Ketuvim

A Ketuvim vagy Ketubim (héberül כְּתוּבִים kətûvîm, „amik le vannak írva”, tehát írások vagy iratok) a Tanakh (a héber Biblia) harmadik, utolsó része a Tóra (Törvény) és a Neviim (Próféták) után.

Keletkezése és kanonizációja

A Ketuvim egy része, így a Példabeszédek és a Zsoltárok a babilóni fogság Kr. e. 586. - Kr. e. 538.) előtt keletkeztek, végső formájukat csak később nyerték el. A legkésőbbi szöveget, Dániel könyvét a Kr. e. 2. század közepe felé írták.

Részei

A héber szöveghagyomány szerint Ezdrás és Nehemiás könyvei együtt egy könyvet alkotnak, a Ketuvim így 11 könyvből áll. Ezek a következők:

• Szifré emet (סִפְרֵי אֲמֶ״ת) – Költői könyvek (A vallásos költészet könyvei)
  • Zsoltárok könyve – Tehillim (תְּהִלִּים)
  • Példabeszédek könyve – Mislé (מִ‏‏שְׁלֵי)
  • Jób könyve – Ijjóv (אִיּוֹב)
• Hámés Megillót (חָמֵ‏‏שׁ מְגִלּוֹת) – Öt tekercs
  • Énekek éneke (vagy Salamon éneke) – Sír hassírím (‏‏שִׁיר הַ‏‏שִּׁירִים)
  • Ruth könyve – Rúth (רוּת) (ld. Sávuót)
  • Jeremiás siralmai – Échá (Jaj) (אֵיכָה) (vagy Qínót קִינוֹת; ld. Szukkót)
  • A Prédikátor könyve – Qóhelet (קֹהֶלֶת) (ld. Purim)
  • Eszter könyve – Esztér (אֶסְתֵּר)
• Ketuvím (כְּתוּבִים) – Írások (Egyéb történeti könyvek)
  • Dániel könyve – Dánijjél (דָּנִיֵּאל)
  • Ezdrás könyve-Nehemiás könyve – Ezrá – Nechemjá (עֶזְרָא נְחֶמְיָה)
  • Krónikák könyve – Divré hajjámím (דִּבְרֵי הַיָּמִים)

Leírás

• Szifré emet: Költői könyvek
  • E három könyv együttes neve Szifré emet (אמ"ת emet igazság, ami a könyvek héber nevéből (איוב, משלי, תהלים) származó mozaikszó). (Az Emet kantillációs jeleinek héber neve: taamé emet.)
• Hámés megillót: Az öt tekercs
  • Az öt tekercs név öt viszonylag rövid könyvet takar. Sok zsidó közösségben hagyományosan az év során a fenti sorrendben végigolvassák őket az ünnepeken, Pészahkor Salamon énekével kezdve.
• Ketuvim: Írások, azaz egyéb könyvek
  • A Ketuvim maradék könyveinek összefoglaló neve szintén Ketuvim. Ezek a zsidó hagyományban ugyan nem alkotnak külön egységes csoportot, de több közös jeggyel bírnak:
    • Viszonylag „új” eseményekről számolnak be (pl. a babilóni fogságról és a visszatérésről).
    • A Talmud hagyománya szerint szerzőik későiek.
    • Közülük kettő - Dániel és Ezdrás könyve - egyedülálló a Tanakhon belül abban, hogy jelentős részben arámi nyelven íródót.