„Nezahualcóyotl texcocói uralkodó” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
| 15. sor: | 15. sor: | ||
1. José Luis Martínez: Nezahualcóyotl: vida y obra. Mexiko-város: Fondo de Cultura Económica, 1972. |
1. José Luis Martínez: Nezahualcóyotl: vida y obra. Mexiko-város: Fondo de Cultura Económica, 1972. |
||
2. Heiderose Hack-Bouillet: Nezahualcóyotl: Blumen und Gesänge. Scaneg, München 2005. ISBN 3892355126 |
2. Heiderose Hack-Bouillet: Nezahualcóyotl: Blumen und Gesänge. Scaneg, München 2005. ISBN 3892355126 |
||
3. Gordon Brotherston: "Nezahualcóyotl's Lamentaciones and their Náhuatl origins: the westernization of ephemerality". In: Estudios de Cultura Náhuatl, 10, 1972, S. 393-408. |
3. Gordon Brotherston: "Nezahualcóyotl's Lamentaciones and their Náhuatl origins: |
||
the westernization of ephemerality". In: Estudios de Cultura Náhuatl, 10, 1972, S. 393-408. |
|||
A lap 2009. október 10., 01:07-kori változata
Acolmitzli Nezahualcóyotl (* 1402 április 28 Texcoco; † 4. Juni 1472 június 4. ugyanott) azték uralkodó, filozófus és költő volt.
Élete
Az acolhuák uralkodója volt (csicsmekák törzsszövetség), akik az aztékokhoz hasonlóan a nahuák elágazó nyelv- és kultúrkörébe tartoznak. Nezahualcóyotl Ixtlilxóchitl (apa) és Matlalcihuatzin (anya) gyermekeként látta meg a napvilágot, akiket a tepanekák egy rajtaütés során megnyilkoltak. Erre Nezahualcóyotl az aztékok fővárosába Tenochtitlánba menekült, mert az aztékok uralkodója házasság révén a rokonságba tartozott. Itt széleskörű képzésben volt része az elkövetkező években, de többször is menekülnie kellett a tapenákok elől. Végül 1431-ben szövetségesei, az aztékok segítségével legyőzte a tapenákokat és visszatérhetett hazája fővárosába Texcocoba, ahol 29 évesen végre uralkodó lett. A hosszú várakozásnak köszönheti nevét is; Nezahualcóyotl aztékul annyit tesz mint "éhes kojote".
Az elkövetkező években Texcocoban felvirágzott a kultúra, tudomány, építészet, vallás és mezőgazdaság. Őt magát mind az építészet, mind a költészet és filozófia rendkívül érdekelte. Többek között ő tervezte azt az vízvezetéket is, amely a sós vizű Texcoco-tó egy szigetére épült Tenochtitlánt ellátta ivóvízzel. Palotájanak, amelynek romjait még ma is meg lehet csodálni Texcoco-ban, szintén rafinált vízellátása volt. Néhány költeménye szájhagyomány útján fennmaradt és keresztény szerzetesek végül feljegyezték a XVI. században. Codex Ixtlilxóchitl
Valószínűsíthető, hogy Nezahualcóyotl számtalan asszonyával több mint 100 gyereket nemzett. Fia Nezahualpilli (* 1464; † 1515) halála után 1472-ben követte a trónon.
Irodalom
1. José Luis Martínez: Nezahualcóyotl: vida y obra. Mexiko-város: Fondo de Cultura Económica, 1972. 2. Heiderose Hack-Bouillet: Nezahualcóyotl: Blumen und Gesänge. Scaneg, München 2005. ISBN 3892355126 3. Gordon Brotherston: "Nezahualcóyotl's Lamentaciones and their Náhuatl origins: the westernization of ephemerality". In: Estudios de Cultura Náhuatl, 10, 1972, S. 393-408.