„Höchstädti csata (1704)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2009. november 30., 17:44-kori változata

Sablon:Csata

A Höchstädti csata (angolszász irodalomban Blenheimi csata) a spanyol örökösödési háború fordulópontja volt, melyben a John Churchill és Savoyai Jenő vezette szövetséges osztrák-angol-holland erők megsemmisítő vereséget mértek a Camille de Tallard marsall által irányított francia-bajor csapatokra. A csata után megfordult a háború menete, a harcok ezek után Franciaország földjére terelődtek.

Előzmények

1703-1704 a Habsburg Birodalom egyik legnehezebb időszaka volt. A francia hadsereg invázióval fenyegetett, valamint egyesült a Bajor választófejedelemség csapataival, II. Rákóczi Ferenc felkelése a keleti országrészt fenyegette, sőt Észak-Itália felől is inváziós veszély fenyegetett. A veszélyt felismerve, John Churchill, Marlborough grófja, a Hollandiában állomásozó szövetséges seregek parancsnoka elhatározta, hogy megállítja a Duna völgyében előretörő francia-bajor seregeket. Tervét a holland szövetségesek nem támogatták, mert féltek, ha kiviszi csapatait a régióból, a franciák lerohanják Hollandiát is.
A valóságban a szövetségeseknek, ha nem akarták elveszteni a háborút, egyetlen választása volt: Bécs megmentése, hiszen a császárváros elestével szétesik a franciaellenes szövetség, és XIV. Lajos akadálytalanul biztosíthatja a spanyol trónt utódainak, ami az angolok számára elfogadhatatlan volt. Marlborough éppen ezért azonnal elindult, és mind a hadtápot, mind az ellenség megtévesztését példamutatóan szervezte meg. Felvonulási útvonala mentén lerakatokat létesített, ahol a katonákat felszereléssel és élelemmel látták el, így a seregnek nem magának kellett az ellátmányt rekvirálnia. Ez növelte a csapatok morálját és gyorsította haladásukat. Mivel a herceg egymaga volt a hadtáp parancsnoka és a hadsereg fővezére, a ellátás tökéletes összhangban volt az útvonaltervvel (nem úgy, mint például a franciáknál). Marlborough nem csak a francia sereget tévesztette hadműveleteivel és irányváltásaival, de összezavarta a holland kormányt is, amely úgy tudta, hogy az angol-holland csapatok csak előrébb vonulnak a Németalföldet fenyegető franciák ellen.
Marlborough seregei öt hét alatt 400 km-t tettek meg, és a Duna felső folyása mentén megközelítették a francia seregeket. Tallard gróf kitért az összeütközés elől, helyette egyesült II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem csapataival; eközben John Churchill erői a Savoyai Jenő vezette osztrák fősereggel találkoztak. Itt kezdődött kettejük kapcsolata, ami a háború és életük végére kiváló munka- és baráti együttműködéssé alakult.

A csata

A seregek helyzete

A kissé nagyobb létszámú francia-bajor sereg Höchstädttől északra, Lützingen és Blindheim falvak között foglalta el állásait a Nebel-patak mögött. A felállás szerencsétlen volt, ugyanis a sereg mögött volt a Duna folyó, jelentősen gátolva egy esetleges visszavonulást. Az osztrák erők a szövetségesek jobbszárnyán Savoyai Jenő vezetésével, a legjobb angol és holland csapatok a balszárnyon Marlborough irányítása alatt, a Nebel túloldalán álltak fel. Az angolszász történészek az angol csapatokhoz legközelebbi faluról, Blindheimről nevezték el az ütközetet blenheimi csatának.

A szövetséges támadás

A csata déli 12:30-kor vette kezdetét, rendkívül széles, 6km-es arcvonalon. Savoyai Jenő a bajorokkal került szembe, akiknek az első vonalát két ízben is áttörte, de a bajor lovasság mindkét alkalommal vissza tudta verni. A jobbszárnyon kezdetben Marlborough nem tudott átkelni a Nebel túloldalára, kétórás küzdelem árán sikerült csak megvetnie lábát a túlparton. Ettől a ponttól a francia-bajor erők számára a helyzet kezdett romlani. A bajorok megrettentek Savoyai képzettebb osztrák csapatainak támadásaitól, és amikor a császári vezér egységei behatoltak Lützingenbe, a bajorok visszavonultak.
Marlborough erői Blindheim közelében át tudták törni a francia vonalakat is, akik szintén megkezdték a visszavonulást.

A francia csapatok pusztulása

A francia erők visszavonulását nagyban gátolta a Duna, mely megakadályozta, hogy dél felé meneküljenek. Északnyugati irányból érte őket a támadás, így egyedül kelet felé egy szűk folyosón, a folyóval párhuzamosan tudtak volna elvonulni, azonban a bajor erők megfutásával ez az út ki volt téve az osztrák erők támadásának. A visszavonulókat a folyóba szorították, ahol megpróbáltak átkelni. Sokan megfulladtak, sokakat elfogtak és rengetegen estek el. A végeredmény: A francia-bajor sereg összességében több, mint 35 000 főt vesztett, azonban a szövetségesek is 12 000 halottal és sebesülttel fizettek a győzelemért.
A szövetséges erők győzelmüket a franciák rossz helyezkedésének, az angol csapatok rendkívüli tűzfegyelmének, valamint Savoyai Jenő és John Churchill remek vezetésének köszönhették.

Következmények

A háború menete ezzel a győzelemmel megfordult. Az osztrák főváros, Bécs fenyegetettsége elmúlt, a harcok francia földre terelődtek, és angol-osztrák győzelemmel fejeződött be a háború. A csata Rákóczi-szabadságharc menetének fordulópontját is jelentette, hiszen a közvetlen invázió veszélyének elhárulásával Ausztria a magyarországi eseményekre is odafigyelhetett.

Forrás

Jeremy Black: Hetven döntő csata, Höchstädti csata fejezet.
Zachar József: Csaták, hadvezérek, katonák a XVIII. században ISBN 963-18-1921-3.

Németország-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 |név=Höchstädti csata
 |kép=[[Fájl:Duke-of-Marlborough-signing-Despatch-Blenheim-Bavaria-1704.jpg|300px]]
-|képleírás=''Marlborough hercege aláírja a parancsot Blenheimnél''. [[Robert Alexander Hillingford]] olajfestménye.
+|képleírás=''Marlborough hercege aláírja a parancsot Blindheimnél''. [[Robert Alexander Hillingford]] olajfestménye.
 |konfliktus=[[Spanyol örökösödési háború]]
 |időpont=[[1704]]. [[augusztus 13.]]
-|helyszín=[[Bajorország]], [[Höchstädt]] és [[Blenheim]] falvak között
+|helyszín=[[Bajorország]], [[Höchstädt an der Donau|Höchstädt]] és [[Blindheim]] falvak között
 |eredmény=Döntő francia-bajor vereség
 |egyik fél=[[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|25px]] [[Habsburg Birodalom]]<br>[[Fájl:Flag of England.svg|25px]] [[Angol Királyság]]<br>[[Fájl:Prinsenvlag.svg|25px]] [[Hollandia#Egyesült Tartományok (1581-1795)|Németalföldi Egyesült Tartományok]]<br> [[Fájl:Holy roman flag1806.png|25px]] [[Német-római Birodalom]]<br>[[Fájl:Flag of Denmark.svg|25px]][[Dánia|Dán Királyság]]
@@ 22. sor: / 22. sor: @@
 [[1703]]-[[1704]] a [[Habsburg Birodalom]] egyik legnehezebb időszaka volt. A francia hadsereg invázióval fenyegetett, valamint egyesült a [[Bajorország|Bajor választófejedelemség]] csapataival, [[II. Rákóczi Ferenc]] felkelése a keleti országrészt fenyegette, sőt Észak-[[Itália]] felől is inváziós veszély fenyegetett. A veszélyt felismerve, [[John Churchill]], Marlborough grófja, a [[Hollandia|Hollandiában]] állomásozó szövetséges seregek parancsnoka elhatározta, hogy megállítja a [[Duna]] völgyében előretörő francia-bajor seregeket. Tervét a holland szövetségesek nem támogatták, mert féltek, ha kiviszi csapatait a régióból, a franciák lerohanják Hollandiát is.<br>
 A valóságban a szövetségeseknek, ha nem akarták elveszteni a háborút, egyetlen választása volt: [[Bécs]] megmentése, hiszen a császárváros elestével szétesik a franciaellenes szövetség, és [[XIV. Lajos]] akadálytalanul biztosíthatja a spanyol trónt utódainak, ami az angolok számára elfogadhatatlan volt. Marlborough éppen ezért azonnal elindult, és mind a hadtápot, mind az ellenség megtévesztését példamutatóan szervezte meg. Felvonulási útvonala mentén lerakatokat létesített, ahol a katonákat felszereléssel és élelemmel látták el, így a seregnek nem magának kellett az ellátmányt rekvirálnia. Ez növelte a csapatok morálját és gyorsította haladásukat. Mivel a herceg egymaga volt a hadtáp parancsnoka és a hadsereg fővezére, a ellátás tökéletes összhangban volt az útvonaltervvel (nem úgy, mint például a franciáknál). Marlborough nem csak a francia sereget tévesztette hadműveleteivel és irányváltásaival, de összezavarta a holland kormányt is, amely úgy tudta, hogy az angol-holland csapatok csak előrébb vonulnak a [[Németalföld]]et fenyegető franciák ellen.<br>
-Marlborough seregei öt hét alatt 400&nbsp;km-t tettek meg, és a [[Duna]] felső folyása mentén megkörnyékezték a francia seregeket. [[Camille d'Hostun|Tallard gróf]] kitért az összeütközés elől, helyette egyesült [[II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem]] csapataival; eközben [[John Churchill]] erői a [[Savoyai Jenő]] vezette osztrák fősereggel találkoztak. Itt kezdődött kettejük kapcsolata, ami a háború és életük végére kiváló munka- és baráti együttműködéssé alakult.
+Marlborough seregei öt hét alatt 400&nbsp;km-t tettek meg, és a [[Duna]] felső folyása mentén megközelítették a francia seregeket. [[Camille d'Hostun|Tallard gróf]] kitért az összeütközés elől, helyette egyesült [[II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem]] csapataival; eközben [[John Churchill]] erői a [[Savoyai Jenő]] vezette osztrák fősereggel találkoztak. Itt kezdődött kettejük kapcsolata, ami a háború és életük végére kiváló munka- és baráti együttműködéssé alakult.
 ==A csata==
 ===A seregek helyzete===
-A kicsit nagyobb létszámú francia-bajor sereg [[Höchstädt]]től északra, [[Lützingen]] és [[Blenheim]] falvak között foglalta el állásait a [[Nebel]]-patak mögött. A felállás szerencsétlen volt, ugyanis a sereg mögött volt a [[Duna]] folyó, jelentősen gátolva egy esetleges visszavonulást. Az osztrák erők a szövetségesek jobbszárnyán [[Savoyai Jenő]] vezetésével, a legjobb angol és holland csapatok a balszárnyon [[John Churchill|Marlborough]] irányítása alatt, a [[Nebel]] túloldalán álltak fel. Az angolszász történészek az angol csapatokhoz legközelebbi faluról, [[Blenheim]]ről nevezték el az ütközetet.<br>
+A kissé nagyobb létszámú francia-bajor sereg [[Höchstädt an der Donau|Höchstädttől]] északra, [[Lützingen]] és [[Blindheim]] falvak között foglalta el állásait a [[Nebel]]-patak mögött. A felállás szerencsétlen volt, ugyanis a sereg mögött volt a [[Duna]] folyó, jelentősen gátolva egy esetleges visszavonulást. Az osztrák erők a szövetségesek jobbszárnyán [[Savoyai Jenő]] vezetésével, a legjobb angol és holland csapatok a balszárnyon [[John Churchill|Marlborough]] irányítása alatt, a [[Nebel]] túloldalán álltak fel. Az angolszász történészek az angol csapatokhoz legközelebbi faluról, [[Blindheim]]ről nevezték el az ütközetet blenheimi csatának.<br>
 ===A szövetséges támadás===
 A csata déli 12:30-kor vette kezdetét, rendkívül széles, 6km-es arcvonalon. Savoyai Jenő a bajorokkal került szembe, akiknek az első vonalát két ízben is áttörte, de a bajor lovasság mindkét alkalommal vissza tudta verni. A jobbszárnyon kezdetben Marlborough nem tudott átkelni a Nebel túloldalára, kétórás küzdelem árán sikerült csak megvetnie lábát a túlparton. Ettől a ponttól a francia-bajor erők számára a helyzet kezdett romlani. A bajorok megrettentek Savoyai képzettebb osztrák csapatainak támadásaitól, és amikor a császári vezér egységei behatoltak Lützingenbe, a bajorok visszavonultak.<br>
-Marlborough erői Blenheim közelében át tudták törni a francia vonalakat is, akik szintén megkezdték a visszavonulást.
+Marlborough erői Blindheim közelében át tudták törni a francia vonalakat is, akik szintén megkezdték a visszavonulást.
 ===A francia csapatok pusztulása===
 A francia erők visszavonulását nagyban gátolta a [[Duna]], mely megakadályozta, hogy dél felé meneküljenek. Északnyugati irányból érte őket a támadás, így egyedül kelet felé egy szűk folyosón, a folyóval párhuzamosan tudtak volna elvonulni, azonban a bajor erők megfutásával ez az út ki volt téve az osztrák erők támadásának. A visszavonulókat a folyóba szorították, ahol megpróbáltak átkelni. Sokan megfulladtak, sokakat elfogtak és rengetegen estek el. A végeredmény: A francia-bajor sereg összességében több, mint 35 000 főt vesztett, azonban a szövetségesek is 12 000 halottal és sebesülttel fizettek a győzelemért.<br>
@@ 37. sor: / 38. sor: @@
 ==Következmények==
 A háború menete ezzel a győzelemmel megfordult. Az osztrák főváros, [[Bécs]] fenyegetettsége elmúlt, a harcok francia földre terelődtek, és angol-osztrák győzelemmel fejeződött be a háború. A csata [[Rákóczi-szabadságharc]] menetének fordulópontját is jelentette, hiszen a közvetlen invázió veszélyének elhárulásával [[Ausztria]] a [[magyarország]]i eseményekre is odafigyelhetett.
 ==Forrás==
 * Jeremy Black: ''Hetven döntő csata,'' Höchstädti csata fejezet.