Szabadságvesztés

Szabadságvesztés

A szabadságvesztés, jogi szakkifejezés, gyűjtőfogalomként a bűncselekmények elkövetőinek társadalomból való kizárását, annak különböző végrehajtási formáit és fokozatait értik alatta. A hatályos magyar jogrendszerben a Büntető Törvénykönyvről (Btk.) szóló 1978. évi IV.törvényben meghatározott büntetési nemek egyikét, azon belül a főbüntetésként kiszabható legszigorúbb szankciót jelenti.

A szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy a törvényben (Btk.) meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb [[bűncselekmény] elkövetésétől.

A szabadságvesztés életfogytig vagy határozott ideig tart. A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama két hónap, leghosszabb tartama tizenöt év; halmazati vagy összbüntetés, illetőleg bűnszervezetben történő elkövetés esetén húsz év. Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte.

A szabadságvesztés végrehajtásának rendjét, valamint az elítélt kötelezettségeit és jogait külön jogszabály (a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.), a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásáról szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet]] határozza meg.

A szabadságvesztést a bíróság által meghatározott fokozatban – fegyházban, börtönben vagy fogházban - és a büntetés-végrehajtási Szervezet által kijelölt, lehetőleg az [[elítélt] lakóhelyéhez legközelebb eső büntetés-végrehajtási intézetben hajtják végre. A fegyház a börtönnél, a börtön a fogháznál szigorúbb végrehajtási mód.

A büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre (Btk. 83. §) - különösen az elkövető személyiségére és a bűncselekmény indítékára - tekintettel a törvényben előírtnál eggyel szigorúbb vagy enyhébb végrehajtási fokozat határozható meg.

A büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartás esetén a bíróság úgy rendelkezhet, hogy a büntetés hátralevő részét eggyel enyhébb fokozatban kell végrehajtani; ha pedig az elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét ismételten és súlyosan megzavarja, a bíróság elrendelheti, hogy a büntetés hátralevő részét eggyel szigorúbb fokozatban hajtsák végre. Az [[elítélt] megváltozott magatartására figyelemmel a bíróság ezt a határozatát hatályon kívül helyezheti.

A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetelnek az elítéltnek azok az állampolgári jogai és kötelezettségei, amelyek a büntetés céljával ellentétesek, így különösen, amelyekre a közügyektől eltiltás kiterjed. A végrehajtás során a neveléshez és a büntetés-végrehajtás rendjéhez szükséges fegyelem érvényesül.

A szabadságvesztés végrehajtása során biztosítani kell az elítélt

• őrzését, felügyeletét és ellenőrzését,
• elhelyezését, élelmezését, ruházatát és egészségügyi ellátását,
• neveléséhez és oktatásához szükséges feltételeket,

d) munkáltatását, e) a büntetés céljával nem ellentétes jogainak gyakorlását.

A szabadságvesztés végrehajtásának egyes fokozataiban eltérő az [[elítélt]

• elkülönítése a külvilágtól,
• őrzése, felügyelete és ellenőrzése,
• [[[büntetés-végrehajtási intézet]]en belüli mozgása,
• életrendje,
• személyes szükségleteire fordítható összeg,
• jutalmazása és fenyítése,
• részvétele az elítéltek öntevékeny szervezeteiben.

A szabadságvesztés végrehajtása során a nőket a férfiaktól, a fiatalkorúakat a felnőttkorúaktól el kell különíteni. Az elítélteket egyedül, ha azonban ennek feltételei hiányoznak, közösen kell elhelyezni. A büntetés-végrehajtási intézet házirendjét a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka határozza meg. Ha az elítélt kóros elmeállapotúvá [[[Btk.]] 24. § (1) bek.] válik, és emiatt a [szabadságvesztést]] nem lehet végrehajtani, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kell elhelyezni. Az itt eltöltött idő a szabadságvesztésbe beszámít.

A szabadságvesztés végrehajtása fontos okból - közérdekből, illetőleg az elítélt személyi, családi körülményei, egészségi állapota miatt - félbeszakítható.

Forrás:

• Btk. 40. §, 41. §, 45. §, 46. §.
• Bv. tvr. 22. §, 25. §, 30. §, 31. §