„Ostenburg-Moravek Gyula” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Bottal végzett egyértelműsítés: IV. Károly –> IV. Károly magyar király |
|||
| 23. sor: | 23. sor: | ||
==Életpályája== |
==Életpályája== |
||
A [[Tanácsköztársaság]] után az egyik hírhedt tiszti különítmény parancsnoka. Őrnagyi |
A [[Tanácsköztársaság]] után az egyik hírhedt tiszti különítmény parancsnoka. Őrnagyi renfokozatot ért el. Tiszti különítményének tagjai ([[Kovarcz Emil]], [[Lehrer Árpád]], [[Megay László]], [[Soltész István]], [[Szakács Árpád]] és talán [[Baghy László]]) [[1920]]. [[február 17]]-én meggyilkolták [[Somogyi Béla|Somogyi Bélá]]t és [[Bacsó Béla]]t, a [[Népszava]] munkatársait, mintegy figyelmeztetve ezzel a Horthyval szembenálló politikai erőket. 1920. március 1-jén a kormányzó választáskor a csapatai biztosították a „rendet” a [[Nemzetgyűlés]]ben. 1921. augusztus 28-án ő tagadta meg [[Sopron]] kiürítését, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy a város végül Magyarország része maradhasson. A [[csendőr]]századainak köszönhetően jött létre a rövid életű [[Lajtabánság]]. A második királypuccs alkalmával (1921. okt. 20 – 23.) különítményével Sopronban állomásozott. [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] királyhoz csatlakozott, aki Sopronban ezredessé nevezte ki. A „gárda vadászezred” elnevezést IV. Károly adományozta a csendőrzászlóaljnak [[1921]]. [[október 21]]-én. A [[budaörsi csata]] után rövid ideig fogságban volt, majd 1921. október 25-én amnesztiában részesült. Végül nyugdíjazták, különítményét a gárda vadászezredet feloszlatták. [[1932]]-ben [[Prónay Pál]]lal közös vezetés alatt létrehozta a [[Magyar Országos Fasiszta Párt]]ot. Ez a párt az akkori kormánypárt jobboldali ellenzékeként működött, majd beleolvadt egyéb párt-kezdeményekbe. |
||
==Források== |
==Források== |
||
A lap 2009. augusztus 23., 10:51-kori változata
| Ostenburg-Moravek Gyula | |
| Ostenburg 1920-ban | |
| Ostenburg 1920-ban | |
| Született | 1884. december 2. Marosvásárhely |
| Meghalt | 1944. január 12. (59 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Rendfokozata | őrnagy |
| Csatái | I. világháború, Nyugat-magyarországi felkelés |
Ostenburg-Moravek Gyula, lovag (Marosvásárhely, 1884. december 2. – Budapest, 1944. január 13.) katonatiszt, politikus, csendőrparancsnok.
Életpályája
A Tanácsköztársaság után az egyik hírhedt tiszti különítmény parancsnoka. Őrnagyi renfokozatot ért el. Tiszti különítményének tagjai (Kovarcz Emil, Lehrer Árpád, Megay László, Soltész István, Szakács Árpád és talán Baghy László) 1920. február 17-én meggyilkolták Somogyi Bélát és Bacsó Bélat, a Népszava munkatársait, mintegy figyelmeztetve ezzel a Horthyval szembenálló politikai erőket. 1920. március 1-jén a kormányzó választáskor a csapatai biztosították a „rendet” a Nemzetgyűlésben. 1921. augusztus 28-án ő tagadta meg Sopron kiürítését, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy a város végül Magyarország része maradhasson. A csendőrszázadainak köszönhetően jött létre a rövid életű Lajtabánság. A második királypuccs alkalmával (1921. okt. 20 – 23.) különítményével Sopronban állomásozott. IV. Károly királyhoz csatlakozott, aki Sopronban ezredessé nevezte ki. A „gárda vadászezred” elnevezést IV. Károly adományozta a csendőrzászlóaljnak 1921. október 21-én. A budaörsi csata után rövid ideig fogságban volt, majd 1921. október 25-én amnesztiában részesült. Végül nyugdíjazták, különítményét a gárda vadászezredet feloszlatták. 1932-ben Prónay Pállal közös vezetés alatt létrehozta a Magyar Országos Fasiszta Pártot. Ez a párt az akkori kormánypárt jobboldali ellenzékeként működött, majd beleolvadt egyéb párt-kezdeményekbe.