„Iványi-Grünwald Béla” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Som –> Som (település) |
linkek |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
==Élete== |
==Élete== |
||
A [[Somogy megye]]i [[Som (település)|Som]] határában levő Darázs-pusztán született. Apja, Grünwald Sámuel nagybérlő volt, aki addig maradt egy adott helyen, míg a szerződése odakötötte, anyja Morvai Mária. Itt járt az elemi iskola alsó osztályaiba. A középiskola alsó osztályait [[Székesfehérvár]]on végezte, majd Budapestre került, s ott a művészeti szakközépiskola elődjébe, a [[ |
A [[Somogy megye]]i [[Som (település)|Som]] határában levő Darázs-pusztán született. Apja, Grünwald Sámuel nagybérlő volt, aki addig maradt egy adott helyen, míg a szerződése odakötötte, anyja Morvai Mária. Itt járt az elemi iskola alsó osztályaiba. A középiskola alsó osztályait [[Székesfehérvár]]on végezte, majd Budapestre került, s ott a művészeti szakközépiskola elődjébe, a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Mintarajz-iskolába]] íratták szülei. |
||
A Mintarajz-iskolában [[Székely Bertalan]] növendéke volt. Ennek elvégzése után [[München]]ben és a párizsi Julian Akadémián tanult. [[1892]]-ben [[Ferenczy Károly|Ferenczy Károllyal]] együtt visszatért Münchenbe, ahol [[Hollósy Simon]] tanítványa lett. [[1893]]-ban festette a ''Nihilisták sorsot húznak'' c. nagy feltűnést keltő realista festményét, mely ma a [[debrecen]]i [[Déri Múzeum]]ban van. [[1894]]-ben [[Egyiptom]]ban járt. |
A Mintarajz-iskolában [[Székely Bertalan]] növendéke volt. Ennek elvégzése után [[München]]ben és a párizsi Julian Akadémián tanult. [[1892]]-ben [[Ferenczy Károly|Ferenczy Károllyal]] együtt visszatért Münchenbe, ahol [[Hollósy Simon]] tanítványa lett. [[1893]]-ban festette a ''Nihilisták sorsot húznak'' c. nagy feltűnést keltő realista festményét, mely ma a [[debrecen]]i [[Déri Múzeum]]ban van. [[1894]]-ben [[Egyiptom]]ban járt. |
||
A [[Nagybányai |
A [[Nagybányai művésztelep]] egyik alapító tagja volt. Nagybányán vallást váltott (eredetileg [[Zsidók |zsidó]]), ami kiváltotta családja rosszallását. Nevéhez ekkor adta az Iványi nevet, amely a mai Győr-Moson-Sopron megyei [[Iván (település)|Iván]] régies alakja. [[Nagybánya|Nagybányán]] találta meg élete párját Bilitz Irén személyében. [[1896]]-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (Holdfelkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás). Mint a Nagybányai iskola egyik alapító tagja, az iskola céljainak propagálója is volt. |
||
[[Kép:Iványi Grünwald Béla sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|220px|Iványi Grünwald Béla sírja |
[[Kép:Iványi Grünwald Béla sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|220px|Iványi Grünwald Béla sírja [[Budapest]]en. [[Kerepesi temető]]: 41/1-1-73.]] |
||
[[1904]]-ben [[Róma|Rómában]] töltött egy évet a Fraknói-díj elnyerése után. Hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. [[1906]]-tól stílusa megváltozott, dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel a [[naturalizmus|naturalista]] és [[plein air]] törekvéseket. [[1907]]-ben a [[Kecskeméti művésztelep]] vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a [[kecskemét]]i Kaszinó homlokzatát díszítő műve ([[1912]]) és a ''Tavasz ébredése'' ([[1913]]), amely nagy aranyérmet kapott. Az [[I. világháború]] után a [[Balaton]]nál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű kivitelezésű, valósághű tájképeket festett. |
[[1904]]-ben [[Róma|Rómában]] töltött egy évet a Fraknói-díj elnyerése után. Hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. [[1906]]-tól stílusa megváltozott, dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel a [[naturalizmus|naturalista]] és [[plein air]] törekvéseket. [[1907]]-ben a [[Kecskeméti művésztelep]] vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a [[kecskemét]]i Kaszinó homlokzatát díszítő műve ([[1912]]) és a ''Tavasz ébredése'' ([[1913]]), amely nagy aranyérmet kapott. Az [[első világháború|I. világháború]] után a [[Balaton]]nál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű kivitelezésű, valósághű tájképeket festett. |
||
Művészetét, [[1930]]-ban [[Corvin-koszorú]] kitüntetéssel ismerték el. |
Művészetét, [[1930]]-ban [[Corvin-koszorú]] kitüntetéssel ismerték el. |
||
Röviddel azután, hogy megtudta, a [[bécsi döntés]] visszaadta Nagybányát [[Magyarország]]nak, halt meg szívrohamban. |
Röviddel azután, hogy megtudta, a [[Bécsi döntések|bécsi döntés]] visszaadta Nagybányát [[Magyarország]]nak, halt meg szívrohamban. |
||
== Társasági tagság == |
== Társasági tagság == |
A lap 2009. november 23., 16:25-kori változata
Iványi-Grünwald Béla (Som, 1867. május 6. – Budapest, 1940. szeptember 24.) magyar festő.
Élete
A Somogy megyei Som határában levő Darázs-pusztán született. Apja, Grünwald Sámuel nagybérlő volt, aki addig maradt egy adott helyen, míg a szerződése odakötötte, anyja Morvai Mária. Itt járt az elemi iskola alsó osztályaiba. A középiskola alsó osztályait Székesfehérváron végezte, majd Budapestre került, s ott a művészeti szakközépiskola elődjébe, a Mintarajz-iskolába íratták szülei.
A Mintarajz-iskolában Székely Bertalan növendéke volt. Ennek elvégzése után Münchenben és a párizsi Julian Akadémián tanult. 1892-ben Ferenczy Károllyal együtt visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon tanítványa lett. 1893-ban festette a Nihilisták sorsot húznak c. nagy feltűnést keltő realista festményét, mely ma a debreceni Déri Múzeumban van. 1894-ben Egyiptomban járt.
A Nagybányai művésztelep egyik alapító tagja volt. Nagybányán vallást váltott (eredetileg zsidó), ami kiváltotta családja rosszallását. Nevéhez ekkor adta az Iványi nevet, amely a mai Győr-Moson-Sopron megyei Iván régies alakja. Nagybányán találta meg élete párját Bilitz Irén személyében. 1896-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (Holdfelkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás). Mint a Nagybányai iskola egyik alapító tagja, az iskola céljainak propagálója is volt.
1904-ben Rómában töltött egy évet a Fraknói-díj elnyerése után. Hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. 1906-tól stílusa megváltozott, dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel a naturalista és plein air törekvéseket. 1907-ben a Kecskeméti művésztelep vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a kecskeméti Kaszinó homlokzatát díszítő műve (1912) és a Tavasz ébredése (1913), amely nagy aranyérmet kapott. Az I. világháború után a Balatonnál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű kivitelezésű, valósághű tájképeket festett.
Művészetét, 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el.
Röviddel azután, hogy megtudta, a bécsi döntés visszaadta Nagybányát Magyarországnak, halt meg szívrohamban.
Társasági tagság
Források
- Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest, Kulturtrade, 1994. Iványi-Grünwald l. pp. 106-113. ISBN 9637826351
- Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk.: Éber László. Budapest : Győző Andor, 1935. Iványi-Grünwald szócikket l. 473-474. o.
- Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966. Iványi-Grünwald szócikket l. 481-482. o.