Euró

Az euró (euro, Ευρώ, Евро, devizakód: EUR, szimbólum: €) egy egységes, európai fizetőeszköznek szánt pénznem, amely a bevezető országokban a korábbi nemzeti valuták helyébe lép. Elszámolási pénzként 1999 óta, készpénzként 2002 óta van jelen. Az Európai Unió közös valutája. 2008-ban a világ harmadik legszebb valutája lett.

Gazdasági jelentősége

Az euró az EU közös gazdasági és monetáris politikájának (Európai Gazdasági és Monetáris Unió) fő eszköze. Bevezetésének gazdaságpolitikai célja az egységes piac működésének javítása, a négy szabadság érvényesítése, azaz az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának könnyebbé tétele. A bevezető tagállamok általános gazdasági fejlődésük egyik sarokkövének tekintik. A forgalom megkönnyítése, az árak összehasonlíthatóságának növelése, az átváltási költségek és az árfolyam-kockázatok megszüntetése révén elősegíti az EU belső piacának fejlődését. A különböző pénznemek eltűnésével alapja a tőkepiac integrációjának, s hatékonyan mérsékli az európai gazdaságokra ható külső inflációs nyomást.

A közös gazdasági és monetáris politika vezető intézménye az Európai Központi Bank; ennek elsődleges célja az árstabilitás biztosítása, azaz az infláció leszorítása, a fenntartható gazdasági növekedés támogatása, összességében az anticiklikus gazdaságpolitika.

Az eurózóna lakosainak száma 2007. január 1-jén 312,7 millió, és a világ GDP-jének (bruttó hazai termék) 22%-át képviseli, míg az Egyesült Államok 28%-ot. Az eurót az amerikai dollár, az font sterling és a japán jen mellett a legújabb irányadó világvalutaként tartják számon. 2006-ban az euró a világ tartalékvalutái között erős második helyen áll a dollár mögött. (A USD részesedése a világ tartalékaiban 65,7%, az euróé 25,2%, az angol fonté 4,2%, a japán jené 3,2%, a svájci franké 0,2%.)

Az afrikai valutaközösségi frank, a bolgár leva, a bosnyák konvertibilis márka, a comore-i frank, a csendes-óceáni valutaközösségi frank és a Zöld-foki köztársasági escudo fixen (állandó átváltási aránnyal) az euróhoz rögzített árfolyamúak. Ezek többsége korábban a francia frankhoz, a német márkához, vagy a portugál escudóhoz kötötték árfolyamukat.

Árfolyama

Középárfolyama 2009-ben 285 magyar forint (HUF) körül mozog. A forint 2008. július 18-án volt a legerősebb a valutával szemben, ekkor egy euró 229,11 forint volt. A negatív csúcs pedig eddig 2009. március 6-án alakult ki, amikor 1 euróért 316 forintot adtak.

A forint ingadozását jelzi, hogy 2008. október közepén egy héten belül kétszer is 270 fölé ment illetve 255 forint alá esett az árfolyam. Ilyen még nem történt ennek előtte.

Az euró USA dollárhoz viszonyított árfolyama a 2002-es, készpénzként történt bevezetéskor 0,8 USD körül mozgott, 2006 során 1,3 USD körül stabilizálódott, majd a dollár romlása miatt 2008-ra közel 1,6 USD-ig emelkedett, majd 2009-ben 1,4 USD-re esett vissza.

Az euró nyelvi vonatkozásai

Az új közös pénz nevéről a madridi csúcson (1995. december 15–16.) született megállapodás az akkori uniós tagok között; az euró ekkor kapta jelenlegi nevét. Így az EU-tizenötök rendelkeztek a közös pénz nevének írásmódjáról is, mely a döntés értelmében egyes szám, nem ragozott formában, minden tagállami nyelven egységesen euro, tekintet nélkül az egyes országok helyesírási különbségeire.

Az Európai Unió 2004-es bővítésekor csatlakozó új tagállamok az euró írásmódjára vonatkozó szabályokat az acquis communautaire, azaz az Európai Unió egész érvényes jogrendszere egészével együtt átvették.

A megkövetelt írásmód azonban több nyelvben is problémás, így a pénznem írásmódja körüli merev szabályokat többen is vitatták/vitatják, köztük Lettország, Litvánia, Málta, Magyarország és Szlovénia.

A jelenlegi gyakorlat szerint az euróérméken, euró-bankjegyeken és az az Európai Unió hivatalos jogi dokumentumaiban minden, latin betűs írásmóddal rendelkező hivatalos nyelven az euro változatot kell alkalmazni. Ez a szabály azonban természetesen nem kötelezi a szóban forgó nyelveket használó tagállamokat arra, hogy „belső használatra” is ezt a változatot alkalmazzák.

Az euro megjelölése az egyes nyelvekben eltérő kiejtéssel párosul:

• német nyelv [ˈoɪ̯ʁo]
• angol nyelv [ˈjuːɹəʊ]
• francia nyelv [øˈʀo]
• holland nyelv [ˈøro]
• görög nyelv [ɛvˈro]
• finn nyelv és olasz nyelv [ˈɛuro]
• spanyol nyelv ['euɾo]

Az euró mint fizetőeszköz

  Eurózóna (Eurót használó EU-tagállamok)

  EU-tagállamok lebegtetve az euróhoz rögzített árfolyamú saját pénznemmel (ERM II)

  EU-tagállamok szabad árfolyamú saját pénznemmel

  Államok fixen az euróhoz rögzített árfolyamú saját pénznemmel

  Eurót használó Unión kívüliek

Az euró jelenleg 22 ország pénzneme.

Az Európai Unión belül (eurózóna)

Ausztria (korábbi pénzneme az osztrák schilling, ATS), Belgium (belga frank, BEF), Ciprus (ciprusi font, CYP), Finnország (finn márka, FIM), Franciaország (francia frank, FRF), Görögország (görög drachma, GRD), Hollandia (holland forint, NLG), Írország (ír font, IEP), Luxemburg (luxemburgi frank, LUF), Málta (máltai líra, MTL), Németország (német márka, DEM), Olaszország (olasz líra, ITL), Portugália (portugál escudo, PTE), Spanyolország (spanyol peseta, ESP), Szlovákia (szlovák korona, SKK) és Szlovénia (szlovén tolár, SIT) – az EU-27 azon 16 országaként, amelyek áttértek az euró használatára – együttesen alkotják az eurózónát, másnéven európai valutauniót. Ezen országok jogosultak mind euróérmék, mind euróbankjegyek kibocsátására.

De jure (monetáris megállapodás szerint)

Monaco (francia frank, FRF), San Marino (olasz líra, ITL) és a Vatikán (vatikáni líra, VAL) hivatalos pénzneme az euró, melyet az Unióval kötött egyenkénti monetáris megállapodások keretében ismertek el sajátjukként. Ezen országok és Francia- ill. Olaszország között korábban hasonló szerződések voltak életben, a mostani megállapodások ezen tradíciókat folytatják. Korlátozott mennyiségű euróérme verésére jogosultak.

De facto (monetáris megállapodás nélkül)

Andorrának nincs és eddigi történelme folyamán soha nem is volt hivatalos pénzneme. Az euró megjelenése előtt a francia frank (FRF) és a spanyol peseta (ESP) volt itt használatban, így ezek megszűnésével a hercegség pénzneme az euró lett. 2003-ban Andorra hivatalosan kérte a monetáris megállapodás megkötését, amely azóta is függőben van. Bár az eddigi határozatok értelmében az ország jogosult az euró hivatalos pénzeszközként való használatára, nem adhat ki semmiféle euróbankjegyet vagy -érmét, sőt a Közösséggel való külön megállapodás nélkül semmiféle bankjegyet, pénzérmét vagy pénzhelyettesítő eszközt sem.

Koszovó és Montenegró egyoldalúan (az Unióval való külön megállapodás nélkül) használja az eurót fizetőeszköznek, a megszűnt német márka (DEM) helyett.

Egyéb

Észak-Korea külkereskedelmi célokra használja az eurót 2002 decembere óta, felváltva vele az amerikai dollárt (USD). Az ország nemzeti valutája, a won (KPW) nem konvertibilis, csak belföldön használatos.

Irán 2007 decemberében jelentette be, hogy ezentúl USA dollár helyett eurót és jent kér a kőolajáért.

holografikus jel az 5 euróson

Az euró története

Előzmények

1971-ben – az Egyesült Államok aranykészleteinek zárolásával – összeomlott a Bretton Woods-i monetáris együttműködés, amely a II. világháború vége óta szabályozta a csatlakozott nyugati valuták árfolyammozgásait, így köztük a Közös Piac akkori hat tagállamáét is. A következő évben – hogy a szélsőséges árfolyamingadozásokat elkerülhessék – a hat állam nemzeti valutáik árfolyamát egymáshoz rögzítette, létrehozva ezzel az úgynevezett európai valutakígyót. A kölcsönös egymáshoz rendeléseket 1979-ben az Európai Monetáris Rendszer keretében bevezetett ERM (Exchange Rate Mechanism) valutaátváltási rendszerrel váltották ki. A szabályozás új alapjaként az ugyanebben az évben létrehozott ECU szolgált, mint úgynevezett kosárvaluta, amelynek értékét az ERM-hez csatlakozott országok valutái értékének súlyozott átlagaként adták meg. Az egyes pénznemek értékét az ECU értékéhez rögzítették, meghagyva egy sávot, amin belül a csatlakozott valuta értéke ingadozhatott. Az ECU az EGK belső elszámolási egysége lett, de sohasem jelent meg pénzként. Az időközben kibővült közösség az Egységes Európai Okmány (1986) keretében a belső piac továbbfejlesztése mellett foglalt állást.

Közvetlen előzmények

Rögzített euróátváltási árfolyamok
Pénznem	Kód	1 €	Lezárva
belga frank	BEF	40,3399	1998.12.31.
finn márka	FIM	5,94573	1998.12.31.
francia frank	FRF	6,55957	1998.12.31.
holland forint	NLG	2,20371	1998.12.31.
ír font	IEP	0,787564	1998.12.31.
luxemburgi frank	LUF	40,3399	1998.12.31.
német márka	DEM	1,95583	1998.12.31.
olasz líra	ITL	1936,27	1998.12.31.
osztrák schilling	ATS	13,7603	1998.12.31.
portugál escudo	PTE	200,482	1998.12.31.
spanyol peseta	ESP	166,386	1998.12.31.
görög drachma	GRD	340,750	2000.06.19.
szlovén tolár	SIT	239,640	2006.07.11.
ciprusi font	CYP	0,585274	2007.07.10.
máltai líra	MTL	0,429300	2007.07.10.
szlovák korona	SKK	30,1260	2008.07.08.

1992-ben a közös pénz bevezetéséről szóló első rendelkezések a maastrichti szerződésben (hivatalos nevén Szerződés az Európai Unióról) kaptak helyet. A tagállamok ebben rendelkeztek egy monetáris unió, azaz a közös valuta létrehozásáról (lásd: Gazdasági és Monetáris Unió); a bevezetés céldátumát 1999-ben jelölik meg. A közös pénz stabilitása érdekében szigorú konvergenciafeltételeket állapítottak meg, melyek szerint:

• az infláció legfeljebb 1,5%-kal lehet magasabb a három legalacsonyabb rátával rendelkező tagállam átlagánál;
• a hosszú lejáratú államkötvények kamatlába nem haladhatja meg 2 százalékponttal többel a három legalacsonyabb kamatlábbal rendelkező tagállamét;
• az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át;
• az államadósság nem lehet több, mint a GDP 60%-a.

Megállapodás született arról, hogy a feltételeket a bevezetést megelőző legalább két évben teljesíteni kell.

1995-ben az Európai Tanács madridi értekezletén döntés született a közös pénz nevéről és a felelősségi körök kiosztásáról, továbbá céldátumot jelöltek ki a készpénzes forma bevezetésére (december 15–16.). 1996-ban az Európai Bizottság kijelölte a végleges eurószimbólumot (december 12.). 1998-ban véglegesedett azon országok névsora, amelyek bevezetik az eurót. 1999-ben – egyelőre számlapénzként; rendelkeztek a készpénzes forma bevezetésének, illetve a nemzeti valuták kivonásának céldátumairól (május 3.). Véglegesítették az euróérmék technikai paramétereit (május 3.). Megállapodás született Dánia és Görögország belépéséről az ERM II rendszerbe (szeptember 26.). Végleges átváltási arányszámokat állapítottak meg a bevezető 11 ország nemzeti valutái és az euró között (december 31.).

A létező euró

Fájl:Ír font - megsemmisítésre várva.jpg

Megsemmisítésre váró, bevont ír font, 2001

1999-ben az ECU-t felváltotta az euró; Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország számlapénzként bevezette a közös valutát; Dánia és Görögország az ERM-II keretében az euróhoz rögzítették valutáik árfolyamát (január 1.). Megkezdődött az euróérmék verése és a bankjegyek nyomtatása. Egy év múlva döntés született arról, hogy Görögország is bevezetheti az eurót, egyben véglegesedett a görög drachma és az euró közötti átváltási arány (június 19.). Dániában ügydöntő népszavazást tartottak az euró bevezetéséről, a többség (53,1%) elutasította a közös valutát (szeptember 28.).

Fájl:Bruselj euro slovenia.jpg

A Szlovénia euróövezeti tagságát hirdető lepel az Európai Parlament oldalfalán; 2006 augusztusa

2001. január 1-jén Görögország számlapénzként bevezette az eurót. 2002-ben készpénz formájában is forgalomba került az euró, a közös és a helyi valuták átmenetileg együtt voltak forgalomban (január 1.). A korábbi nemzeti valutákat végképp kivonták a forgalomból, befejeződött az átmeneti időszak (február 28.).

2003. szeptember 14-én az euró bevezetéséről tartott ügydöntő svédországi népszavazáson a többség (55,9%) az euró ellen szavazott. 2004. június 28-án Észtország, Litvánia és Szlovénia csatlakozott az ERM-II rendszerhez.

2005. november 28-án Ciprus, Lettország és Málta csatlakozott az ERM-II rendszerhez (május 2.). 2006. július 11-én véglegesedett az euró és a szlovén tolár átváltási arányszáma. 2007. január 1-jén Szlovénia bevezette az eurót. Július 10-én Ciprus és Málta az euróövezetbe való belépését elfogadta az Európai Bizottság. 2008. január 1-jén Ciprus és Málta bevezette az eurót.

2009. január 1-jén Szlovákia bevezette az eurót.

A jövő

Az Egyesült Királyság és Dánia a maastrichti szerződésben kimaradási jogot (opt-out) tárgyalt ki a maga számára az euró bevezetése alól. 2005-ben Tony Blair egyik parlamenti felszólalásában kijelentette, hogy az Egyesült Királyság nem fog belátható időn belül csatlakozni az eurózónához. Az összes többi tagállam számára kötelező az euró bevezetése, amennyiben teljesítik annak feltételeit. Svédország szándékosan nem teljesíti a csatlakozás egyik formális feltételét annak érdekében, hogy ne legyen kötelezhető a csatlakozásra, mivel a lakosság népszavazáson ez ellen foglalt állást.

Fájl:Dual pricing.JPG

Szlovákiában 2008 augusztusa és 2010 eleje között mind a régi, mind az új valutában kiírják az árakat

2009-ben kaphatja meg Andorra a teljes jogú euróövezeti tagságot, vagyis az érmeverés jogát.

Az opt-out útján a fontot megtartó Egyesült Királyság csatlakozása nem várható a közeljövőben, bár José Manuel Baroso szerint a világválság nyomán megindult erről a gondolkodás az angol döntéshozók körében. A koronát megtartó Dánia a 2000-es elutasítás után újabb népszavazás kiírását fontolgatja a kérdésben. Jelenleg az euró többségi támogatást élvez a dán lakosság körében. Az EU-ba valószínűleg 2010-ben vagy 2011-ben bekerülő Horvátország esetében még nem került szóba céldátum.

2009 tavaszán a svédek többsége támogatta azt, hogy az országban népszavazást tartsanak arról, hogy a svéd koronát felváltsa az euró. A kormány szerint 2010-nél előbb nem valószínű ez a népszavazás. Dániában is az emberek többsége támogatta az eurót.

Az euróövezet tervezett bővítése (nyitható táblázat)

2010	Andorra (érmék kibocsátási joga, a legkorábbi elképzelhető céldátum - a tárgyalások folynak).
2011	Dánia (amennyiben népszavazás hagyja jóvá, amelynek kiírására 2010 tavaszát tartják a legvalószínűbbnek); Észtország (valószínűtlen céldátum).
2012	Lengyelország (hivatalos céldátum); Magyarország (bizonytalan céldátum).
2013	Litvánia (bizonytalan céldátum); Lettország (bizonytalan céldátum).
2014	Románia (hivatalos céldátum). Csehország (bizonytalan céldátum)
2015	Bulgária (bizonytalan céldátum).

A magyar helyzet

Nincs elképzelés arról, hogy Magyarország legkorábban mikor vezetheti be az eurót, mivel a kormány és a jegybank lemondott arról, hogy 2008-ban bejelentse a közös valuta bevezetésének dátumát. Az egyik ellenzéki párt 2016–17-et látja reális célnak. A magyar kormány 2006-ban úgynevezett konvergencia-programot állított össze a maastrichti kritériumok mielőbbi teljesítése végett. Az EKB 2008. május 7-ei konvergenciajelentése mélyen lesújtó volt Magyarországot illetően. Egyik kritériumot sem teljesítette Magyarország, valamint a jegybank függetlensége sem felelt meg az elvárásoknak, illetve az intézményi követelményeknek sem felelt meg az ország. 2008 júliusában a Nemzeti Bank elnöke még mindig nem mondott konkrét időpontot az euró bevezetésére, mivel még egyik kritériumot sem sikerült teljesíteni. Simor András szerint 2009-ben csatlakozhat Magyarország az ERM II rendszeréhez.

Fenntartások az euró bevezetésével kapcsolatban

Fájl:Euróellenes kampány - Hollandia.jpg

A Holland Szocialista Párt euróellenes plakátja 1997-ből. A felirat szabad fordításban: „Euró. Európa új feje?”

Az euróval szembeni fenntartások az EU-val szemben általában megfogalmazott ellenérvek és érzések, az euroszkepticizmus jelentős részét alkotják.

Az euró bevezetésének általános sikere mellett időnként és helyenként jelentős negatív reakciókat is kiváltott a közvéleményben és szakmai, közgazdász-körökben egyaránt. Ezek az állásfoglalások sokféle tőről fakadtak. A külső ellenvélemények jelentősége volt a kisebb. Néhány – főleg amerikai – közgazdász úgy vélekedett, hogy az euró évek alatt össze fog omlani. A hivatalos amerikai kormányzati álláspont azonban üdvözölte a lépést, tekintet nélkül arra, hogy az euró már középtávon is jelentős konkurense a dollárnak, mint nemzetközi tartalék-valuta és globális elszámoló eszköz.

Az EU-n belüli ellenvélemények is több csoportra oszthatók. Az ellenérzések első és legjelentősebb kiváltó oka a maastrichti kritériumok bevezetése (és az ezzel járó gazdasági megszigorítások) miatti elégedetlenség, a hatalmon lévő kormányok népszerűség-vesztése emiatt, ami különösen Franciaországban volt jelentős. A másik igen elterjedt ellenérzés a nemzeti büszkeség csorbulásából, a saját pénz iránti nosztalgiából fakadt, például Németországban, Hollandiában. Ezekben a gazdaságilag jól teljesítő államokban a saját valuta a nemzeti büszkeség és a gazdasági biztonságérzet fontos eleme volt, amelynek elvesztése aggodalmakat keltett. Ugyanez a tényező Nagy-Britanniában eleve lehetetlenné tette az euró bevezetését, ezért azt közös megegyezéssel eleve el kellett halasztani bizonytalan időre, a hasonlóan különutas Dániával együtt. Svédországban is hasonló vélemények kerültek többségbe a közvéleményben, de a kormányzat bízott abban, hogy idővel meg tudja győzni a lakosságot az euró hasznáról, ezért aláírta szerződést. A 2003-as népszavazás azonban negatív eredménnyel zárult.

Az újonnan csatlakozó országokat illetően eleve volt egy olyan álláspont a régi tagállamok szakmai köreiben, hogy korai csatlakozásuk az eurózónához káros lehet a közös valuta szilárdságára, ezért annak jelentős várakozási idővel történő bevezetését szorgalmazták. A csatlakozó országokban a szakma többsége mindenütt amellett foglalt állást, hogy a mielőbbi bevezetés segíti felzárkózásukat. Jelentős ellenvélemények is megfogalmazódtak azonban, amelyek legfőbb szakmai érve az volt, hogy a korai lemondás a saját valuta árfolyamának önálló szabályozásáról egy olyan fontos eszközt vesz ki az országok kezéből, amelyre szükségük lehet a felzárkózás időszakában. Ehhez csatlakozik természetesen az újonnan csatlakozó országok egy részében is a maastrichti kritériumok alkalmazásával járó gazdasági szigortól való félelem, illetve saját valutához is kapcsolódó nemzeti érzés.

Végül, de nem utolsósorban, az eurót már bevezetett országokban a kereskedők olyan piaci szegmensekben, ahol a kereslet ezt megengedte, igyekeztek ezt az áttérést is kihasználni üzleti érdekeik érvényesítésére, és ez helyenként látványos áremeléseket produkált. Ezek nem voltak nagy hatással az adott gazdaság egész árszínvonalára, de hozzájárultak az új pénzzel szembeni ellenérzésekhez.

Az euró karakterisztikája és megjelenési formái

Az eurószimbólum

Az eurószimbólum megszerkesztése

Eurószimbólum a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank épülete előtt

Az eurószimbólum, másnevén az eurójel az euró devizajele. A hivatalos értelmezés szerint a jel alapja a görög epszilon karakter, utalva az európai civilizáció gyökereire, illetve földrészünk nevének első betűjére. A jelben levő két párhuzamos vonal az egyenlőség jele, azt a reményt hivatott kifejezni, miszerint az euró stabil, értékálló fizetőeszköz lesz. Mostani formájában 1996. december 12-e óta hivatalos, az Európai Bizottság ekkor hirdette ki az eurószimbólum tervezésére kiírt pályázat győztesét, egy négy névtelen tervezőből álló csapatot. Megjegyzendő, hogy a jelben Arthur Eisenmenger, az Európai Bizottság nyugalmazott grafikusa saját munkáját véli felfedezni; állítása szerint a jel eredetileg Európa szimbólumáként látott napvilágot 1974-ben.

Az eurószimbólum összegek leírásakor való használatában vegyes gyakorlat alakult ki; az egyes országokban az € egyszerűen átvette a korábbi nemzeti valuta jelzésének helyét. Így előfordul, hogy a jelet az összeg előtt (€3,50), az összeg után (3,50 €) és az is, hogy az euró- és a centértékek között (3€50) helyezik el.

Pénzérmék és bankjegyek

Euróbankjegyek- és érmék

Mind az érmék, mind a bankjegyek ez euró kézzel fogható megjelenési formái, gyártásuk 1998-ban kezdődött, közforgalomba először 2002-ben kerültek. Euróérméket az eurózóna tagállamai, továbbá Monaco, San Marino és a Vatikán bocsátanak ki; euróövezeti szinten minden pénzérmékkel kapcsolatos kérdést az Európai Bizottság koordinál. Euró-bankjegyek kibocsátására az EKB és a 15 eurózónabeli állam jogosult, a gyakorlatban viszont az EKB nem él kibocsátási jogával. Az eurót bevezető területeken minden címlet, előállítási helyétől függetlenül, egységesen törvényes fizetőeszköz.

Amíg a bankjegyek minden nyomdából azonos kivitelezésben kerülnek ki (méretük, színük, anyaguk, nyomásuk címletenként megegyezik), addig az érmék hátoldalán az előállító ország által önállóan választott (nemzeti) motívumai jelennek meg; ennek megfelelően beszélhetünk egységes írás-, illetve nemzeti fejoldalról. Mivel a fejoldal kialakítása országonként eltérő, 2007 elején 144 különböző érme van forgalomban (16 ország 19 érmesorozata), nem számítva az emlékérméket, amelyek különleges nyomattal készített kéteurósok. Bankjegyekből jelenleg 7 címlet van forgalomban (€500, €200, €100, €50, €20, €10, €5).

Irodalom

• Magyar Péter: Az Európai Unió története (Változó Világ 30., Budapest, 2002)
• Hetényi Géza, Hünlich Csilla, Mocsáry Péter: Az Európai Unió pénzügyi rendszere (Változó Világ 35., Budapest, 2003)
• Hetényi Géza, Stelbaczky Tibor, Zalai Csaba: Az Európai Unió támogatási politikája (Változó Világ 42., Budapest, 2003)
• Hernádi Eleonóra: Az Európai Unió intézményei (Változó Világ 51., Budapest, 2004)
• Kelemen László: Az Európai Unió forgalmiadó-rendszere (Változó Világ 62., Budapest, 2006)

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Euró témájú médiaállományokat.

Magyar nyelvű

• Magyar Nemzeti Bank
• Európai Központi Bank
• Európai Unió Enciklopédia - Az Európai Unió a Változó Világban
• Farkasházy Attila: Az Euro készpénzként történő bevezetése (Diplomadolgozat)
• Európai Parlament
• Portál az európai joghoz (más néven: EUR-Lex)
• Az Európai Bizottság európortálja

Idegen nyelvű

• A Máltai Nyelv Tanácsa
• Evertype.com – The euro and standardization
• Európai Vakok Szövetsége – Euró-munkacsoport
• Euromuenzen.com
• Eurotracer.net