„Szolmizáció” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
kisebb bővítések, pontosítások
(gondolatjel gyanánt nagykötőjelek)
(kisebb bővítések, pontosítások)
A '''szolmizáció''' a magyar nyelvhasználatban a tulajdonképpeni '''relatív szolmizáció''' (közkeletűen ''[[szolfézs]]'' is) általános megnevezése, melyet megkülönböztetünk az '''abszolút szolmizációtól''': előbbi a hangviszonyokon, utóbbi a tényleges [[hangmagasság]]okon alapul.
 
Mint hangokat szótagokhoz társító zenei jelenség, valamilyen formában szinte az egész világon - gyakran már az ókorban - megjelent, és története során többször is alapjaiban gyorsította fel a nyugati zenekultúra fejlődését ([[#A guidói tanítás|guidói tanítás]], [[#Tonic Sol-fa|Tonic Sol-fa]]). Mai, modern formájában felmérhetetlen zenepedagógiai jelentőséggel bír ([[relatív hallás]]), mely a zene alapjainak megértését és tudatos alkalmazását (tiszta [[ének]]) a legszélesebb tömegek számára tette elérhetővé.
 
==Abszolút szolmizáció==
Az '''abszolút szolmizáció''' az [[újlatin nyelvek|újlatin]] és [[szláv nyelvek|szláv]] nyelvű országokban az abszolút [[hangmagasság]]ú zenei [[zenei hang|törzshangok]] elnevezésének összefoglaló neve. A [[kromatikus hangok]] neveit - a [[latin ábécé]] betűit használó német (angol, magyar stb.) rendszerrel egyezően - a módosítandó törzshang nevéből képzik. Az alábbi táblázatban látható a törzshangok és példaként két-két felemelt illetve leszállított hang elnevezése, [[olasz nyelv|olasz]], [[spanyol nyelv|spanyol]], [[francia nyelv|francia]] és [[orosz nyelv|orosz]] nyelven.
 
{| {{széptáblázat}} style="text-align:center"
! width=2018% | magyar !! width=2018% | olasz !! width=2018% | spanyol !! width=18% | francia !! width=2018%| orosz
|-
| '''c''' || do || do || ut(!) || до
|-
| '''d''' || re || re || ré || ре
|-
| '''esz''' || mi bemolle || mi bemol || mi bémol || ми-бемоль
|-
| '''e''' || mi || mi || mi || ми
|-
| '''f''' || fa || fa || fa || фа
|-
| '''fisz''' || fa diesis || fa sostenido || fa dièse || фа-диез
|-
| '''g''' || sol || sol || sol || соль
|-
| '''gisz''' || sol diesis || sol sostenido || sol dièse || соль-диез
|-
| '''a''' || la || la || la || ля
|-
| '''b''' || si bemolle || si bemol || si bémol || си-бемоль
|-
| '''h''' || si || si || si || си
|}
 
== Története ==
===Már az ókori görögök is...===
A [[ókori Görögország|görögök]] korán felismerték, hogy énekléskor a különböző [[zenei hang]]ok különböző [[magánhangzó]]khoz (különböző magánhangzókat tartalmazó [[szótag]]okhoz) rendelése a legegyszerűbb és legtermészetesebb módszer a [[hangmagasság]]okhangviszonyok memorizálására.
 
A görög zene szigorú elméleti arányokon nyugodott. Alapja a ½-1-1 [[hangköz]]arányú [[tetrachord]] (pl. e-f-g-h). Négy összekapcsolt illetve szétválasztott tetrachord egy kiegészítő legmélyebb hanggal (''proszlambanomenosz'') hozta létre a két [[oktáv]]ra terjedő [[hangsor]]t (''[[szüszthéma teleion]]'').
}}
</ref>
|'''<u>Ut'''</u> queant laxis '''<u>re'''</u>sonare fibris<br>'''<u>Mi'''</u>ra gestorum '''<u>fa'''</u>muli tuorum,<br>'''<u>Sol'''</u>ve polluti '''<u>la'''</u>bii reatum,<br>sancte Ioannes.
|nyelv=la ikon
|nyelv2=hu
| doi = 10.2307/3345093
}}</ref>
szerint a guidói tanítás esetleg nem autentikus: egy kevéssé ismert, az [[arab írás]] betűit használó [[arabok|arab]] szolmizációs módszerből (دُرر مفصَّلات ''durr mufassalt-i-mufasszalt'', "elválasztott gyöngyök") kerülhetett a módszer a szótagokkal együtt(!) a középkori európai gyakorlatba:
{| {{széptáblázat}} style="text-align:center"
! width=60px | e !! width=60px | f !! width=60px | g !! width=60px | a !! width=60px | h !! width=60px | c<sup>1</sup> !! width=60px | d<sup>1</sup>
'''''Sarah Ann Glover''''' ([[1785]]–[[1867]]) norwichi ([[Egyesült Királyság|Anglia]]) tanárnő új – később forradalmi jelentőségűvé vált – módszert kezdett alkalmazni az iskolai énektanításban. A tanulókat először a [[zenei hang|hangok]] egymáshoz viszonyított helyzetével ismertette meg, s az egyes hangokat megkülönböztetendő, a guidói szolmizációs [[szótag]]ok angolosított változatait használta: '''Do, Ra, Me, Fah, Sole, Lah, Tee''', illetve főként azok első betűit (nagybetűkkel): '''D, R, M, F, S, L, T'''. Mint látható, a hetedik hang kezdő [[mássalhangzó]]ját "s(sz)"-ről "t"-re változtatta, hogy hét különböző kezdő mássalhangzót nyerjen. Glover gyakorlata a [[kotta]]olvasás elsajátításának szüksége nélkül tette lehetővé bármely [[dallam]] gyors és egyszerű betanítását. Módszerét ''A Manual of the Norwich Sol-fa System: For Teaching Singing in Schools and Classes'' ("A norwichi szolfézs kézikönyve: iskolai énektanítás") című, [[1835]]-ben megjelent írásában tette közzé.
 
[[1841]]-ben a kiemelkedő tanári képességeiről ismert, ám zeneileg képzetlen '''''John Curwen''''' ([[1816]]–[[1880]]) angol lelkipásztor megbízást kapott az angliai [[vasármapi iskola|vasárnapi iskolák]] országos konferenciájától, hogy találjon minél egyszerűbb, az énektanításban alkalmazható pedagógiai eljárást. Curwen, aki maga sem tudott kottát olvasni, hamar felfedezte Glover művét, és azt kiegészítésekkel és apróbb változtatásokkal teljes relatív szolmizációs rendszerré dolgozta ki. Módosította a szótagokat: '''doh, ray, me, fah, soh, lah, te ''' (kiejtése nagyjából egyezik a mai magyar dó, re, mi, fa, szó, la, ti szótagokéval), hogy egyértelműbbek legyenek (a két félhanglépés alsó hangjai megkülönböztetettek); kiegészítve a felemelt hangokkal: '''de, re, fe, se, le''' (mindegyiket magyar "i"-vel ejtve); és a leszállítottakkal: '''ra, ma, la, ta''' (leszállított '''soh (szó)''' a korabeli zenében nem fordult elő). Helytakarékosságból (nyomtatás) kisbetűsre változtatta a szótagok rövidítéseit ('''d, r, m, f, s, l, t'''), bevezette a [[kézjel]]ek használatát, átvette a hagyományos [[kotta]]írásból az [[ütem]]vonalakat és a [[kotta|szünetjel]]eket. Ha a dallam [[oktáv]]ot váltott, a főfekvés jelöletlen oktávjához képest az alsóbbat a hang betűjelzése mellett jobbra lent, a felsőbbet pedig jobbra fent egy kis vonalkával jelezte: '''d d, d’'''. Az egyes hangok más szolmizációs szótagra váltásával könnyen kivihető lett a [[moduláció (zene)|moduláció]] is, oly módon, hogy a hangra mindkét szótagot kiénekelték, ám az elsőnek csak mássalhangzóját, például '''me'''+'''soh''' = '''m’soh''', csak betűjelekkel: '''<sup>m</sup>s'''.
 
John Curwen [[1842]]-ben jelentette meg először ''Tonic Sol-fa'' (körülbelül "tonikai (alaphang szerinti) szolmizáció") néven a teljes rendszert. Indíttatása részben vallásos, részben szociális elképzelésekből fakadt: a módszer nagy segítséget jelentett a templomi kórusoknak, és a zenei képzést megfizetni nem tudó szegényeknek is. A XIX. század derekán azonban már egyre szélesebb néprétegek körében volt kívánatos cél az önképzés, így Curwen módszere egyre ismertebb és népszerűbb lett. Egy [[1852]]-es publikációsorozatnak köszönhetően (Curwen rendszeresen írt módszeréről különböző lapokba) a metódus iránti érdeklődés robbanásszerűen megnőtt. [[1856]]-ban, mikor Curwen visszavonult a lelkipásztori tevékenységtől, hogy minden idejét a szolmizáció oktatásának és terjesztésének szentelje, már saját, e célra felállított nyomdája állította elő a ''Tonic Sol-fa'' kézikönyvét és énekek, kórusművek szolmizációs kottáit. [[1869]]-ben külön iskolát (''Tonic Sol-fa College'') alapított a módszert oktatók képzésére. A metódus sikerét jelzi, hogy [[1890]]-re például [[Georg Friedrich Händel|Händel]] ''Messiás'' című oratóriumának már több mint 39.000 szolmizált példányát adták el. Ekkor már a ''Tonic Sol-fa'' az énektanítás bevett gyakorlatához tartozott az ország minden iskolájában.

Navigációs menü