„Rédei László” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
146 763 szerkesztés
arckép beh.
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
146 763 szerkesztés
21. sor: 21. sor:
* ''Theorie der endlich erzeugbaren kommutativenHalbgruppen'', [[1970]]
* ''Theorie der endlich erzeugbaren kommutativenHalbgruppen'', [[1970]]
* ''Endliche p-Gruppen'', Akadémiai Kiadó, Budapest, [[1989]]<ref name="wiegandt"/><ref>Rédei még [[1977]]-ben leadta a kész kéziratot, de pénzhiány miatt a kiadó csak [[1989]]-ben, Rédei halála után 9 évvel jelentette meg a könyvet.</ref>
* ''Endliche p-Gruppen'', Akadémiai Kiadó, Budapest, [[1989]]<ref name="wiegandt"/><ref>Rédei még [[1977]]-ben leadta a kész kéziratot, de pénzhiány miatt a kiadó csak [[1989]]-ben, Rédei halála után 9 évvel jelentette meg a könyvet.</ref>

== Tudományos tisztség ==

* ''Acta Mathematica Hungarica'' társszerkesztő, 1950-
* ''Semigroup Forum'' társszerkesztő, 1969-

== Társasági tagság ==

* Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társaság (1922-1947)
* Bolyai János Matematikai Társaság (1947-)
* Deutsche Mathematiker Vereinigung (1934-)
* Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina (1962-)


== Emlékezete ==
== Emlékezete ==

A lap 2009. október 29., 00:46-kori változata

Rédei László arcképe a SZTE EK gyűjteményéből.

Rédei László (Rákoskeresztúr, 1900. november 15. – Budapest, 1980. november 21.) matematikus, egyetemi tanár, a magyar absztrakt algebrai iskola megalapozója.

Élete, munkássága

1921-től 1940-ig középiskolai tanárként tanított Budapesten, Miskolcon és Mezőtúron.[1] Eközben 1932-ben a Debreceni Egyetemen magántanári képesítést szerzett és 1934–35-ben Humboldt-ösztöndíjasként Göttingenben folytatott tanulmányokat.[1][2] 1940-ben az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat Kőnig Gyula-emlékéremmel tüntette ki.

Még abban az évben a szegedi egyetemre került, ahol 1941-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Először a geometriai, majd az algebra és számelméleti tanszéket vezette.

Pályafutása során közel százötven dolgozatot és öt könyvet írt. Legjelentősebb eredményeit az algebra és a számelmélet területén, a véges Abel-csoportok elméletében érte el. Tétele a magyar matematika egyik legszebb gyöngyszeme, hatásos eszköznek bizonyult az n-dimenziós euklideszi terek térfedő kockarácsainak vizsgálatánál, egyben fontos számelméleti vonatkozásai is vannak, és segítségével meglepő kódoláselméleti eredmények születtek. További eredményei a p-csoportokkal, a végesen generált félcsoportokkal, illetve a félcsoportok és gyűrűk bővítéselméletével kapcsolatosak. Rédei Lászlót az MTA 1949-ben levelező, 1955-ben rendes tagjává választotta.

1967-től újra Budapestre költözött és az MTA Matematikai Kutatóintézet Algebrai Osztályát vezette.

Fia, L. B. Rédei Szegeden kezdett tanulmányait Svédországban fejezte be elméleti fizikusként. Balesetben elhunyt még apja életében, azonban a halálhírt már nem mondták el apjának, aki akkor már idős volt és beteges. Feleségével együtt a Kútvölgyi Kórház krónikus osztályára kerültek. Hosszú betegeskedés és egy infarktus után 1980. november 21-én hunyt el, sírja a budapesti Kerepesi Temető MTA parcellájában található.[3][4]

Könyvei

  • Algebra I. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1954
  • Theorie der endlich erzeugbaren kommutativenHalbgruppen, 1963
  • Begründung der euklidischen und nichteuklidischen Geometrien nach F. Klein., Budapest, 1965
  • Theorie der endlich erzeugbaren kommutativenHalbgruppen, 1970
  • Endliche p-Gruppen, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989[3][5]

Tudományos tisztség

  • Acta Mathematica Hungarica társszerkesztő, 1950-
  • Semigroup Forum társszerkesztő, 1969-

Társasági tagság

  • Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társaság (1922-1947)
  • Bolyai János Matematikai Társaság (1947-)
  • Deutsche Mathematiker Vereinigung (1934-)
  • Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina (1962-)

Emlékezete

Rédei László, Kalmár László és Szőkefalvi-Nagy Béla tiszteletére készített dombormű a szegedi Dóm tér pantheonjában

Rédei László születesének 100-adik évfordulójára a szegedi Dóm tér Nemzeti pantheonjában domborművet avattak fel Rédei László, Kalmár László és Szőkefalvi-Nagy Béla akadémikusok tiszteletére.[6][7]

Kitüntetései

Lásd még

Jegyzetek és források

  1. ↑ a b Lásd: Rédei László az SZTE Egyetemi Könyvtár oldalán
  2. ↑ Lásd: Rédei László a MacTutor oldalán
  3. ↑ a b Lásd:WIEGANDT RICHÁRD: Rédei László, történelmi háttérben Szubjektív emlékek
  4. ↑ Budapesti Negyed 25. (1999/3)
  5. ↑ Rédei még 1977-ben leadta a kész kéziratot, de pénzhiány miatt a kiadó csak 1989-ben, Rédei halála után 9 évvel jelentette meg a könyvet.
  6. ↑ Lásd: Rédei László (1900. XI. 15. | 1980. XI. 21.) Polygon X. köt. 2. szám 2000. nov.
  7. ↑ Lásd: www.szoborlap.hu
  8. ↑ Lásd a Magyar Örökség díj oldalát
  • Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990 Javított, átdolgozott kiadás, Budapest, 2001

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rédei_László&oldid=6442058”