„Ostenburg-Moravek Gyula” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Életpályája: kiegészítés, nyelvtani javítás |
|||
| 23. sor: | 23. sor: | ||
==Életpályája== |
==Életpályája== |
||
A [[Tanácsköztársaság]] után |
A [[Tanácsköztársaság]] bukása után Sopron csendőrparancsnoka. Őrnagyi rendfokozatot ért el. Tiszti különítményének tagjai ([[Kovarcz Emil]], [[Lehrer Árpád]], [[Megay László]], [[Soltész István]], [[Szakács Árpád]] és talán [[Baghy László]]) [[1920]]. [[február 17]]-én meggyilkolták [[Somogyi Béla|Somogyi Bélá]]t és [[Bacsó Béla]]t, a [[Népszava]] munkatársait, mintegy figyelmeztetve ezzel a Horthyval szembenálló politikai erőket. 1920. március 1-jén a kormányzó választáskor a csapatai biztosították a „rendet” a [[Nemzetgyűlés]]ben. 1921. augusztus 28-án ő tagadta meg [[Sopron]] kiürítését, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy a város végül Magyarország része maradhasson. A [[csendőr]]századainak segítségével a nyugat-magyarországi felkelés eredményeképp jött létre 1921. november 4-én a rövid életű [[Lajtabánság]]. A második királypuccs alkalmával (1921. okt. 20–23.) különítményével Sopronban állomásozott. [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] királyhoz csatlakozott, aki Sopronban ezredessé nevezte ki. A „gárda vadászezred” elnevezést IV. Károly adományozta a csendőrzászlóaljnak [[1921]]. [[október 21]]-én. A [[budaörsi csata]] után rövid ideig fogságban volt, majd 1921. október 25-én amnesztiában részesült. Végül nyugdíjazták, különítményét a gárda vadászezredet feloszlatták. [[1932]]-ben [[Prónay Pál]]lal közös vezetés alatt létrehozta a [[Magyar Országos Fasiszta Párt]]ot. Ez a párt az akkori kormánypárt jobboldali ellenzékeként működött, majd beleolvadt egyéb párt-kezdeményekbe. |
||
==Források== |
==Források== |
||
A lap 2009. október 18., 01:32-kori változata
| Ostenburg-Moravek Gyula | |
| Ostenburg 1920-ban | |
| Ostenburg 1920-ban | |
| Született | 1884. december 2. Marosvásárhely |
| Meghalt | 1944. január 12. (59 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Rendfokozata | őrnagy |
| Csatái | I. világháború, Nyugat-magyarországi felkelés |
Ostenburg-Moravek Gyula, gratteni lovag (Marosvásárhely, 1884. december 2. – Budapest, 1944. január 13.) katonatiszt, politikus, csendőrparancsnok.
Életpályája
A Tanácsköztársaság bukása után Sopron csendőrparancsnoka. Őrnagyi rendfokozatot ért el. Tiszti különítményének tagjai (Kovarcz Emil, Lehrer Árpád, Megay László, Soltész István, Szakács Árpád és talán Baghy László) 1920. február 17-én meggyilkolták Somogyi Bélát és Bacsó Bélat, a Népszava munkatársait, mintegy figyelmeztetve ezzel a Horthyval szembenálló politikai erőket. 1920. március 1-jén a kormányzó választáskor a csapatai biztosították a „rendet” a Nemzetgyűlésben. 1921. augusztus 28-án ő tagadta meg Sopron kiürítését, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy a város végül Magyarország része maradhasson. A csendőrszázadainak segítségével a nyugat-magyarországi felkelés eredményeképp jött létre 1921. november 4-én a rövid életű Lajtabánság. A második királypuccs alkalmával (1921. okt. 20–23.) különítményével Sopronban állomásozott. IV. Károly királyhoz csatlakozott, aki Sopronban ezredessé nevezte ki. A „gárda vadászezred” elnevezést IV. Károly adományozta a csendőrzászlóaljnak 1921. október 21-én. A budaörsi csata után rövid ideig fogságban volt, majd 1921. október 25-én amnesztiában részesült. Végül nyugdíjazták, különítményét a gárda vadászezredet feloszlatták. 1932-ben Prónay Pállal közös vezetés alatt létrehozta a Magyar Országos Fasiszta Pártot. Ez a párt az akkori kormánypárt jobboldali ellenzékeként működött, majd beleolvadt egyéb párt-kezdeményekbe.
Források
- Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
- Sopron.hu (képek)
- Egy kis emlék Ostenburg-Morawek Gyuláról