][[Savoyai Jenő]]<br>[[Fájl:Holy roman flag1806.png|25px]] [[I. Lajos Vilmos badeni őrgróf|Badeni Lajos]]<br>[[Fájl:Flag of England.svg|25px]][[John Churchill]], Marlborough hercege |
|parancsnokok1=[[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|25px]][[Savoyai Jenő]]<br>[[Fájl:Holy roman flag1806.png|25px]] [[I. Lajos Vilmos badeni őrgróf|Badeni Lajos]]<br>[[Fájl:Flag of England.svg|25px]][[John Churchill]], Marlborough hercege |
||
|parancsnokok2=[[Fájl:Flag of France.svg|25px]][[Louis Joseph de Bourbon]]<br>[[Fájl:Flag of France.svg|25px]] [[Claude Louis Hector]]<br>[[Fájl:Flag of France.svg|25px]] [[Camille d'Hostun]]<br>[[Fájl:Flag of Bavaria (lozengy).svg|25px]][[II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem|II. Miksa Emánuel]] |
|parancsnokok2=[[Fájl:Flag of France.svg|25px]][[Louis Joseph de Bourbon]]<br>[[Fájl:Flag of France.svg|25px]] [[Claude Louis Hector]]<br>[[Fájl:Flag of France.svg|25px]] [[Camille d'Hostun]]<br>[[Fájl:Flag of Bavaria (lozengy).svg|25px]][[II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem|II. Miksa Emánuel]] |
||
|erők1=31 |
|erők1=31 000 gyalogos,<br>19 920 lovas,<br>60 ágyú |
||
|erők2=73 gyalogoszászlóalj,<br> 104 lovasszázad,<br>16 dragonyosszázad,<br>összesen 56 |
|erők2=73 gyalogoszászlóalj,<br> 104 lovasszázad,<br>16 dragonyosszázad,<br>összesen 56 000 katona,<br>90 ágyú |
||
|veszteségek1= |
|veszteségek1= 4542 halott,<br> 7942 sebesült |
||
|veszteségek2=20 |
|veszteségek2=20 000 elesett, vízbe fúlt vagy megsebesült,<br>14 190 fogságba esett |
||
}} |
}} |
||
A lap 2009. november 30., 17:50-kori változata
A Höchstädti csata (angolszász irodalomban blenheimi csata) a spanyol örökösödési háború fordulópontja volt, melyben a John Churchill és Savoyai Jenő vezette szövetséges osztrák-angol-holland erők megsemmisítő vereséget mértek a Camille de Tallard marsall által irányított francia-bajor csapatokra. A csata után megfordult a háború menete, a harcok ezek után Franciaország földjére terelődtek.
Előzmények
1703-1704 a Habsburg Birodalom egyik legnehezebb időszaka volt. A francia hadsereg invázióval fenyegetett, valamint egyesült a Bajor választófejedelemség csapataival, II. Rákóczi Ferenc felkelése a keleti országrészt fenyegette, sőt Észak-Itália felől is inváziós veszély fenyegetett. A veszélyt felismerve, John Churchill, Marlborough grófja, a Hollandiában állomásozó szövetséges seregek parancsnoka elhatározta, hogy megállítja a Duna völgyében előretörő francia-bajor seregeket. Tervét a holland szövetségesek nem támogatták, mert féltek, ha kiviszi csapatait a régióból, a franciák lerohanják Hollandiát is.
A valóságban a szövetségeseknek, ha nem akarták elveszteni a háborút, egyetlen választása volt: Bécs megmentése, hiszen a császárváros elestével szétesik a franciaellenes szövetség, és XIV. Lajos akadálytalanul biztosíthatja a spanyol trónt utódainak, ami az angolok számára elfogadhatatlan volt. Marlborough éppen ezért azonnal elindult, és mind a hadtápot, mind az ellenség megtévesztését példamutatóan szervezte meg. Felvonulási útvonala mentén lerakatokat létesített, ahol a katonákat felszereléssel és élelemmel látták el, így a seregnek nem magának kellett az ellátmányt rekvirálnia. Ez növelte a csapatok morálját és gyorsította haladásukat. Mivel a herceg egymaga volt a hadtáp parancsnoka és a hadsereg fővezére, a ellátás tökéletes összhangban volt az útvonaltervvel (nem úgy, mint például a franciáknál). Marlborough nem csak a francia sereget tévesztette hadműveleteivel és irányváltásaival, de összezavarta a holland kormányt is, amely úgy tudta, hogy az angol-holland csapatok csak előrébb vonulnak a Németalföldet fenyegető franciák ellen.
Marlborough seregei öt hét alatt 400 km-t tettek meg, és a Duna felső folyása mentén megközelítették a francia seregeket. Tallard gróf kitért az összeütközés elől, helyette egyesült II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem csapataival; eközben John Churchill erői a Savoyai Jenő vezette osztrák fősereggel találkoztak. Itt kezdődött kettejük kapcsolata, ami a háború és életük végére kiváló munka- és baráti együttműködéssé alakult.
A csata
A seregek helyzete
A kissé nagyobb létszámú francia-bajor sereg Höchstädttől északra, Lützingen és Blindheim falvak között foglalta el állásait a Nebel-patak mögött. A felállás szerencsétlen volt, ugyanis a sereg mögött volt a Duna folyó, jelentősen gátolva egy esetleges visszavonulást. Az osztrák erők a szövetségesek jobbszárnyán Savoyai Jenő vezetésével, a legjobb angol és holland csapatok a balszárnyon Marlborough irányítása alatt, a Nebel túloldalán álltak fel. Az angolszász történészek az angol csapatokhoz legközelebbi faluról, Blindheimről nevezték el az ütközetet blenheimi csatának.
A szövetséges támadás
A csata déli 12:30-kor vette kezdetét, rendkívül széles, 6km-es arcvonalon. Savoyai Jenő a bajorokkal került szembe, akiknek az első vonalát két ízben is áttörte, de a bajor lovasság mindkét alkalommal vissza tudta verni. A jobbszárnyon kezdetben Marlborough nem tudott átkelni a Nebel túloldalára, kétórás küzdelem árán sikerült csak megvetnie lábát a túlparton. Ettől a ponttól a francia-bajor erők számára a helyzet kezdett romlani. A bajorok megrettentek Savoyai képzettebb osztrák csapatainak támadásaitól, és amikor a császári vezér egységei behatoltak Lützingenbe, a bajorok visszavonultak.
Marlborough erői Blindheim közelében át tudták törni a francia vonalakat is, akik szintén megkezdték a visszavonulást.
A francia csapatok pusztulása
A francia erők visszavonulását nagyban gátolta a Duna, mely megakadályozta, hogy dél felé meneküljenek. Északnyugati irányból érte őket a támadás, így egyedül kelet felé egy szűk folyosón, a folyóval párhuzamosan tudtak volna elvonulni, azonban a bajor erők megfutásával ez az út ki volt téve az osztrák erők támadásának. A visszavonulókat a folyóba szorították, ahol megpróbáltak átkelni. Sokan megfulladtak, sokakat elfogtak és rengetegen estek el. A végeredmény: A francia-bajor sereg összességében több, mint 35 000 főt vesztett, azonban a szövetségesek is 12 000 halottal és sebesülttel fizettek a győzelemért.
A szövetséges erők győzelmüket a franciák rossz helyezkedésének, az angol csapatok rendkívüli tűzfegyelmének, valamint Savoyai Jenő és John Churchill remek vezetésének köszönhették.
Következmények
A háború menete ezzel a győzelemmel megfordult. Az osztrák főváros, Bécs fenyegetettsége elmúlt, a harcok francia földre terelődtek, és angol-osztrák győzelemmel fejeződött be a háború. A csata Rákóczi-szabadságharc menetének fordulópontját is jelentette, hiszen a közvetlen invázió veszélyének elhárulásával Ausztria a magyarországi eseményekre is odafigyelhetett.
Forrás
- Jeremy Black: Hetven döntő csata, Höchstädti csata fejezet.
- Zachar József: Csaták, hadvezérek, katonák a XVIII. században ISBN 963-18-1921-3.