Módosítások

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
linkjav
[[Fájl:Germanicus.jpg|jobbra|300px|bélyegkép|Germanicus büsztje a [[Louvre]]-ban]]
'''Germanicus JuliusIulius Caesar Claudianus''', adoptálása előtt valószínűleg '''Nero Claudius Drusus Germanicus''' ([[Kr. e. 15]].–[[19|Kr. u. 19]].) [[Római Birodalom|római]] hadvezér, [[Nero Claudius Drusus]] és [[Ifjabb Antonia|Antonia Minor]] legidősebb gyermeke, [[Livia Drusilla Augusta|Livia]] császárné és [[Marcus Antonius]] unokája, [[Claudius]] császár bátyja. Az [[Agrippina Maior(idősebb)|idősebb Agrippinát]] (Agrippina Maior), [[Caius Octavianus Caesar Augustus|Augustus]] unokáját vette feleségül, aki kilenc gyermeket szült neki. Közülük kettő még csecsemőként halt meg, GaiusCaius JuliusIulius Caesar pedig kisgyermekként. Hat gyermeke érte meg a felnőttkort:
 
* [[JuliaIulia Livilla]]
* [[Drusilla]]
* az [[Agrippina Minor|ifjabb Agrippina]], [[Nero római császár|Nero]] császár anyja
* [[Drusus Caesar]] és [[Nero Caesar]], akiket [[Tiberius]] parancsára öltek meg
* Gaius[[Caius Caesar]] ([[Caligula]]), Tiberius utódja a trónon
 
Germanicus [[Róma]] népének körében rendkívül népszerű volt, győzelmeit lelkesen ünnepelték. Augustus is nagyra becsülte, sőt egy időben örökösének is tartotta. Végül a császár [[4]] körül mostohafia, a szintén kiváló hadvezér Tiberius mellett döntött, de kötelezte őt, hogy örökbefogadja Germanicust, és tegye örökösévé.
Germanicust a fényes győzelmek ellenére – talán féltékenységből, de valószínűbb, hogy ismerve a birodalom katonai teherbírását, illetve a germán hadszínteret – Tiberius [[17]]-ben hazahívta a határt az [[Elba (folyó)|Elbáig]] kitolni akaró Germanicust, akit jutalomképpen diadalmenetben részesített, és másodszor is consullá nevezett ki [[18]]-ban. A következő évben a császár a [[Közel-Kelet|közel-kelet]]i [[provincia|provinciákba]] delegálta [[imperium maius]]szal felruházva, ahol [[18]]-ban provinciává szervezte [[Cappadocia|Kappadókia]] és [[Commagene|Kommagene]] királyságokat, illetve [[Cilicia|Kelet-Kilikiát]]. [[Armenia|Armeniát]] – a [[Parthus Birodalom]] beleegyezésével – ismét clienskirálysággá tette. Diplomáciai sikereit egy [[egyiptom]]i látogatással koronázta meg.
 
A következő évben Germanicus elhunyt [[Antiochia|Antiochiában]], [[Syria]] provincia fővárosában. Halála gyanús körülmények között következett be. A források többsége arra utal, hogy a syriai helytartó, [[GnaeusCnaeus Calpurnius Piso]] mérgezte meg Tiberius császár utasítására. Germanicus özvegye is emellett kardoskodott, Piso pedig inkább öngyilkosságot követett el, mintsem a népharagnak tette volna ki magát. Valószínű, hogy Tiberius féltékeny lett unokaöccse sikereire, illetve veszélyesnek érezhette népszerűségét és hatalmát. Az ominózus egyiptomi látogatás szintén kivívhatta a császár ellenszenvét, hiszen [[Aegyptus]] princepsi magánprovincia volt, és uralója veszélyeztethette Róma gabonaellátását.
 
{{portál|ókor||Ókori Róma| }}
96 215

szerkesztés

Navigációs menü