„Pesti Izraelita Nőegylet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2009. augusztus 31., 07:03-kori változata

A Pesti Izraelita Nőegylet (gyakori rövidítéssel PIN) 1866–1945 között fennálló budapesti, erzsébetvárosi székhelyű izraelita jótékonysági egyesület volt.

Története

Az 1866-ban 230 taggal megalakult egyesület első elnöke Gotteszmann Mária (Gotteszmann Miklósné) lett, székhelye Erzsébetvárosban, a mai Dessewffy utca 41. szám alatt volt. Céljukul a beteg, keresőképtelen özvegyek, asszonyok és leányok felkarolását és segélyezését, illetve egy leányárvaház alapítását tűzték ki. Tevékenységük több belső-pesti kerületre kiterjedt, s a munkát a nőegylet kerületi tagszervezetei koordinálták. A Hirsch Mór által működésükre felajánlott összegből 1867-ben a Kertész utca 36. szám alatt – a mai Fészek Művészklub épületében – fel is állították a száz árva leány befogadására alkalmas intézményt, a Pesti Izraelita Nőegylet Leányárvaházát. 1869-től népkonyhát is működtettek, ahol 300 rászoruló napi ebédadagját osztották ki. A leányárvaház – amelynek 1898 és 1927 között Gerő Katalin volt az igazgatónője, aki 1929-ben kiadott Életem c. önéletrajzi regényében, valamint A szeretet munkásai c., 1937-ben megjelent könyvében részletesen beszámolt az árvaház tevékenységéről és életéről – 1900-ban a Jókai utca 5. szám alá költözött, majd 1923-ban a Hungária körút 9. szám alatti ingatlanban helyezték el. A népkonyha 1901-től, a leányárvaház korábbi helyén, a Fészek Művészklubnak bérbe adott Kertész utcai épület egy részében tovább működött. Az első világháború során katonafeleségek foglalkoztatását biztosították a Csokonai utcai Női Ipari Foglalkoztató 1916. évi megnyitásával.

1910-ben a nagyiparos Weiss Manfréd 120 ezer koronás, felesége emlékére tett alapítványának köszönhetően nyílhatott meg a XIII. kerületi Bókay tér 4. szám alatt, a Szabolcs utca közelében a 32 férőhelyes Weiss Alice Gyermekágyas Otthon. Az intézményben gyermekápoló-képzés, és az országban elsőként terhestanácsadás is folyt. 1922-ben már egyszerre 120 fiatal anya elhelyezését tudták megoldani, s felekezeti különbségek nélkül évente mintegy ezren részesültek a nőegylet anya- és csecsemővédő tevékenységében. 1926-ban magángyógyintézményből nyilvános, 1931-ben közkórházzá sorolták át. Ekkor engedélyezték az intézeten belül külön nőgyógyászati osztály létesítését, amelynek kapacitása többszöri kibővítést követően elérte a 70 ágyat.

Az izraelita nőegylet taglétszáma 1936-ban 1528 fő volt. Működése a második világháború végén hivatalosan is megszűnt, az általa működtetett Weiss Alice Gyermekágyas Otthon beolvadt a Zsidókórházba, a Szabolcs Utcai Állami Kórház elődjébe.

Felhasznált források

Magyar zsidó lexikon, szerk. Újvári Péter, Budapest, 1929, 705.

Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 300., 652. o. ISBN 963-05-6411-4

@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 == Története ==
-Az 1866-ban 230 taggal megalakult egyesület első elnöke Gotteszmann Mária (Gotteszmann Miklósné) lett, székhelye Erzsébetvárosban, a mai Dessewffy utca 41. szám alatt volt. Céljukul a beteg, keresőképtelen özvegyek, asszonyok és leányok felkarolását és segélyezését, illetve egy [[árvaház|leányárvaház]] alapítását tűzték ki. Tevékenységük több belső-pesti kerületre kiterjedt, s a munkát a nőegylet kerületi tagszervezetei koordinálták. A [[Hirsch Mór]] által működésükre felajánlott összegből 1867-ben a Kertész utca 36. szám alatt – a mai [[Fészek Művészklub]] épületében – fel is állították a száz árva leány befogadására alkalmas intézményt, a Pesti Izraelita Nőegylet Leányárvaházát. 1869-től [[népkonyha|népkonyhát]] is működtettek, ahol 300 rászoruló napi ebédadagját osztották ki. A leányárvaház 1900-ban a Jókai utca 5. szám alá költözött (végül 1923-ban a Hungária körút 9. szám alatti ingatlanban helyezték el), az 1901-től a Fészek Művészklubnak bérbe adott Kertész utcai épület egy részében pedig a nőegylet népkonyháját rendezték be. Az [[első világháború]] során katonafeleségek foglalkoztatását biztosították a Csokonai utcai Női Ipari Foglalkoztató 1916. évi megnyitásával.
+Az 1866-ban 230 taggal megalakult egyesület első elnöke Gotteszmann Mária (Gotteszmann Miklósné) lett, székhelye Erzsébetvárosban, a mai Dessewffy utca 41. szám alatt volt. Céljukul a beteg, keresőképtelen özvegyek, asszonyok és leányok felkarolását és segélyezését, illetve egy [[árvaház|leányárvaház]] alapítását tűzték ki. Tevékenységük több belső-pesti kerületre kiterjedt, s a munkát a nőegylet kerületi tagszervezetei koordinálták. A [[Hirsch Mór]] által működésükre felajánlott összegből 1867-ben a Kertész utca 36. szám alatt – a mai [[Fészek Művészklub]] épületében – fel is állították a száz árva leány befogadására alkalmas intézményt, a Pesti Izraelita Nőegylet Leányárvaházát. 1869-től [[népkonyha|népkonyhát]] is működtettek, ahol 300 rászoruló napi ebédadagját osztották ki. A leányárvaház – amelynek 1898 és 1927 között [[Gerő Katalin]] volt az igazgatónője, aki 1929-ben kiadott ''Életem'' c. önéletrajzi regényében, valamint ''A szeretet munkásai'' c., 1937-ben megjelent könyvében részletesen beszámolt az árvaház tevékenységéről és életéről – 1900-ban a Jókai utca 5. szám alá költözött, majd  1923-ban a Hungária körút 9. szám alatti ingatlanban helyezték el. A népkonyha 1901-től, a leányárvaház korábbi helyén, a Fészek Művészklubnak bérbe adott Kertész utcai épület egy részében tovább működött. Az [[első világháború]] során katonafeleségek foglalkoztatását biztosították a Csokonai utcai Női Ipari Foglalkoztató 1916. évi megnyitásával.
 -ben a nagyiparos [[Weiss Manfréd]] 120 ezer koronás, felesége emlékére tett alapítványának köszönhetően nyílhatott meg a [[Budapest XIII. kerülete|XIII. kerületi]] Bókay tér 4. szám alatt, a Szabolcs utca közelében a 32 férőhelyes Weiss Alice Gyermekágyas Otthon. Az intézményben gyermekápoló-képzés, és az országban elsőként terhestanácsadás is folyt. 1922-ben már egyszerre 120 fiatal anya elhelyezését tudták megoldani, s felekezeti különbségek nélkül évente mintegy ezren részesültek a nőegylet anya- és csecsemővédő tevékenységében. 1926-ban magángyógyintézményből nyilvános, 1931-ben [[kórház|közkórházzá]] sorolták át. Ekkor engedélyezték az intézeten belül külön [[nőgyógyászat]]i osztály létesítését, amelynek kapacitása többszöri kibővítést követően elérte a 70 ágyat.